Shock!

Töfi jelentős zenei előélettel a háta mögött ma a Denevér Stúdió vezetője, hangmérnöke. A stúdiót azt gondolom, nem kell bemutatni, hiszen pár éve már jelentős referenciahalmaz szárad lelkén.

Munkái között van például a Shock! válogatás CD anyaga, a Baby Bone "Global"-ja, de innen startolt a Replika két vadiúj nótája is, vagy az Ossian " Fémzenéje" tavaly ősszel. Ha már az Ossian került szóba, egy sajnálatos epizóddal kell kezdenünk interjúnkat. Történt ugyanis, hogy a negyedik Twilight magazin Paksi Endrével készült interjújában rendkívül érdekes információk hangzottak el Töfivel kapcsolatban. A cikket megmutattuk, majd kíváncsian vártuk az ő állásfoglalását a történtekről.

Részlet a Twilight magazin 4. számának Paksi Endre interjújából:

T.: " Az utóbbi időben történt egy jelentős változás. Mint azt már mindenki tudhatja Töfi nem tagja a zenekarnak. Mi az igazság, mert sok pletyka kering, nyilván mindkét félnek más az álláspontja."
P.E.:" Ezért is érzem nehezebb helyzetben magam, mint a Töfi, mert az volt a koncepció, hogy ne teregessük ki a szennyest, próbáljuk meg magunk között elintézni a dolgokat és a közönséggel ne éreztessük, hogy itt milyen komoly emberi problémák voltak. Ennek ellenére Töfi rettenetesen elkezdte sajnáltatni magát, egyfajta underground mártírt akar magából csinálni, és én ezt nem hagyhatom. Egész egyszerűen kirúgtuk Töfit, mert egy kavarógép. Bekerült a zenekarba '98 őszén és egy ideig ugyan jófiú volt, de már akkor is zavart minket, hogy folyamatosan kavart a Rémkoppantókkal és az Iron Majdnemmel. Már lemezszerződésünk volt az Ossiannal, mikor elment a Rémkoppantókkal egy tehetségkutató fesztiválra. Párhuzamosan akarta csinálni a két zenekart. Amikor kiszállt a Rémkoppantókból, akkor teljes erővel beszállt az Ossianba és leginkább az anyagi dolgokra vetette rá magát. A legnagyobb kavarása viszont a stúdióbeli dolgokban volt. Olyan horribilis összegeket számlázott a zenekarnak, hogy csak lestünk. Másrészt a gitározást teljesen elhanyagolta, összesen öt próbánk volt együtt. Töfi mindig azt mondta, hogy nem lesz gáz, koncerteken majd alájátszik valamit. Nagyot csalódtam benne. A végén a zenekar már állandó stressz alatt volt Töfi miatt és ezt nem bírtuk tovább idegekkel, ezért kirúgtuk. Most csend és nyugalom van a zenekarban..."

Sajnos először nem a stúdiódról akarok kérdezni, hanem a tiszavirág életű Ossian pályafutásodról. Az igazság az, hogy anno megállapodtunk, nem beszélünk róla, de úgy látom Endre több helyen is elmondta az ő verzióját. Tehát most te jössz, hogy is volt ez az egész a te szemszögedből?

Nos, először is azért nem volt ez annyira tiszavirág életű, hiszen gyakorlatilag egy évet töltöttem az Ossianban, és ez idő alatt három nagyszerű lemezt jelentettünk meg. A másik dolog, hogy idáig valóban nem nyilatkoztam ez ügyben semmilyen nyilvános helyen, bár jó néhányan felkerestek a történtekkel kapcsolatban. Paksi Endre volt az, aki azonnal elkezdett minden riportban pocskondiázni és ez a legutóbbi már végképp feldühített. Az már nyilván mindenkinek feltűnt, hogy állandóan a korábbi zenésztársait ócsárolja attól függetlenül, hogy ezek az emberek többnyire semmit sem ártottak neki. Szóval úgy látszik csak így érzi jól magát. Végül is ugyanezt csinálja Maróthy Zoliékkal és a volt Wellington tagokkal is. Amikor beléptem az Ossianba sejtettem, hogy előbb-utóbb én is közéjük fogok tartozni, bár azt nem hittem, hogy ilyen hamar. A riportokban Endre szépen elő tudja adni ezt az ál-intellektuális figurát, amit kitalált magának, de a valóság kicsit más. Aki ott volt azon az ominózus pécsi koncerten az kapott egy kis ízelítőt abból, hogy milyen ember is valójában. Nem is az a volt a probléma, hogy talajrészegen hasraesett a színpadon és felborított mindent, meg hogy egy sort sem volt képes elénekelni, hanem az a temérdek bunkóság, amit a nóták között 10 perces monológok formájában előadott, mivel ezeket nagyjából józanul is ugyanígy gondolja. Megjegyzem azon is érdemes elgondolkodni, hogy miért utálja Endrét a szakma 90%-a (a maradék 10% nem ismeri!). Néhány szóban azért reagálnék a rám vonatkozó megjegyzéseire, mert már unom, hogy mindenféle baromságot összehazudozik rólam.
Az egyik, hogy amikor a Rémkoppantókkal elmentem erre a bizonyos tehetségkutatóra akkor még nem voltam az Ossian tagja. Arról igazán nem én tehetek, hogy a zenekar továbbjutott a középdöntőbe, majd a döntőbe is és ezek már valóban az Ossian tagságom ideje alatt lettek lebonyolítva. Mindenesetre én nem akartam kicseszni a Rémkopival és elmentem velük ezekre a fellépésekre. Az Ossian tagjai nem nézték ezt jó szemmel, és ezért nem vállaltam több nyilvános szereplést a Rémkoppantókkal, bár továbbra is segítettem őket. Megjegyzem '99-ben összesen két koncertem volt a Rémkoppantókkal és kettő az Iron Maidnemmel, és nem hiszem, hogy ezek a legkisebb mértékben is zavarták volna az Ossian-beli munkámat.
A másik, hogy semmiféle összegeket nem számláztam a zenekarnak, egyszerűen lógtak egy rakás telefonpénzzel, amit ők telefonáltak el, amíg heteken keresztül nálam laktak a lemezfelvétel ideje alatt. Sajnos, ha egy zenekar dolgozik, akkor ott költségek is vannak nem csak bevételek, mint ahogy azt Endre szeretné. Amíg ezek a számlák csak pár ezer forintot tettek ki addig nem is érdekelt a dolog, de a havi 20-30 ezer forintos telefonszámlákat már nem tudtam kifizetni, mivel nem vagyok unatkozó milliomos, meg amúgy sem hiszem, hogy nekem kellene állnom a koncertszervezések és egyebek költségeit. Amikor ezeket szóvá tettem akkor mindig elküldtek a francba, sőt a vége az lett hogy Endre olyan szemétségekkel gyanúsítgatott, hogy lenyúlom a zenekart, meg hogy elloptam a zenekar eladásra szánt CD-it. Ekkor betelt a pohár és elküldtem a jó büdös francba. Aki csak egy kicsit is ismer az nagyon jól tudja, hogy még az ellenségeimet sem csapnám be, nemhogy azokat, akiket a barátaimnak hittem. Szóval elegem lett ezekből a paranoiás dolgokból. Endre azt is nehezményezte, hogy amikor az általam kibocsátott számla ellenében kapjuk meg a koncertgázsit, akkor a számla ÁFÁ-ját elteszem, mivel azt be kell fizetni az államnak. Sajnálom, de törvények is vannak a világon, és azzal nem tudok mit kezdeni, ha valaki ezt nem képes ésszel felérni. Szóval ez volt az, hogy az "anyagi dolgokra vetette rá magát". Ehhez csak annyit fűznék még hozzá, hogy mivel a lemezmegjelenés napján kirúgtak, egy büdös fillért sem kapok a lemezeladásokból, Endre teszi zsebre az én munkámért járó pénzt! Úgyhogy egy ilyen ember nekem ne beszéljen az "anyagi érdekek előtérbe kerüléséről"! Megjegyzem, egy nyári koncertünk gázsiját még a mai napig sem kaptam meg és Endre nemrég felhívott, hogy nem is fogja kifizetni, mert kell nekik. Rendben, legyenek boldogok vele! Ja, és még valami! A stúdióval kapcsolatban is elég szép dolgokat összehazudozik az Endre. Ilyen például, hogy a lemezt is csak azért vettük fel nálam, mert engem csak a pénz érdekel (szerinte "Maróthy szindrómám van"). Azt elfelejti hozzáfűzni, hogy a koncertlemezt teljesen ingyen készítettem el, ami egy kb. 200.000,- Ft-os munka volt. A lemezeladásokból részesültem ugyan huszonvalahányezer forint erejéig, szóval hülyére kerestem magam, ez aztán a bomba üzlet! Az EP-t és a nagylemezt pedig igen jelentős kedvezményekkel vettem fel, ugyanez a munka máshol akár a háromszorosába is kerülhetett volna. Ezen kívül a saját költségemre jóval többet dolgoztunk a lemezen, mint ami a kiadóval kötött szerződésem alapján kötelező lett volna. Ehhez jön még, hogy a zenekar több ízben is teljesen ingyen készített nálam lemezelőzetes demófelvételeket, sőt még azt is felajánlottam, hogy a tényleges lemezfelvétel előtt játsszuk fel még egyszer az egész anyagot a végső hangszerelések tisztázása érdekében. Ezzel a lehetőséggel nem élt a zenekar, pedig így jóval egyszerűbb lett volna a későbbi munka. Olyanokat is hallottam már vissza, hogy én a felvételek közben "mindenféle más zenekart" is beengedtem dolgozni a stúdióba, hátráltatva ezzel az Ossian munkáját. Nos, ezek a zenekarok már hónapokkal az Ossian előtt lekötötték a stúdióidejüket, úgyhogy maximum Endre hátráltatta őket! Nem tudom mi a fenét képzelt ez az ember, hogy majd egész évben ingyen dolgozik nálam, én meg szépen csődbe megyek közben? Mindebből levonhatjuk a tanulságot, hogy engem csakis a pénz érdekel! Már nem is az bosszant, hogy az Endre ilyen (ezt úgyis minden szakmabeli tudja róla), hanem az, hogy még neki áll feljebb. Nem kötelező nálam ingyen dolgozni!
A gitározás elhanyagolásáról csak annyit, hogy a múlt év elég keserves volt számomra, mert sajnos elváltam és ezért elég súlyos lelki és anyagi problémáim voltak, még a lemezfelvételek közben is a bíróságra kellett rohangálnom a válóperes tárgyalások miatt. A zenekartól persze nem sok megértést kaptam ez ügyben. Mindegy, ez végül is az én problémám. Tavasszal átestem egy ronda idegösszeroppanáson és akkoriban valóban nemigen jártam próbálni az egészségi állapotom miatt. Ennek ellenére a naptáramban legalább húsz próba van beírva, amin ott voltam, nem pedig öt! Augusztusban pedig nem volt pénzem Pestre utazgatni a próbákra mivel a zenekar tartozott egy csomó pénzzel, meg egyébként is "elfelejtettek" tájékoztatni a próbák időpontjairól. Érdekes módon a kirúgásom után ezeket a pénzeket nagyrészt szemrebbenés nélkül kifizették. Most akkor járt az a pénz, vagy nem? Nem szívesen beszélek ezekről a magánéleti problémákról, mivel nem igazán tartoznak a nyilvánosságra, de azt hiszem mindenképpen szükségesek a történtek megértéséhez. Ezeket az apróságokat persze Endre mindig "elfelejti" hozzátenni a mondókájához, és megpróbál a rajongók előtt bemocskolni. Csak az a gond, hogy nem sokan hiszik ezeket el. Akik láttak a koncerteken azoknak szerintem egyértelmű, hogy mennyire szerettem ezt csinálni. A másik dolog a gitározással kapcsolatban, hogy semmi alapjuk nincs engem cseszegetni, mert a nyári koncerteken olyan szarul játszott az egész zenekar, hogy már rosszul éreztem magam néha a színpadon. Én annak idején a Macbethben halálos precizitáshoz voltam szokva nem pedig ilyen maszatoláshoz, mint amit egy-egy bulin rendeztünk. Többször is megjegyeztem, hogy ha valaki nem képes normálisan eldobolni egy nehezebb nótát, akkor azt felesleges erőltetni, mert egyszerűen nem szól jól. Persze nemigen díjazták az efféle véleményeimet, mindenki el volt telve magával, hogy ő aztán nagyon jól játszik. Hát a novemberi PeCsa bulin már kívülről nézhettem az egészet és iszonyú amatőr volt, ment a szokásos sika-mika. Tudom, hogy a közönséget ez nem zavarja, mert nem is nagyon veszik észre, de engem mindig bosszantott az efféle igénytelenség, így aztán nem csoda, hogy a vége felé már nem sok kedvem volt gyakorolni. Persze ettől még a koncertek hangulata óriási volt.
Most persze megint "sajnáltatom magamat", csak hogy "underground mártírt" csináljak magamból, de nem baj, mert az Endre ezt úgysem fogja hagyni!!! Ezalatt végképp nem tudom, hogy mit értett! Nem kell engem sajnálni emiatt. Én sem vagyok egy könnyű eset, nyilván én is tehettem arról, hogy ez így alakult, ezt egy percig sem vitattam soha. Lehet engem utálni, és néha tényleg nem könnyű elviselni a hülyeségeimet, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül ki kell cseszni az emberrel, és aztán kígyót-békát kiabálni rá minden alkalommal. Most ne menjünk bele ebbe a témába jobban, mert az egész újságot teleírhatnánk. Mindenesetre én lezártnak tekintem ezt az egészet. Elég birkatürelmű ember vagyok, de már unom a bunkózást, és ehhez semmi joga nincsen! Egyúttal elnézést kérek azoktól az Ossian rajongóktól, akiket esetleg megbántottam volna ezekkel a gondolataimmal, már csak azért is, mert rengeteg kellemes élményt köszönhetek nekik a több, mint 40 koncert kapcsán, amelyen az Ossiannal játszottam.

Stúdió! Tavaly nyár elején rögzítettük nálad a Shock! válogatást. Történt valami technikai változás azóta?

Na, erről már sokkal szívesebben beszélek! A technikai feltételekről csak annyit érdemes most elmondani, hogy egy alapvetően analóg 24 sávos rendszer működik a stúdióban, ami a mai digitális őrületben elég nagy ritkaság. Kevesen tudják, de nyugaton mind a mai napig analóg szalagra készülnek a komolyabb felvételek, persze a keverés és a mastering már többnyire a digitális tartományban történik. Szóval a digitális hangrögzítés még meg sem közelíti az analóg hangzást, bár kétségkívül olcsóbb és egyszerűbb (Nem a zenekaroknak, hanem a stúdióknak!!). A Shock! lemez valamikor tavasszal készült és azóta csak kisebb újdonságok vannak, de még ez év első felében tervezek egy komolyabb fejlesztést. Erről még inkább nem árulok el részleteket, de nagyon király lesz, remélem minél hamarabb összejön! Talán annyi változott, hogy amíg az Ossianban zenéltem addig semmi időm nem jutott a stúdióra és ez idő alatt egy régi zenészbarátom, Papp Szilveszter dolgozott helyettem (vele készült a Shock! lemez is). Most, hogy ráérek újra én ülök a keverőpult mögött.

Kik voltak nálad utánunk?

Azóta jó néhány lemezfelvétel elkészült, köztük az új Ossian album is, ami igazán remekül sikerült, bár a keverésre már kevés időnk jutott. Így is nagyon sokat dolgoztunk rajta, de a felvételek közben még legalább 25 koncertet is adtunk, úgyhogy nagyon le voltunk pukkanva a végére, nem csoda hogy állandó nézeteltérések voltak köztünk. Mindenesetre életem eddigi legjobb szólóit játszottam erre a lemezre, főleg a két lassú nóta szólóbetétjét szeretem. Nemrég készítettünk egy lemezt a Dark Clouds-nak, akikkel a Shock! lemez kapcsán ismerkedtem meg, most pedig épp a Q.E.D. anyagát fejeztük be, ami az eddigi egyik legjobb munkám lett és valószínűleg Nyugat-Európában is megjelenik majd. Ezen kívül ősszel elkészültünk a '99-es tehetségkutató nyerteseinek a lemezeivel is. Tavaly közel 60 zenekar járt nálam, szóval nem unatkozom!

Már hagyomány, hogy minden évben tehetségkutató versenyt is szervezel Szolnokon. Mi adta az ötletet? Mit kell róla tudnunk? Érdemes belevágni?

Az ötletet alapvetően az adta, hogy fiatalabb koromban számos hasonló rendezvényen vettem részt különböző zenekarokkal és nem igazán tetszett, amit ezeken tapasztaltam. Sem a szervezés, sem pedig az, hogy ezek az úgymond tehetségkutatók többnyire csak valami pénzmosási akciók voltak előre meghatározott nyertesekkel. Nem is az bosszantott, hogy nem nyertünk semmilyen díjat, mert hát nem is voltunk olyan jók, hanem az hogy olyanok nyertek, akik nem igazán érdemelték meg. Aztán mikor lehetőségem nyílt egy ilyen dolog létrehozására, azonnal nekiláttam, mert úgy gondoltam lehetne ezt sokkal jobban is csinálni. Úgy tűnik sikerült, mert azóta toronymagasan az ország legnagyobb tehetségkutatója lett belőle, ami számomra rendkívül nagy elismerés és nagyon jól esik. Idén már negyedik alkalommal rendezem meg ezt a versenyt és eddig minden évben sikerült egy kicsit továbbfejleszteni a korábbi tapasztalatok alapján. Hogy érdemes-e belevágni egy ilyen sok munkát igénylő feladatba? Szerintem mindenképpen, bár ezt nem anyagilag értem. Irgalmatlan pénzbe kerül egy ilyen rendezvény megszervezése és korrekt lebonyolítása, és a nevezési díjak korántsem fedezik ezeket a költségeket. Szerencsére idén már támogatókat is sikerült megnyerni magunknak, úgyhogy most már könnyebb lesz valamivel. Tudom, hogy ez nem a reklám helye, de azért hadd köszönjem meg itt legalább a zenei szaklapoknak a segítséget, akik (köztük a Shock! is), ingyenes, illetve kedvezményes hirdetési lehetőségeket adtak. Szóval, amiért megéri az igazából az erkölcsi elismerés, amit a zenekaroktól kapok, és emellett nyilvánvalóan egy nagy reklámlehetőség a Denevér Stúdiónak, hiszen rengeteg zenekarral kerülök így kapcsolatba. Meg tudod az is jó érzés, hogy így legalább néhány zenekarnak segíthetek elindulni egy-egy lemezfelvétel elkészítésével.

Mi várható az idei rendezvényen?

Mint említettem, egy-két dologban mindig fejlődik a rendezvény. Idén az egészet kiegészítjük egy hangszerkiállítással, mely mindkét napon folyamatosan nyitva lesz. Hangszereket lehet majd kipróbálni, és használt hangszereket vásárolni, meg persze újakat is. A Hangszer Király Kft. vállalta el ezt a kiállítást és díjakat is ajánlott fel. Újdonság még, hogy a szokásos stúdióidő nyeremények most többfelé oszlanak majd meg. Erre azért volt szükség, mert a résztvevő 50-60 csapat között nagyon sok jó zenekar van és keveselltem, hogy csak három fődíjat tudok kiosztani, így aztán idén legalább tízet fogunk. Persze nem mindenki stúdióidőt nyer, lesznek hangszervásárlási utalványok, CD, ill. kazettagyártás, részvételi lehetőség a következő Shock! lemezen, meg ilyesmik.

Térjünk vissza a Denevér Stúdióra. Milyen anyagi feltételekkel dolgozol?

Többnyire fix összegért szoktunk dolgozni, hogy ne kelljen kétségbeesve számolni a gyorsan múló stúdió órákat, mert úgy nem lehet normális munkát végezni. Így a zenekarok akár egész éjszaka is tudnak dolgozni, ha bírják a gyűrődést! Kicsit strapás, de a végeredmény szempontjából nem mindegy, hogy így ugyanannyi pénzből jóval több időt lehet az anyaggal foglalkozni. Annyit érdemes még tudni, hogy ingyenes szálláslehetőség van, és elég komoly hangszerparkkal rendelkezünk melyeket használni lehet a felvételek alatt.

Így utólag mi a véleményed a Shock! válogatásról?

Először is nagyon jó ötletnek tartom, úgyhogy mindenképp gratulálok nektek, hogy sikerült ezt létrehoznotok. A lemez szerintem jól sikerült és a zenekarok is biztosan hasznát látják majd a későbbiekben. A rendelkezésünkre álló időhöz képest szerintem korrektül szólnak a felvételek, bár ezt inkább a zenekarok fogják eldönteni és a közönség. Mindenesetre elég speciális dolog, hogy viszonylag rövid idő alatt ilyen sok különböző csapatnak kell felvételt készíteni, hiszen egy demóval általában minimum két-három napot szoktunk foglalkozni és ebből a szempontból szinte mindegy, hogy egy vagy esetleg négy nótát veszünk fel. Szóval szakmailag nem egyszerű feladat, de úgy érzem sikerült jól megoldanunk.

Bakó Csaba

ENDRE ÍR...

Mármint például krimiket. No meg dalokat. Persze írhatna mesekönyveket is, egyrészt a tanmese műfajában (esetleg Hogyan manipuláljuk a közvéleményt és embertársainkat? címen), másrészt a szimpla fikciós-mese területén, amennyiben "meseként" értelmezzük azt, ha valaki a dolgokat legkevésbé korrekt valóságtartalmukra koncentrálva mondja, mondhatni; "meséli" el...
De nem, nem ír. Mármint mesét.
Pedig a kvalitásai megvannak hozzá, rímfaragó-képessége se piskóta, gondoljunk csak arra a felülmúlhatatlan rímpárra, miszerint "Autóban gyors franciaóra, lelép a lány, mihelyt vége a móka" és itt már nyelvújítás is történt, hiszen a mai - megreformálatlan - nyelvi szabályok szerint ez: magyartalan.
Szóval nem ír. Mármint mesét.
Igaz, komoly tanulsággal bíró tanmesét nem is írhatna... hisz, "törvényen kívüli az legyen, aki elég becsületes hozzá"...
Jó, jó... Beszéljünk röviden, érthetően!
Az én mesém hőse Paksi Endre. Egy ideje elképedve figyelem. Elképedésem oka a - jobb kifejezés nemigen jut eszembe - szarhajigálás. Furcsának tartom ugyanis, hogy valaki volt zenésztársairól folyton-folyvást úgy nyilatkozik, mint az egyszeri férfi, aki midőn hetedjére nősül, kijelenti - immár hetedjére - hogy ez most az igazi, a volt nejeket pedig - immár hatodjára - lekurvázza... Nekem egyre inkább úgy tűnik, mind a zenészeit, mind a közönséget egyszerűen csak használja... Hogy mire? Nos, sok ész nem kell hozzá... Csak a régi zenészektől nem kell elnézést kérni, ha berúg az ember, a szakmát valami hihetetlen szinten le lehet szólni, ki lehet gúnyolni, nem gond... A közönségtől persze elnézést kér az ember, a sört indokolja, például és hamut szór a fejére... Különben már rég nem vennék meg azokat a lemezeket, amelyek már egy jó ideje nem róluk, hozzájuk szólnak... Én ugyanis már rég nemigen hiszek Endre szövegei(nek)ben... Ahogy mind tudjuk, ez az Ossian nem az az Ossian... Még megérjük, hogy a név tulajdonjogát eladván a tagokat tekintve egy teljesen Ossian nélküli Ossian álldogál nekünk a színpadon... Endre pedig - mint Kozsó - kézben tartja a dolgokat... Csakis a közönségért persze. Így megy ez.
A dolog - sajnos - nem egyedi. A "szakma" egy része ma ilyen, ebből él. Én ezt igencsak szomorúnak tartom. És vitába is szívesen szállok. Normálisan. A hangnem, az őszinteség, a hitelesség, az emberség fontos. Az igazság. Sok mindennél fontosabb. Szerintem. De most - úgy tűnik - nem ilyen idők járnak.

1999.

Kolozsvári

(Megjelent a Shock! rockmagazin 5. számában, 2000-ben.)

Bakó Csaba & Kolozsvári Attila