Bár már három éve létezik a győri Cothurnus, nevük mégis csak az utóbbi pár hónapban vált ismertté. Első albumukkal nem kegyelmeznek senkinek, kíméletlen death metal muzsikájukkal tépik szét a hallgató idegeit. A zenekar alapvető gondolatairól, ismertetőjéről Mészáros Iván gitáros számolt be.
Érdekes, hogy viszonylag ismeretlenül szerződéshez jutottatok. Mi alapján nyertétek el a Nephilim bizalmát?
Zenekarunk 1997-ben alakult. Tagjai: Péter András énekes, Borsfai Balázs gitáros, Kajári Péter basszusgitáros, és én, Mészáros Iván gitáros. Első hét számos demónkat 1998-ban készítettük, majd 1999 nyarán ezzel az anyaggal kerestük meg a Nephilim Recordsot, hogy vállalnák-e a terjesztését. Legnagyobb örömünkre azt a választ kaptuk Czifrik Mihálytól, hogy nem csak terjesztenék, hanem ki is adnák lemezként, ha a szövegeinket angolra változtatjuk az esetleges külföldi kiadás miatt. Ezúton is köszönjük, hogy mellénk állt. Az új számaink közül hármat hozzáraktunk a demóhoz, így egy tíz számos, közel negyven perces lemezt tudtunk elkészíteni.
A zenétek milyen gyökerekből táplálkozik?
Mivel rock és metal zenén nőttünk fel, ezért mindenképpen egy nyers, kemény, energikus, őszinte metal lemezt akartunk készíteni. Akik ismerik a zenénket, érdekes módon nagyon sokféle hatást vélnek felfedezni az old school death metaltól a new schoolig bezárólag: Hypocrisy, Dismember, Celtic Frost, Obituary, Cannibal Corpse, korai Fear Factory, Darkthrone.
Eddig hány fellépésetek volt?
Fellépéseink helyi klubokban, művházakban voltak, természetesen underground szinten. Mostantól kezdve szeretnénk fesztiválokra és több helyre eljutni, ahova eddig nem volt lehetőségünk. Ősszel Mosonmagyaróváron, Győrben, Pesten lesznek koncertek, illetve Salgótarjánba kaptunk meghívást.
Milyen fogadtatásra számítotok?
Bízunk benne, hogy a magyar metal rajongók ezzel a lemezzel megismerik, megszeretik a Cothurnust és sikerül lelkes és hűséges rajongókat találnunk. Németországban a Last Episode, és lehetséges, hogy a Nuclear Blast, Olaszországban pedig egy másik kiadó biztosít mailorderes terjesztést. Még egy kanadai kiadóval vettük fel a kapcsolatot, hogy kiadnák vagy terjesztenék-e a lemezt. Nagyon bízunk benne, hogy sikerül; ehhez fűzzük a legtöbb reményt.
Hogy érzed, melyik a legtutibb nóta, melyik lesz a legismertebb?
Mindegyiket szeretjük, nem tudnánk egyet sem kiemelni. Mindenki megtalálhatja a maga számára a legkedvesebbet. Aki a pörgősebb dalokat kedveli, annak a grindos, blackes "Horrifying nightmarest" ajánlanám, aki a darálós, középtempós deathet szereti, az a "What life is aboutot", "Hope of hopelesst" kedvelheti meg.
A durvább zene mindig is mostohagyereknek számított, te hogyan látod?
Ezzel teljes mértékben egyetértek. Ha megnézzük a különböző zenei csatornákat, láthatjuk, hogy a metal, sőt a rockzenét is teljes mértékben, tudatosan háttérbe szorítják. Ha szóba kerül, hogy mi ennek az oka, akkor mindig valamilyen átlátszó, nevetséges indok a magyarázat. A valódi okot abban látom, hogy ez a zenei irányzat mindig is leplezetlenül, őszintén felhívta az emberek figyelmét bizonyos dolgokra, melyeknek nem kellene megtörténni. Buzdította őket a gondolkodásra, és hogy ne fogadjanak el mindent, amit mások mondanak, mert nem biztos, hogy az úgy is van. Egyértelmű, hogy a mai, túlzott fogyasztói társadalmak fenntartói érdekével ez ellenkezik.
Mi motiválja a zenekart?
Zenekarunk nevének (Cothurnus) jelentése egy antik drámai műfaj: szomorújáték, tragédia. A lemezcímünk (Kalokagathia) jelentése: szépjó. Ezt a kifejezést használták a görög filozófiában a testi, lelki, szellemi egység megnevezésére. Borítónkon William Blake festménye látható, melyben rengeteg szimbólum van elrejtve. Motivációnkat a latin nyelven írt intróban fogalmaztuk meg, melyből kiderül, hogy nagyon fontosnak tartjuk a klasszikus értékeket: emberi összetartozást, toleranciát és az egymás iránti tiszteletet. Ezen fogalmak értelme, jelentése mára már teljesen deformálódott, torzult.
Mit gondoltok a kemény zene lehet pozitív értelmű?
Biztos, hogy ez a fajta zene lehet pozitív értelmű. Rendkívül fontos, hogy mindenkinek legyenek elvei, céljai az életben, ezek nélkül nem lehet létezni. A mi célunk az, hogy elgondolkoztassuk az embereket a világ dolgairól és saját létükről. Ha a zenénkkel sikerül ezt akármilyen kis mértékben is kiváltani, akkor már elértük azt, amit akartunk.
