Egy friss interjú tanúsága szerint eredetileg sokkal nagyobb szerepe lett volna a Guns N' Roses Not In This Lifetime turnéjában Steven Adlernek, ám az a bizonyos tavalyi hátsérülés közbeszólt. A dobos szerint ugyan Frank Ferrer kiváló zenész, ebben a formában nem is lehet olyan a csapat, mint vele lenne.
Ma már gyakorlatilag közismertnek tekinthető, amiről egy éve még csak pletykáltak: Steven Adler valóban próbált a Guns N' Rosesszal a Not In This Lifetime turnéra készülve, és értelemszerűen nem kizárólag azt a pár dalt gyakorolták, amit aztán a dobos itt-ott elnyomott a bulikon volt zenésztársaival különleges vendégként. Ha hihetünk Stevennek, eredetileg sokkal nagyobb szerepe lett volna az egész újjáalakulásban. „Én úgy értelmeztem, hogy én játszom majd a teljes Appetite For Destruction- és Lies-anyagot, és hármat vagy négyet a Use Your Illusion dalai közül is", mondta Mitch Lafonnak adott interjújában a dobos. „Frank Ferrer pedig, aki fantasztikus, remek srác, a Chinese Democracy nótáit vitte volna, meg még néhány másikat. Velem kezdődtek volna a bulik, hogy egy időre leváltson, és aztán a zárásban is én jöttem volna ki. És teljesen elégedett is voltam ezzel a forgatókönyvvel."
A krach gyakorlatilag az utolsó pillanatban, a Guns tavaly április 1-jei hollywoodi bejátszó fellépése előtt ütött be. „Készen álltam a troubadouros bulira, próbáltam januárban, februárban, márciusban, de a második közös próba előtt, nyújtás közben éreztem, hogy valami baj történt. Eljátszottunk még hét nótát, de akkor már nagyon fájt a hátam. Este nyolcra értem haza, de éjfélkor már fel sem bírtam állni. Szörnyű volt. Két hétre teljesen kidőltem, aztán meg is műtöttek, de mire elérkeztünk a Troubadourig, már készen álltam. De akkor Duff felhívott, és közölte, hogy nem velem csinálják meg a koncerteket. Elsőre azt mondtam, ő a legnagyobb szemétláda a világon, és rácsaptam a kagylót. Utána aztán visszahívtam, és üzenetet hagytam, amiben bocsánatot kértem, mert igazából magamra haragudtam. Hogy bassza meg, nem vagyok képes ismét összejönni a srácokkal annyi év után, miután megadták nekem a lehetőséget erre."
Steven szerint nem azért játssza végül Ferrer a teljes programot a koncerteken, mert így kedvezőbbek a turnébiztosítási kondíciók. „Nem erről van szó, egyszerűen csak nem kaptam meg végül a lehetőséget. Olcsóbb, ha csak Frank van ott. Így nem kellett annyit fizetniük. És én is azért vállaltam el a fellépéseket, mert ismét velük akartam zenélni, hiszen annyira nagy szükségem azért nekem sincs a pénzre. Frank egyébként nagyszerű dobos, de nem úgy játszik, mint én, és én sem úgy játszom, mint Matt Sorum, aki pedig nem úgy játszik, mint Frank. Mindnyájunknak megvan a maga stílusa, de a korai lemezeken az én dobolásom hallható, és mindenki azokon a dalokon nőtt fel. Vagyis amikor Frank játssza őket, nem a megfelelő módon teszi ezt. Remekül tartja az ütemet, maradjunk ennyiben. Mondjuk úgy, hogy amikor elkezdték játszani a Mr. Brownstone-t, egészen a refrénig fel sem ismertem. Ne már, ez volt a Brownstone? De hát azt egyből vágja az ember, ott van benne az a hatalmas groove, amit beletettem... De ahogy mondtam, mindenkinek megvan a maga stílusa."
Steven tavaly, Dél-Amerikában már csak egy-egy számot játszott két bulin, és itt mintha lett volna valami félréertés is közte és társai – értelemszerűen elsősorban W. Axl Rose – között, a részletekről azonban nem akart beszélni. Annak is megvan az oka, hogy az eddigi idei koncerteken miért nem lépett fel. „Félreértettem a dolgot, mert azt hittem, a meghívás egyaránt vonatkozik Ausztráliára, Japánra és Thaiföldre, de kiderült: vagy ez, vagy az, vagy amaz. És erre azt mondtam: így nem tudom vállalni. De a régi problémák a tavalyi fellépésekkel így is lezárultak, amiért hálás vagyok."
Steven tehát a fentiekkel együtt sem haragszik senkire, bár igazából azt szeretné, ha a jövőben lenne olyan koncert is, amelyen a teljes Appetite For Destruction-felállás lép színpadra. „Megkérdeztem Slasht, hogy nem vetné-e fel a dolgot Axlnek. Júliusban harmincéves az Appetite, szóval csinálhatnánk négy-öt koncertet a teljes albummal, mellé előszednénk a Civil Wart, meg még olyasmiket, mint mondjuk a Patience, és felvennénk. És ennyi. Ha Axl elégedett, utána lehetne folytatás is. De ez csak az én elképzelésem."
Hozzászólások
Izzy 1990 óta rendben van. A reunionból egyértelműen anyagi okok miatt hagyták ki, ezt ő le is írta és ha jól tudom, azóta se cáfolta meg senki.
Egyébként meg lehet azon vitatkozni, ki milyen képességű zenész (Axl soha nem engedne be a kiválónál gyengébb muzsikust ebbe a csapatba) de a szellemet a palackból akkor is az az öt ember engedte ki ott valamikor a nyolcvanas években, nem véletlen, hogy minden "ősrajongó" őket szeretné még egyszer együtt látni...
Nem véletlen szerintem, hogy kik maradtak ki az újjáalkulásból. Slash, Duff meg Axl rendbe tette magát, Steven meg Izzy valószínűleg nem.
Pláne úgy, hogy az említett Mr.Brownstone-t én meghallgattam Adlertől és Ferrertől is, és óriási nagy különbségeket nem vettem észre.
Mangini nem Portnoy
Ferrer nem Adler
Ez ennyi! Nincs itt semmi látnivaló...:)
https://www.youtube.com/watch?v=EBk_WWW-c3w
Már az első dobütéseknél beazonosítható, jó nyilván nem olyan gyorsan tolják mint 1988-ban a Ritzben, de nem is 24 évesek most már...