Az amerikai listák második, illetve a brit és a német eladási sor első helyén kezdett a Slipknot új nagylemeze. A The End, So Far világszerte hatalmas siker.
A Slipknot előző három stúdiólemezével ellentétben a friss The End, So Farnak nem sikerült felmásznia a Billboard Top 200 legtetejére: az album 59 ezer példányos első heti eladásával „csak” a második helyre volt jó, ez azonban nem meglepő, mivel a Puerto Ricó-i rapper, Bad Bunny már tizenharmadik hete megszakítás nélkül áll az élen az idei év minden bizonnyal legsikeresebb popzenei kiadványával, az Un Verano Sin Ti című anyaggal. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az új Slipknot – bár elméletileg ezzel az eladással is felkerülhetett volna az első helyre – abszolútértékben is jelentős visszaeséssel kezdett közvetlen elődje, a We Are Not Your Kind 118 ezer példányos amerikai nyitóhetéhez képest. Viszont ez az 59 ezer példány még így is minden rock- és metálkiadványnál komolyabb egyheti eladás a Ghost Imperájának 70 ezres, szintén a második helyre elegendő tavaszi kezdése óta.
A legnagyobb zenei piacok közül Németországban és Nagy-Britanniában ismét az első helyen kezdtek Corey Taylorék: bármilyen meglepő, de eddig mindig úgy alakult, hogy a németeknél nem jutottak a második helynél magasabbra, így egyéni rekord a The End, So Far listavezetése. Szintén az élen kezdett a lemez Ausztráliában és Svájcban, második lett Svédországban, Finnországban és Új-Zélandon, de bekerült a Top 10-be Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában és Írországban is.
A lemezről hamarosan nálunk is olvashatsz.
Hozzászólások
Nem lett olyan rossz mint állítottak, de mondjuk nem is váltotta meg a világot. A mostani nagy albumdömpingben pedig abszolút nem kiemelkedő, 3-4 hallgatás után ki is került a lejátszóból, mert már ilyet vagy hasonlót hallottam...
Ami pozitív, hogy talán kicsit kimozdult a Slipknot a komfortzónájábó l, nem akartak még egy WANYK-t csinálni és nekem ez annál sokkal jobban bejött. Sok progresszív rock elem, kórus és ezek mellett azért megvolt a szokásos zúzás. De ebből a műfajból többet nem nagyon lehet már kihozni, ezzel is már kicsit kiléptek ami sok rajongónak nem is tetszett feltétlen. Számomra meg két szék közé estek, nincs ellenemre a kísérletezősebb irány, de akkor már rendesen.(The Grey ezért örök kedvenc tőlük, bátor lépés volt részükről)
Kíváncsi leszek az írásotokra, ez az idei év talán legmegosztóbb albuma.
(nálam 7-8 között, mint az új Behemoth, valahogy tőlük jobbat/ütősebb vártam idén, de pl. az új Edenbridge és a Stratovarius meglepően jó lett és felülmúlta a várakozásokat, ezekről esetleg várható iromány?)