Shock!

Justin Chancellor szerint nagyjából 90 százalékos készenlétben állnak a Tool új dalainak hangszeres alapjai, de idén már biztosan nem jelenhet meg a 2006-os 10,000 Days folytatása. Maynard James Keenan énekest néha bosszantja társai lassúsága, de mára elfogadta, hogy így dolgoznak.

„A többiek dalszerzési módszere nagyon alapos”, mondta a The Joe Rogan Experience műsorban Maynard az új Tool megmagyarázhatatlan késéséről. „Biztos vagyok benne, hogy sok oka van annak, miért késik ilyen régóta a lemez. Nagyon analitikusan dolgoznak, és szerintem bizonyos szinten most már némi félelem is vegyül ebbe, mivel olyan sok idő telt el a legutóbbi lemez óta. Arra gondolsz közben: vajon lesz ez a lemez olyan jó, mint a legutóbbi? Most már olyan várakozás és akkora nyomás nehezedik ránk, hogy biztos vagyok benne: ez is közrejátszik. De Danny, Justin és Adam alapból is nagyon monoton, hosszadalmas módon dolgozik. Állandóan újra visszatérnek bizonyos dolgokhoz, megkérdőjelezik, amit korábban csináltak, visszalépnek, aztán még vissza, aztán megint előre, miközben lefektetik az alapokat. Én pedig ezek nélkül nem tudom megírni az énekdallamokat, és szövegeket sem tudok hozni, ameddig nincsenek készen az énekdallamok. A ház fala sem húzható fel, és nem is díszítheted fel, ameddig nincs meg az alapozás. Hiszen ha utóbb megváltozik az alap, akkor azzal a dallamok is változhatnak, és még nincs kész a történet. Most itt tartunk. Sok alap megvan, rengeteg nagyon szép is akad közöttük, de állandóan változnak, és ők is folyamatosan, mindig alakítják az elképzeléseiket.”

Maynard a maga részéről sejti, miért alakult mindez így. „Nem tudom, hogy ez jó vagy rossz így – egyszerűen ilyen a munkamódszerük. Adott egy sor nagyon erős akaratú, konok, a saját véleményéhez ragaszkodó ember – és ebbe most magamat is beleértem –, akik sikeresek lettek. És ha valaki sikeres lesz, annak általában meggyőződése, hogy igaza van. Szóval nehéz erről beszélni magammal is, velük is, meg másokkal is, akik ebben a cipőben járnak – sikeres lettél, és ezt annak tulajdonítod, hogy ugyanahhoz az állásponthoz tartottad magad, mint ma. De azért fejlődtek a módszereink az évek során, és az ember próbál visszavenni a makacsságából, nem mellre szívni a dolgokat… Én mindig haladnék előre: menjünk, menjünk, menjünk, készüljünk el. Mindig össze is kapunk ezen a többiekkel, mert ők meg nem így dolgoznak. Nekem is időbe telt, mire megtanultam: mindez nem ellenem irányul, egyszerűen így kell csinálniuk, nekem pedig tiszteletben kell tartanom ezt. Hagynom kell őket, hogy elfoglalják magukat ezzel, én meg közben elfoglalom magam mással. És néha bejelentkezem náluk: hé, Justin, küldd csak át azt a számot, hadd nézzem meg, hogy állunk! Kész van már? És ha tényleg kész van, akkor elkezdek vele dolgozni. De addig nem. Korábban előfordult, hogy elkezdtem írni a témáikra, és mire oda-vissza elkészültem a saját részeimmel, az adott dal már teljesen más irányba fordult. Vagyis minden szöveg és dallam, amit írtam, teljesen használhatatlan volt már hozzá, és kezdhettem az egészet elölről…”

Az énekes szerint ezen az sem változtatna, ha folyamatosan ott lenne a többiekkel. „Ülhetek velük egy helyiségben, de annyira lassan és esőemberesen dolgoznak, hogy kibaszottul belehülyülnék. De ez ettől még tök jó. Csodálatos, amit csinálnak, teljes mellszélességgel kiállok mellettük. Nem tudják másképp csinálni. Én sokkal gyorsabban dolgozom, de szerintem nekik erre van szükségük, és semmi bajom ezzel. Kell lennie némi feszkónak is a dologban, szóval néha kicsit agresszívebben jelzem, hogy haladjanak már, ami egy ideig működik is, és össze is kapják magukat. De ha minden nap ezt csinálnám, akkor inkább csak összezördülések származnának belőle, mintsem előrelépés.”