Shock!

A pennsylvaniai Believer a '80-as évek végén bukkant fel európai ízű thrash zenéjével, melyhez nevükhöz hűen erős keresztény meggyőződést tükröző szövegek társultak. Azonban mire a ’93-as Dimension lemezhez értek, a csapat két oszlopos tagja, Kurt Bachman (gitár/ének) és Joey Daub (dob) már kitekert progresszív témákat és szimfonikus témákat is kevert az eredeti recepthez. Első találkozásom velük egy másolt kazetta volt, amelyre a dalcímek is olvashatatlanul voltak felvésve – a UNITE című dalra pl. sokáig azt hittem, hogy az UNICEF ihlette. Aztán mire végre beszereztem az említett harmadik lemezt is, a zenekar már inaktív státuszban volt, így hiába avattam új és örök kedvencet, a történet lezártnak tűnt.

2006-2007 felé azonban a dinamikus duó (akik Trauma Team néven producerkedtek is, például a Living Sacrifice egyes lemezein) újra összeállt, és 2009-ben a már öttagúvá duzzadt csapat kiadta Gabriel című visszatérő lemezét, amit nemrégiben követett a legújabb mestermű, a címéhez illő futurisztikus borítóval felvértezett Transhuman. Az év legjobban várt lemeze volt ez számomra, és már a zenekar honlapjára ízelítőként kirakott három dal is kábé egy felbőszült kafferbivalycsorda erejével gázolt le. A teljes lemez pedig egy szónikus utazás, amely minden ízében a 21. század (avagy ha jobban tetszik, a harmadik évezred) hajnalának bélyegét viseli magán, zeneileg a Believer ízei mellé a Cynic elvontságát és a Fear Factory rideg gépiességét csempészve be, szövegileg pedig a fejlődés nagy morális kérdéseit elemezgetve. Az interjú készítésekor az időközben rákkutatóként fényes karriert befutott Kurt Bachman mellett a szintis-programozó Jeff King is jelen volt.

Milyen reakciókat kaptatok eddig a Transhuman albumra? Vannak-e kedvenc idézeteitek a visszajelzések közül?

Kurt: (nevet) Hát igen… Két kedvencünk van: „utálom a tiszta éneket”, a másik pedig: „imádom a tiszta éneket”. Ez a két véglet létezik, vagy gyűlölik, vagy imádják. Nincs igazán köztes vélemény. Egy-két langyosabb kritika volt csak, hogy „tetszik, meg minden, de semmi különleges”. De csak tényleg néhány, szóval nagyrészt jók a visszajelzések.

Mi volt a bevett dalszerzési folyamat? Ki dobta be a főbb ötleteket az új dalokhoz?

Kurt: Én írtam mindent!!! Dehogyis, csak viccelek… A dalszerzés úgy indult, mint mindig, hoztuk a gitárriffeket, pár dobtémát, aztán „berobbant” az egész…. Már mikor a riffeket írtuk, akkor is nyitva hagytunk dolgokat, hogy később még hozzátehessünk egyéb ötleteket az alapokhoz. Úgymond teret hagytunk további sávoknak. Nagyon jó érzés volt így dolgozni, és tényleg rétegezett dalok születtek. Fogalmunk sem volt, hogy pontosan milyen lesz a lemez, amíg meg nem nyomtuk a stop gombot az utolsó dal utolsó vokálsávja után. Izgalmas munka volt.

Szoktatok próbálni, avagy otthon rakjátok össze a témákat, majd mailben elkülditek egymásnak?

Kurt: Mindkettő jellemző. Van, hogy megírom a riffet és átküldöm a többieknek, de aztán összeülünk és átrágjuk, átbeszéljük, itt-ott javaslatokat dobunk be, ilyesmi.

Mindent tökéletesen igyekeztek felvenni, avagy belefér néhány digitális korrekció?

Kurt: Nem volt sok digitális javítgatás. Számos olyan kis hiba hallható a lemezen, amit ki lehetett volna gyomlálni. Igazán csak akkor használjuk a digitális technika adta lehetőségeket, ha valami zörej vagy búgás hallható a sávokon. Régebben ilyenkor a zajzár beállításával tisztítottuk ki a témákat, de manapság már könnyebb dolgunk van. Helyenként persze trükköztünk, például a vokálok esetében, az apró csúszásoknál. Ilyenkor nem szöszöltünk órákig, hogy tökéletesen elkapjam a hangokat, hanem átfésültük valami programmal. De a feljátszásnál nem vettünk igénybe mankókat, hanem megpróbáltuk jól elkapni a zenét. Főleg, hogy az editálás időigényes, és borzasztóan egyhangú dolog – és mi mindezt saját erőből oldjuk meg, nem akartunk senkit sem azért fizetni, hogy az editálást végezze helyettünk. Tényleg igyekeztünk a lehető legjobban felvenni a dalokat.

Mi a legbonyolultabb riff, amit valaha rögzítettetek?

Kurt: Nem is tudom…. Azt mondanám, hogy a Gone című dal egy részlete a Dimension lemezen, de van azon a korongon pár vad téma, ahol majd szétszakadtak az ujjaim, olyan távolságokat kellett átfogni. Nehéz volt feszesen elkapni azt a riffet. De általában azért igyekszem a képességeimhez mérten írni a dalokat, és nem feszegetni a határaimat.

A Transhuman borítójához újra Michael Rosner és az Eye Level Studios segítségét vettétek igénybe, mint már a Gabriel című előző lemez esetében is. Sőt, még cimboráitok, a kanadai Sacrife zenekar is vele dolgozott a legújabb borítóján. Ez biztos nem a véletlen szüleménye, de van-e esetleg valami mélyebb összefüggés a két lemez között?

Kurt: Nincs semmi különös kapcsolódási pont. Szeretünk Rosnerrel dolgozni. Ha nevezhetjük magunkat progresszív zenészeknek, akkor ő pedig valódi progresszív művész. A Gabriel borítóján dolgozva nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, így ő pontosan tudja már, hogy milyen hangulatot keresünk. A zenére támaszkodik a képi világ megteremtésénél, ügyel rá, hogy a két tényező kiegészítse egymást. Mindig odafigyel a lemez mögöttes tartalmára, témájára. Ezek alapján pedig egyértelmű volt, hogy újra őt kérjük fel. Eleve, sok zenekar csinálta ezt. A Destruction és a Kreator, a thrash szülőatyjai is ugyanazzal a művésszel dolgoztak, de említhetném természetesen az Iron Maident is. Ha valakivel egy hullámhosszra kerülsz, akkor szinte a zenekar tagjává válik, részese lesz az egész alkotói folyamatnak. Ez a helyzet velünk és Michaellel.

Biztos vannak rajongók, akik újra olyan nagyzenekari hangzással megbolondított dalokat várnak tőletek, mint a Dimensions lemez egyes témái – terveztek még hasonló megmozdulásokat, vagy szó sem lehet róla?

Kurt: A Believernél soha semmi nincs kizárva. Azt nem tudom elképzelni, hogy egy teljes albumnyi szimfonikus jellegű anyagot adjunk ki, vagy akár a Dimension lemezen hallható mértékig használjuk a nagyzenekart – hiszen ezt már megcsináltuk korábban. De az simán megtörténhet, hogy egyszer újra igazi, élő vonósokat használunk, ha az adott dal megkívánja. Soha ne mondd, hogy soha, szóval minden megtörténhet még.

Nagy – és kellemes – meglepetésemre számtalan helyen tiszta ének hallható az új dalokban. Mi adta az inspirációt ahhoz, hogy ilyesmivel is próbálkozz?

Kurt: A kulcsszó az, hogy „próbálkozz”… nem? (nevet) Egyszerűen így akartuk. Ez még szűz terület volt a Believer történetében. És ahogy íródtak a dalok, éreztük, hogy bizonyos témákhoz nem fog illeni a jellegzetes thrashes vokalizálás. Tehát változtatnunk kellett. Minden a dalokról szólt, és a dalokhoz kellett illeszkednie mindennek, legyen szó a gitárhangzásról, a dobütemekről, a basszus-riffről, vagy bármiről. Az énekkel is így voltunk. Tudtuk, hogy kapunk majd kígyót-békát a szűklátókörű thrash rajongóktól, de ez rendben van. Megszoktuk már.

A Transhuman csak normál CD-ként kerül kiadásra, vagy várhatóak-e esetleg később bővített verziók: digipak, bónusz korong, „így készült” DVD?

Kurt: Nem tudunk róla. Aránylag kis hal ez a zenekar. Ha a kiadónak nagy bevételt jelentene az ilyen cuccok kiadása, akkor biztos lennének is extrák. De jelenleg nem hinném, hogy ez indokolt lenne. Nem mintha nem csinálnánk szívesen ilyesmit. Klassz lenne, de jelenleg nem vagyunk olyan szinten.

Mi a Transhuman lemez szövegeinek koncepciója? Általánosságban az emberiség ismert korlátain való túllépés mellett törtök lándzsát, avagy az ellen?

Kurt: Igen! (nevet) Hát, ez egy olyan dolog… igazából egyszerre pro és kontra, megemlítve a buktatókat is… arról, hogy mit jelent az, hogy emberek vagyunk, és hogy mikor szűnünk meg annak lenni. Illetve, hogy ez mit jelent számunkra, emberek számára. Minek látjuk magunkat, hogy határozzuk meg identitásunkat. A humán lét koncepcióját járjuk körül, itt, a technológiai fejlődés és a manipulálható biológiai kapujában, ami már zajlik is, de még nagyobb hangsúlyt fog kapni, még sok minden fog történni ezen a téren. És vajon mi, emberek, hogyan leszünk képesek ezeket a változásokat kezelni.

A maják 2012-re jósolták a világvégét, és a bibliai Jelenések Könyve is azt mondja, hogy az emberiség utolsó napjaiban számtalan katasztrófa fogja sújtani a Földet. A japán földrengések és a soha véget nem érő háborúk láttán ti is úgy gondoljátok, hogy a pusztulás előtti utolsó perceinket éljük?

Kurt: Szerintem az emberiség egész történelme során a pusztulás határán mozgott. A természeti katasztrófák léte nem újdonság. A háború sem új találmány. Amiből viszont kevesebb van, mint pl. a 16. században, azok a járványok és betegségek, amelyek megtizedelték a harmincvalahány évet alig megélő népességet. A sötét középkorban is folyton a közelgő világvége volt a téma. A természeti katasztrófák mindig is itt voltak. De mára már teljesen belaktuk a Földet, mindenhol épületeket húztunk fel, és így a természet erőinek útjába kerültünk. Ha a cunami és a földrengés teljesen lakatlan területen csaptak volna le, nem is hallottunk volna róluk. És képzeljünk csak bele, hogy mi lett volna, ha a Tunguzka-meteor New York városába csapódott volna bele? De nem ez történt, hanem a távoli Szibériában tarolt le hatalmas erdőségeket. És az emberek nem is foglalkoztak vele, nem tekintették természeti katasztrófának, még ha az is volt, mégpedig rettenetes méretű. Amint emberek érintettek és életek vesznek oda, akkor indul el a „lavina”, akkor kezdünk rettegni a végtől. De nem, nem gondolom, hogy a világnak mostanában vége lesz. Talán 2060-ban, de addigra már reményeim szerint más bolygókat is benépesítünk. (nevetnek)

Mit jelent a „Medwton”, a Gabriel lemez első dalának a címe? Jól érzem, hogy valami szójáték Newtonnal? Medicine és Newton?

Kurt: Wow, ez tök jó, ez tetszik!!! Ezután majd ezt mondjuk, ha kérdezik! De nem, nem innen jött. Viszont a Newton stimmel, jó az irány. Ebbe ásd magad egy kicsit bele… és keress rá a google segítségével, hogy „Medwton”. (nevet) (megtettem, semmi… hacsak nem az, hogy Newton egyes források szerint pszichiátriai eset - őrült, azaz „mad” - volt… de ennél azért mélyebb jelentést várok - K.T.)

Tudósként és hívő keresztényként te hogy látod a „teremtés vagy evolúció” kérdést?

Kurt: Nagyon tudományosan tekintek minden ilyen kérdésre… Szerintem nincs semmilyen különbség a kettő között. Azaz számomra nincs különbség a teremtés és az evolúció között. Ha hiszünk az ok és okozat összefüggések láncolatában, és visszamegyünk a dolgok elejére, akkor ott kellett lennie egy „okozat nélküli oknak”, amit hívhatunk Istennek, és ami mindent létezőt létrehozott – ez lenne ugye a teremtés. De emellett ott az evolúció, amit mind megtapasztalhatunk. Én például rákkutatóként naponta szembesülök az evolúcióval, genetikai változások képében, az erősebb túlélését látva. Például a tumorok is azért maradnak meg, mert erősebbek. Tehát az evolúció valós dolog. Az én szememben a két dolog összefügg. Mint amikor leülök, és írok egy dalt. Létrehozom az első riffet. De ez még nem a dal vége. Lehet, hogy hosszú ideig, akár évekig tart, mire a dal kifejlődik. Nem hinném, hogy mi készen vagyunk. Tudjuk, hogy még nem vagyunk készen. És itt jön be a „transzhumanizmus” koncepciója. Még hosszú az út, ami ránk vár.

Napjainkban sok gitáros 7 vagy akár 8 húros hangszeren játszik. Kurt, milyen tapasztalataid vannak az ilyen monstrumokkal?

Kur: Nincs túl sok tapasztalatom velük. Ha őszinte vagyok, még a hat húrral is meggyűlik a bajom, (nevet) akkor meg miért gondolkozzak hét- vagy nyolc húrban? De tényleg, nem hinném, hogy valaha úgy fogom érezni, hogy mesteri fokon űzöm a gitározást. Tehát maradok is a hatnál, a „komfortzónámon” belül. De szeretek basszusgitáron is játszani, ott pedig csak négy húr van, az még jobb. (nevet) Persze, nagyon jó dolgokat lehet kihozni a hét- és nyolchúros hangszerekből, de jelenleg nem érzem szükségüket, azaz a szükségét annak, hogy olyan témákat írjak, amihez ilyen gitárok kellenek. Oké, ha egyszer jönne egy olyan dal, ahol felmerül, hogy hét- vagy nyolchúros hangszeren szólalna meg jól, akkor persze, hogy egy pár téma erejéig bevállalnánk. Szóval nem elképzelhetetlen a dolog…. Ahogy pl. egy kéthúros gitártól sem riadnék vissza…. Igen, azt hiszem én a másik irányba indulok el. „Kurt háromhúros gitáron játszik!”. (nevet) Képzeld el, milyen vékony nyaka lenne! (nevet) Ez lenne az új trend: „Kurt Bachman háromhúros modell, csak kvintek lefogására!”

Ha a Slayer felhívott volna, hogy állj be Jeff Hanneman helyetteseként, vállaltad volna a dolgot?

Kurt: Nem, mert ki nem állhatom Kerry Kinget! (nevet) Tom biztos jó fej, de Kerry… te jó ég! Én a magam részéről szeretek tartalmas beszélgetéseket folytatni a zenésztársaimmal, és hát Kerry… nem úgy néz ki, mint aki ebben partner lenne. Szóval inkább nem vállaltam volna. (nevet)

És Joey (Daub, a Believer dobosa) helyettesítené Dave Lombardót, ha az lesérülne? 

Kurt: Joey tüzet sem adhatna Lombardónak. (nevet) Lehet, hogy bunkóság, de nem lehet fordítva a csere? (nevet) Mert akkor inkább Joey-t váltanám le Dave Lombardóval. Dave jöhetne hozzánk játszani. Ő egy lenyűgöző dobos. Lehet különben, hogy Joey vállalná. Miért is ne? Én viszont…. Szóval, nem tudom magam túltenni Kerry Kingen. (nevetnek) De hát most nem olyan, mint egy gonosz képregényfigura? Most komolyan… Imádom a régi Slayert, nagy rajongójuk vagyok… de Kerry…. Abba belemennék, hogy őt helyettesítsem. Jeff, Tom, Dave és én. Na, azt már elvállalnám… csak Kerry kerüljön ki a képből! (röhögnek)

Úgy látom, hogy nincs túl sok fellépésetek. Azért, mert kutatóként nagyon elfoglalt vagy, vagy inkább a jó turné- és koncertajánlatok hiányoznak?

Kurt: Nem a turné- és koncertajánlatok miatt. Ha akarnánk, biztosan be tudnánk kerülni valami jobb turnéra. Nem ez a probléma. Igazából mindannyian elfoglaltak vagyunk, nemcsak én a tudományos munkáimmal. Van családunk, és a zenélés mellett dolgozunk is. Meg kell élnünk valamiből, és turnézva ez nem lenne könnyű, kivéve egy borzasztóan ismert zenekar tagjaként – mi pedig nem ilyenek vagyunk. Szóval, több dologból tevődik ez össze.

Mikor láthatjuk a Believert Magyarországon vagy legalább Európában?

Kurt: Hát… ha sok magyar rajongó veszi meg a lemezünket… (nevet) Sokan szeretnék, ha átmennénk Európába. Jó lenne arrafelé játszani. Sok ilyen kérdés jön abból az irányból – de ugyanaz a helyzet, mint az Államokban: Az üzleti szempontok a mérvadóak, a számlákat ki kell fizetni, és ha olyan körülmények között akarunk játszani, ahogy azt elképzeljük, ahhoz igény kell, hogy mutatkozzon ránk. És amíg ez a jelentős kereslet hiányzik, addig üzleti szempontból nem kifizetődő a képlet. Imádunk élőben játszani, örömünket leljük benne, és szívesen jönnénk, de egyikünk sem adná el a házát azért, hogy egy turnét összehozhasson.

Ha vendégszerepelhetnél egy tévés komédiasorozatban, melyik lenne az és miért?

Kurt: Jelenleg futó, vagy régi? Na, mondom mindkettőt. A régiek közül egyértelműen a Seinfeld, mert zseniális. A jelenlegi felhozatalból pedig a Big Bang Theory (Agymenők), a különc fizikusok miatt.

Jeff: Tudtam, hogy ezt mondod!

Vannak egyéb zenei projektjeitek? A Fountain of Tears zenekar aktív még? (Jeff és Joey gótikus-progos, női énekes zenekara, akik legutóbb 2007-ben adtak ki lemezt Fate címmel.)

Kurt: Jeff, a Fountain of Tears aktív még?

Jeff: A Fountain of Tears jelenleg szünetel. Ma is tagja vagyok a zenekarnak, ahogy Joey is, de a csapat pihen. Főként a Believer dolgai miatt, hiszen itt és az életünk egyéb területein is sok minden történik, és nincs időnk két zenekarra. Most a Believerre koncentrálunk, de beszéltünk már róla, hogy valamikor egy újabb FOT anyagot is készítünk. Majd meglátjuk.

Kurt: Nekem semmilyen egyéb projektem nincs. Ezekre a bohócokra is alig van időm, nemhogy egy másik zenekarra… (nevet)

Ha visszaküldhetnél az időben egy sms-t (maximum 160 karaktert) tizenéves önmagadnak, mit írnál benne?

Kurt: „Ne légy tagja semmilyen zenekarnak!” (nevet) „Menj inkább iskolába és szerezz munkát!” Hát, nem is tudom. (nevet) Megvan… „Kerüld a Joe Daub nevű embereket!” (röhög) Na, komolyan… az a helyzet, hogy nem igazán bántam meg dolgokat. De tényleg… nem is tudom. Pl. „ne növessz raszta tincseket”. Az hülyeség volt. Most meg itt van a fejemen ez a kopaszodó folt miattuk. Hmm. Fogalmam sincs. Olyasmit mondanék, hogy „találd fel az öntapadó jegyzetcédulát” – vagy az már volt akkoriban? A lényeg: „Találj fel valamit. A teleportációs technológiát… ami egy-két éve komoly beszédtéma… vagy a kvantumszámítógépet.”

Jeff: „Vásárolj Apple részvényeket!”

Kurt: Igen! „Vegyél Apple és Microsoft részvényeket!”

Volt-e valaha olyan álmod, amely belekerült a dalszövegeidbe vagy inspirációt adott a zenéhez?

Kurt: Hmm, jó kérdés… Nézd, vannak olyan álmaim, hogy dalt írok. És álmomban azt gondolom, hogy ez egy nagyszerű téma. Aztán felébredek, és még ott van a fejemben a dallam… és ekkor már tudom, hogy annyira nem is jó… (nevet) Sőt, totál gáz!! Olyan is volt, hogy leírtam az álmaimat, hogy majd később elolvasom. Aztán ott ültem, hogy pl. mit jelent az, hogy „majmok sajtot esznek”? Felébredek, és úgy érzem, hogy le kell írnom… aztán később már csak furcsa az egész. Szóval a válaszom: nem. Nehogy valaki, aki olvassa az interjút, azt higgye, hogy bármilyen dalt megálmodtam volna – annyira azért nem jók a dalok. (nevet)

Játszanátok-e unplugged koncertet egy szülinapon?

Kurt: Persze… kinek a szülinapján? Attól függ, hogy ki az ünnepelt.

Jeff: …egy szülinapon…. Tehát csak annyi, hogy unplugged koncert egy szülinapon.

Kurt: Játszanék, de nagyon különleges születésnap kell, hogy legyen. Pl. Steven Hawking szülinapja. Ha ő azt mondaná, hogy „Srácok, egy akusztikus Believer bulit szeretnék…” Igenis. Azonnal mennénk.

Jeff: Egyértelmű. Ott a helyünk.

Kurt: Tényleg a személytől függ. Ha például… te lennél az, Jeff…. Akkor nem.

Jeff: Eleve, nem is tartanék bulit. (nevet)

A következő kifejezések közül válaszd ki, hogy melyik szimpatikusabb, és adj egy rövid indoklást.

1. Zúzó rajongók a küzdőtéren / érdeklődve hallgatózó, a színpadtól 10 méterre álló arcok?

Kurt: Érdeklődve hallgatózó, a színpadtól 10 méterre álló arcok? Oké. Először is, mert nincsenek a közelemben… De csak ha tényleg teljesen belefeledkeznek a zenébe.

2. '80-as évekbeli glam rock / Lady Gaga?

Kurt: Te jó ég. Ki nem állhatom a '80-as évek glam zenéjét. Szóval akkor Lady Gaga kell, hogy legyen.

Jeff: És ezt valószínűleg a zenekar összes tagja nevében mondhatjuk.

3. Hamburger és sült krumpli / kínai kaja?

Kurt: Kínai. Vagy egy jó fűszeres hamburger. De nem, legyen igazi, eredeti kínai kaja, nem az amerikanizált verzió.

4. Vészhelyzet / Dr. House?

Kurt: House, mert nagyon jól játssza azt a „köcsög vagyok” szerepet. Egyiket sem néztem sokat, de a Vészhelyzet egy szappanoperának tűnt. A Dr. House-ban valódi diagnózisok vannak, létező, de nagyon ritka kórokról. Abszolút kitaláció, hogy egy kórházban akár száz év alatt több ilyen eset is előforduljon. De jól kitalálták, tényleg.

5. Turné / Stúdiózás?

Kurt: Stúdiózás! Rendszeresen fürödhetsz, rendesen ehetsz, kreatívnak kell lenni, elmélyülhetsz a dolgodban és sok érdekes kütyüvel szórakozhatsz. Szóval ezért. Ja, és a stúdió kevésbé büdös, mint a turné. (nevet)

6. Jennifer Aniston / Angelina Jolie

Kurt: …hány évesek is most? Asszem, Jenniferen jobban meglátszik a kor, mint Angelinán. Angelina ma is nagyon penge csaj, de pár éve még tutibb volt. Egek, ez egy nagyon kemény kérdés…. Mindkettő nagyigényű nőnek tűnik… Angie-nek biztos több pénze van…

Jeff: …szerintem mindkettőnek van elég.

Kurt: Hát, Angie biztos több lelki terhet cipel a múltjából…. szóval… Jennifert választom. … Ez túl nehéz kérdés, nem tetszik. Lehet mindkettő? Kérlek, hadd legyen mindkettő!!!

7. 10 perc tangózás pár száz néző előtt / minden házimunka 3 hónapig?

Kurt: Tangó! Utálom a házimunkát… nem, valójában nem utálom. Ha megcsinálod, akkor azt érezheted, hogy valamit véghezvittél. Szóval tangó… Lehetek meztelen közben? Hmmm… tíz perc.. és hány ember? Száz? Akkor oké. De jobb, ha nincs rajtam semmi. Szóval tangó. Meztelenül, és kékre festve.

8. Amerikai foci / kosárlabda?

Kurt: Jéghoki. Egyértelmű. A fociban túl sok a leállás. A kosárlabda nem rossz…  igazán mindkettőt szoktam nézni. De ha választanom kell… akkor… jéghoki. Mert ez a legjobb sport a világon.

9. CD vagy balkelit / MP3?

Kurt: CD vagy bakelit. Ott a borító, a teljes lemez élménye. És a minősége kiváló, míg az mp3 butított zene.

10. Elmenni valahová a barátokkal / csevegés a facebookon?

Kurt: Egyik sem. De ha választani kell, akkor inkább kimozdulnék. Utálom a facebookot. Nem akarom, hogy az emberek tudják, hogy mit csinálok. Nem akarom, hogy több százan sejtsék, hogy hol vagyok és hogy mire gondolok.

Szerinted mennyit kellett innom, hogy ilyen hülye kérdéseket írjak?

Jeff: Erre is válaszolni kell?

Kurt: (nevet) Szerintem legalább négyet, 5-6 százalékos alkoholtartalommal. Vagy kettőt a 10 százalékosból. Az első kérdéseknél még csak kinyitottad, aztán a végén már szorgalmasan kortyoltál. (nevet) De jó móka volt, tényleg, örültem ennek az interjúnak, köszönöm!