Nagy-Britanniában is jól kezdett a listákon a Judas Priest új nagylemeze, a Redeemer Of Souls. Ráadásul lehet, hogy a következő még jobban kezd majd – mivel lesz következő.
„Nem, abszolút nem!”, válaszolta Rob Halford énekes Nikki Sixx Sixx Sense című rádióműsorában, amikor a Mötley Crüe basszere azt firtatta, a Redeemer Of Souls lesz-e a Priest utolsó nagylemeze. Vagyis a zenekar tényleg totálisan revideálta magát a pár éve belengetett búcsúturné után…
A Redeemer Of Souls az amerikai hatodik hely után Nagy-Britanniában is bekerült a Top 20-ba, egész pontosan a tizenkettedik helyre: ez a Priest harmadik legjobb hazai listás eredménye az 1980-as British Steel negyedik és az 1982-es Screaming For Vengeance tizenegyedik helyezése után. A lemez Finnországban listavezető lett, Svédországban és Kanadában ötödik, Norvégiában pedig hetedik.
Hozzászólások
Látom, elbeszélünk egymás mellett.Rövid leszek, mert a másik oldalon is olyan esszék vannak már, hogy csak lesek, mennyi szabadideje van a zembereknek. Ráadásul ugyanazokat a köröket futják. Ezzel most én is beszállok, de csak egy fél körre. :)
1,Hangzás: Jelen lemez esetében van a szubjektivitásn ak egy olyan foka, ami számomra már furcsa. Mondom: inkább hagyjuk. Egy eklatáns példát azért írnék: a Guns N' Roses első nagylemezének és a Metallica fekete lemezének hangzása ég és föld. Előbbi klasszikus, piszkos rockhangzás, utóbbi kimunkált, szikár metal-sound, ugyanakkor mindkettő megfelel az adott kor és az én minőségi elvárásaimnak is. (Figyelem: a Guns nem "modern" 1987-ben - nem is akar az lenni -, de minőségi.) A Priest ezt most nem hozta valami fényesen.
A BS '13' lemeze pl. jól szól, az jó "retro", ha már ezt a szót használjuk. A Priesté nem az. Ha a '80 utáni lemezeiket nézem - természetesen az adott kornak megfelelő technikai szint mellett -, akkor a mostani lemez valahol a sor végén kullog. Még a legendásan műanyag(nak beállított) Turbo is nyitottabb gitárhangzást produkál. Még érdekesebb példa: a sokat citált Point of Entry hangképe is jobb gitárilag.
A 2. és 3. ponttal nem tudok mit kezdeni, ezzel kapcsolatban én nem nyilvánultam meg. (Egyetértek egyébként.)
Teljes egészében 3szor, a jobbnak ítélt számoknak még párszor nekiveselkedtem , de ezt sem fogom erőltetni. Ez nem az a műfaj, aminek a nehezen emészthető témái miatt több esélyt kell adni, hogy beérjen. Vagy üt, vagy nem... Én személy szerint úgy vélem, hogy pl. az új Primal Fear minden tekintetben lemossa a színről Priestéket, pedig az sem egy tökéletes lemez, de ha ilyen zenét akarok hallgatni, azt fogom feltenni - és lehet, hogy van még ennél jobb is, amiről nem is hallottam.
Azzal sincs bajom, ha valaki "igazi, tősgyökeres" rajongó, és emiatt jobban ráhangolódik - de attól még, hogy szemet hunyunk bizonyos tények felett, még léteznek.
Csak arra vagyok kiváncsi hányszor hallgattad meg a lemezt. Őszintén bevallva, az első hallgatás nekem is kiábrándító volt, de vettem a bátorságot és többször meghallgattam, és egyre jobban tetszik, és ami érdekes még nem fárad a lemez.
De ehhez lehet, valóban rajongónak kell lenni.
Más. Azért nem mondható, hogy Halford szétsikítozza a lemezt, elég jól vannak adagolva a magasak. Engem nem zavarnak.
"Előítélet, hogy 2014- ben csak a modern, "vastag" hangzás az elfogadott, pont amikor egy retrokorszakot élünk"
Mondhatnánk azt is, hogy McDonalds korszakot élünk. Akkor az most jó? Tulajdonképpen tök trendi a hangzás, amivel előálltak?
"Előítélet, hogy 63 évesen Halfordnak úgy kell sikítoznia, mint negyvenéves korában"
Nem, ez nem előítélet. Maximum elvárás... de még inkább elvárás az, hogy ha már nem tud, ne sikítozzon. Én sem tudok, én sem teszem. Jókat tud énekelni középtartományb an, maradjon annál. Ez a beteges megfelelési kényszer, hogy neki sikítania kell, mert az Judas Priest nem a közönségből jön, hanem önmagából. Ha nem így lenne, nem próbálkozna.
"Előítélet, hogy a Judasnak minden lemezével egy új korszakot kell nyítnia a rock történelmében. Lásd megint BS utolsó lemeze. Ezek jó, fülbemászó dalok"
Ez a te véleményed. Nem kell, hogy új korszakot nyisson, csak legyenek hallgathatóak a dalok - a lemezen lévők 70%nál hallgathatok jobbat is műfajon belül, akkor minek vesztegessem az időmet erre?
Akkor megmondom, hogy mi az előítélet :)
1. Előítélet, hogy 2014- ben csak a modern, "vastag" hangzás az elfogadott, pont amikor egy retrokorszakot élünk, de lásd. BS, 13.
2. Előítélet, hogy 63 évesen Halfordnak úgy kell sikítoznia, mint negyvenéves korában.
3. Előítélet, hogy a Judasnak minden lemezével egy új korszakot kell nyítnia a rock történelmében. Lásd megint BS utolsó lemeze.
Ezek jó, fülbemászó dalok, nem válltják meg a világot, de hallgattatják magukat.
Na de lehet, minden vélemény szubjektív, és én végsősoron csak egy elvakult rajongó vagyok :)
Javítás:
Bár bevallottan nem ez izgat legjobban, de idővel majd ráguglizok, hátha van, vagy lesz Tiptonéknak amolyan "making of" nyilatkozata. (Esélyes, hogy Shock-ék is írnak majd róla) Ezt a részt nem is ragoznám tovább. Azt látom, hogy még azoknál a szegmenseknél is erős a szubjektivitás, ahol elvileg nem, vagy kevésbé indokolt.
A fülemet bekapcsolva tartom, ha szabad, elvégre zenéről, zenei produktumról van szó, amihez a hangkép, a hangzás is hozzátartozik ugyanúgy, mint a dalok 'vonalvezetése'. Produkciós szempontból két kifejezés írja le plasztikusan a reakciómat. Időrendben: döbbenet, "nem értem". Előbbin hamar túltettem magam, az utóbbi még most is érvényes. Bár bevallottan nem ez izgat legjobban, de idővel majd ráguglizok, hátha van, vagy lesz Tiptonéknak amolyan "making of" l a szegmenseknél is erős a szubjektivitás, ahol elvileg nem, vagy kevésbé indokolt.
Idézet - tamassap:
Szeretem, de csak ezért nem kajálom be. Elfogult lennék. (Elfogultnak lenni persze szabad.)
Kvínzrájk a lemezkritikánál : "Felemás a dolog dalok szempontjából, de egy 7 pontot azért nálam is hoz a lemez 'dalilag'."
Idézet - tamassap:
Előítélet nélkül hallgattam meg. (Remélem nem úgy értetted, hogy még csak meg sem hallgattam.) Minden lemezt előítélet nélkül hallgatok, sőt: nem tudom, hogy kell előítélettel zenét hallgatni. Komolyan, hogy működik? Utálom ezt a bandát, de meghallgatom a lemezüket, hogy fikázhassam? Olyan nyilván van, hogy az ember már nem vár magnum opust, esetleg óvatos, nem éli bele magát előre a dologba - lásd '96-os Load-katasztrófa :) -, de előítélet az nincs, főleg egy Priesttel kapcsolatban, főleg nem 2014-ben, főleg nem a youtube korában. (Ha nem szeretem, nem is érdekel és nem hallgatom meg.)
nyilatkozata. (Esélyes, hogy Shock-ék is írnak majd róla) Ezt a részt nem is ragoznám tovább. Azt látom, hogy még azokná
Talán jó lenne ha minden előítélet nélkül meghallgatnád mondjuk a Halls of Valhaalla-t, a Cold Blooded-et, vagy esetleg a Beginning of The End-et. Nem gondolkoznál a múlton, a hangzáson, az "elvárásaidon", csak megpróbálnád átadni magadat a zenének. Ha szereted a heavy metalt szerintem biztos tetszenének neked is ezek a számok. És talán más számos is az albumról. Lehet nem is kellene nagyon akarnod :)
Vannak azok a zenekarok és, ahol az énekes reggeli gatyarepesztő fingása önmagában megér 7 pontot. Maiden, Judas, Ozzy/Sabbath. Slayer, AC/DC. :-)