Shock!

Május elején jött ki Storm címmel az Amberjack első teljes albuma, amely méltán tarthat számot mindazok érdeklődésére, akik kedvelik a színtiszta, a '70-es és a '90-es évek érzésvilágából egyaránt merítő hard rockot. Láng Vince énekes, Nagy Márk gitáros, Remete Marcell gitáros, Németh Csaba basszer, Haraszti Ádám dobos és Budai Benjámin billentyűs nyáron már a lemezt népszerűsítik mindenfelé, mi pedig a frontemberrel beszélgettünk arról, pontosan miről is van szó a csapat esetében.

Miért pont sárgafarkú fattyúmakréla? Abszolút menő, de azért nem hétköznapi név...

Valami abszolút menőt és nem hétköznapit akartunk. Ezek szerint sikerült! (nevet) Egyébként egy író ismerősöm, Cserna Bandi keresztelte el a zenekart, és elsőre a név hangzása tetszett meg. Sokáig nem is tudtuk, mit jelent ez a szó, de aztán amikor kiderült, a makrélát választottuk totemállatnak, és ez a horgászós, tengeri tematika azóta is jellemzi a zenekart.

Mikor és hogyan alakultatok, és milyen lépcsőfokokon keresztül jutottatok el az első EP-ig, majd a nagylemezig? Melyek voltak a zenei fejlődésetek fő állomásai?

A zenekar a Kőbányai Zenei Stúdióban alakult 2014 novemberében. Újdonsült billentyűsünk, Budai Beni kivételével mind oda jártunk korábban. Már a megalakuláskor eldöntöttük, hogy minél előbb felveszünk pár dalt, amivel bemutatkozunk. Ez lett a Hookup című négyszámos EP, amely végül 2015 májusában jelent meg. A meglévő ötleteket egy-két hónap alatt készre csiszoltuk, írtam hozzájuk szöveget és énekdallamot, és a dalokat egy hét alatt felvettük 2015 tavaszán. Ismeretlen, induló zenekarként az EP nem igazán kavart hullámokat a magyar zenei piacon, de néhány rádiós szerkesztő azért felfigyelt rá, és játszották is itt-ott, főként a Heads Or Tails és az Anywhere You Want című számokat. Közben folyamatosan írtuk az új dalokat, és koncerteztünk, ahol csak lehetett. Noha rendszeresen hívtak és hívnak televíziós tehetségkutatókba, mi nem ebben láttuk boldogulásunk kulcsát, hanem inkább a szakmai tehetségkutatókat céloztuk meg. Számos ilyenen vettünk részt, míg a 2016-os Pulzust sikerült megnyernünk, ami három fesztivál-meghívást jelent a zenekarnak. Itt Barbaro Attila volt a zsűri elnöke a Junkiesból, aki így értékelt: „Ebbe nem tudok belekötni. Tíz pont." Ez azért jól esett, nyilván. Közben kész lett a lemezanyag, és leigazolt minket a GrundRecords, az Asphalt Horsemen, és az F. O. System kiadója. Első nagylemezünket, a Stormot idén tavasszal vettük fel Kőbányán, a TrashHill Stúdióban, Csobánczi Peti és Szűcs Szabi kezei alatt, és májusban jelent meg. Ezt már sokkal jobban szereti a kritika, és talán ezáltal szélesebb körben is ismertté válunk.

Kik a fő hatásaitok, kik a közös nevezők, favoritok a csapatban?

Sokféle zenei környezetből jövünk, de alapvetően a '60-as, '70-es évek blues rockja az, ami mindannyiunk számára közös alap. Hendrix, Clapton, a Led Zeppelin és az ezekből táplálkozó zenekarok, a Guns, az Aerosmith, a Deep Purple és társaik inspirálnak minket is. De természetesen az Amberjack dalaiban mindegyikünk saját zenei világa is megjelenik: a basszerünk, Németh Csabi például metalrajongó, neki a Kyuss-témák jönnek be, Budai Beni a Doors-féle pszichedelikus dolgokra izgul, Nagy Márkó gitáros szívesen nyúl a funk- és soulzenéhez, én pedig mindig is a grunge-ért voltam oda.

Énekesként kik a példaképeid?

Nagyon nehéz, de kiemelem a három legfontosabbat azok közül, akik szerintem zseniálisak. Azt gondolom, hogy hangkarakterben Eddie Vedder áll a legközelebb hozzám, miközben annyi érzelem van benne, hogy szinte el sem fér. És közben csodálatos hang, kreatív és egyéni megoldásokkal, amik ezer közül is felismerhetők. A második választottam az igazi majom, a coolság mintaképe, az őrült bohóc, Steven Tyler. Szeretnék csak tizedannyira őrült lenni, mint ő, és még emlékezetesebbek lennének az Amberjack-bulik... Végül pedig az abszolút csúcskategória, aki mind éneklésben, mind színpadi jelenlétben, mind karizmában maximális pontszámot ér el nálam: Freddie Mercury. Nem volt és nem lesz még egy ilyen frontember soha.

Hogyan jellemeznéd a lemezt valakinek, aki még sosem hallotta az Amberjacket?

A legegyszerűbb mindig azt mondani, hogy a lemez olyan, mint az X zenekar Y albuma, némi Z-s hatásokkal. Ezt szeretném elkerülni, mert tényleg hiszek abban, amit többen is mondtak már, hogy ennek a zenekarnak van saját karaktere és soundja, ami annak ellenére átjön, hogy a dalok sokfélék. Szerintem az hallgassa meg a lemezt, aki szereti a gitáralapú hard rockot, a meglepő zenei megoldásokat, az izgalmas szövegeket, és azt, ha egy zenekar egyszerre van tele energiával és érzelmekkel. És ha tetszett a lemez, akkor jöjjön el egy élő bulira, mert ott még ráteszünk egy lapáttal.

Nagyon szépen szól a lemez. Lebegett-e a szemetek előtt valamiféle példa, netán etalon megszólalású album, amihez szerettétek volna közelíteni a végeredményt, vagy inkább az volt a cél, hogy magatokhoz képest hozzátok ki a megszólalásból a maximumot?

Mindenképp az utóbbi. Nem törekedtünk arra, hogy bárkire vagy bármire hasonlítsunk, inkább saját magunkat akartuk megtalálni. Hangmérnökeinkkel, Csobival és Szabival sokat kerestük azt a hangzást, ahogy a fejünkben szólt a lemez, és ezt többé-kevésbé sikerült is reprodukálni. De nyilván te is tudod, hogy egy lemezt nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Ez ebben az esetben is így történt. Mindezzel együtt büszkék vagyunk erre a debütáló albumra, mert mind a szakma, mind a közönség reakciója alapján jó nyomon járunk, és van igény erre a zenére.

Itthon is működnek jó zenekarok ezen a klasszikus hatásokat tükröző rockvonalon. Kik azok, akikkel esetleg rokonságot éreztek? Kikkel játszanátok szívesen?

A hazai zenekarok közül az Ozone Mamával és a The Trousersszel vagyunk igazán jó barátságban és zenei rokonságban. Velük rendszeresen játszunk, illetve a southern rocker Asphalt Horsemennel is koncerteztünk már. De azért hívei vagyunk annak, hogy ne csak a szűken vett szcéna rajongói ismerjenek meg minket, hanem kicsit szélesebb kör kapjon rá erre a fajta rockzenére. Szívesen buliznánk együtt például a Supernemmel, a FISH! zenekarral, vagy mondjuk Tátrai Tibuszékkal is.

Az általatok játszott zenét sokféleképpen lehet hívni classic rocktól vintage rockig. Ti melyik megjelölést kedvelitek?

Mi azt szeretjük, hogy horgászrock! (nevet) Komolyra fordítva a szót: a szaksajtónak az a dolga, hogy a zenekarokat ebbe vagy abba a stílusba besorolja, és ezzel semmi gond. Voltunk már classic rock, bluesrock, AOR, vintage rock, hard rock, americana, csak a jó ég tudja, mi nem. Én igazából ezt szeretném rátok bízni. Mi az Amberjack rockzenekar vagyunk, a többit majd ti eldöntitek.

Szerintetek hol van a plafon Magyarországon egy olyan csapat számára, mint az Amberjack? Melyek azok a tényezők, amelyeket tekintetbe kell vennetek az itthoni építkezésnél?

Mivel még nagyon a karrierünk elején járunk, nem látjuk, hogy mi lehet a plafon. Egyébként sem a plafont nézzük, hanem mondjuk a második-harmadik lépcsőfokot. Most ezzel a lemezzel vagyunk az elsőn. Ha el tudunk menni sok helyre, és mindenhol akad, aki érdeklődik irántunk, azzal tettünk egy lépést felfelé. Egyébként sokan temetik a rockzenét Magyarországon, de amíg a Tankcsapda csinál egy teltházas Arénát, addig azért nem érzem, hogy végtelenül nagy lenne a baj. Persze a mi stílusunk, ez a blues-alapú hard rock most nem a legnépszerűbb, de bízom benne, hogy ez is ugyanúgy vissza fog jönni ide Magyarországra, ahogy például az indie rock is. Tudod, melyik banda csinálja a legnagyobb turnét idén a világon? A Guns! Ez előbb-utóbb az itthoni véleményformálóknak is le fog esni, és akkor mi is közelebb kerülhetünk a zenei élet fősodrához.

Évtizedes szinten visszatérő téma, hogy idehaza az angol nyelv nehezíti az érvényesülést. Nektek mik a tapasztalataitok ezen a téren?

Nem vitás, hogy a hallgató akkor tud igazán azonosulni a dallal, ha érti a szöveget is, hiszen a dal szövege épp olyan fontos, mint a zene. De én nem úgy írok zenét vagy szöveget, hogy mérlegelem a sikeresség szempontjait. Meghallgatom a zenét, és megpróbálom meghallani, hogy mit súg nekem. Azt majd a zene eldönti, hogy magyarul vagy angolul szeretne megszólalni. A Storm dalai angolul akartak, de lehet, hogy a következő lemez összes dala magyarul lesz. Vagy németül, vagy franciául. Persze azért álszent lennék, ha azt mondanám, hogy nem fontos a közönség reakciója. Nyilván az. Szerintem lesznek magyar dalok.

Milyen lehetőségeket láttok magatok előtt külföldön?

Szerencsére van jó pár olyan magyar rockzenekar, akik rendszeresen járnak külföldre, és segítenek nekünk abban, hogy mi is kijussunk. Azt gondolom, hogy az angol nyelvű szöveg, ami a magyar piacon talán hátrány, külföldön éppen, hogy előny. Erre próbálunk építeni a külföldi kalandok során is. Szerencsére eddig a külföldi kritikák is pozitívak voltak, de konkrét meghívást még nem kaptunk, igaz nem is fektettünk túl sok energiát még ebbe. De mindenképp tervben van.

Mik a terveitek a 2017-es évre?

Minél többet játszani! Bemutatni a lemezt minél több embernek, és szeretnénk végre egy vagy két videoklipet is megjelentetni. Ősszel ismertebb zenekarokkal szeretnénk turnézni bel- és külföldön.

Mi minden idők három legjobb lemeze?

Pearl Jam – Ten, Guns N' Roses – Use Your Illusion II, Led Zeppelin – I.

Mi az élet értelme?

Kihozni a legtöbbet magunkból és a saját tehetségünkből, megélni a pillanatot, és mindig a boldogságra törekedni.