A 2006-os év egyik legmodernebb és legváltozatosabb metal lemezét egy német trió (azóta Jens Maluschka dobos kilépésével már duó) szabadította a világra. Bár a Gloria című remekmű csak a Disillusion második kiadványa, de esetlenségnek és útkeresésnek nyoma sincs a számos stílust felvonultató, de alapvetően a sötétebb, experimentális zenék kedvelőinek ajánlott albumon.
A csapatból Rajk Barthel gitárossal beszélgettem a lemez megjelenése után pár nappal telefonon – bár az interjút csak második nekifutásra sikerült összehozni. A kölcsönös halló-hallózás és hangerőteszt után bele is csaptunk a lecsóba.
Az új Disillusion lemez múlt pénteken jelent meg. Hogy érzitek magatokat, mit csináltok a friss lemezzel a tarsolyotokban?
Hááát… Szinte minden nap próbáltunk a lemezbemutató koncertre, ami itt Lipcsében volt a lemez megjelenésének másnapján. Aztán a buli másnapján jól megérdemelt szünetet tartottunk. Most pedig a promóciós meló közepén vagyunk megint, interjúkat adunk, meg mit tudom én… több ezer kis dolgot intézünk, amit egy zenekar körül intézni kell.
A legutóbbi mestermű (Back to Times of Splendor) felvételei igen sokáig tartottak információm szerint.
Tény.
És most hogy alakult a stúdiózás?
Most maguk a feltételek gyorsan mentek, alig négy hét alatt megvoltunk. A felvételek, a keverés és a mastering összvissz volt egy hónap. Viszont az előkészületek nagyon sok időt emésztettek fel. Magukat a dalokat vagy …. (számol) 17 hónapig írtuk és formáltuk. Ha úgy nézzük, akkor tovább tartott most, mint az előző lemeznél. A Back to Times of Splendor lemeznél úgy kezdtük a felvételeket, hogy a dalok még nem voltak száz szálakéig kidolgozva. De erre csak a munkálatok közben jöttünk rá, így ott a nyolc hónap igazán a dalok végleges arculatának kialakítására ment el. Tehát ez a magyarázat. De igazából kb. ugyanannyi idő ment el a két lemez dolgaival, de most kivártuk a megfelelő pillanatot a stúdióban vonulással.
Melyik stúdióban dolgoztatok, és hogy vettétek fel a különböző részeket?
Itthon dolgoztunk Lipcsében, a zenekar saját stúdiójában. Már a dalokat is itt írtuk, és a zene is itt került rögzítésre. Aztán a kész sávokkal átmentünk Zwickauba, a Tam Recordings stúdióba. Ott történt a keverés, elég hamar megvoltunk vele, majd végül az egész lemezt átküldtük Amerikába, Portlandbe, ahol a masterelés zajlott.
És nem repültetek át ti is az Államokba?
Jaj, azt nem engedhettük meg magunknak, szóval maradt a postai út. Szóval személyesen nem voltunk ott, de telefonon tartottuk a kapcsolatot Adammel, aki a mastert készítette.
Milyen sorrendben vettétek fel a hangszereket?
A bevált módszert választottuk: dobbal és basszusgitárral kezdtünk, aztán jöttek a gitárok, majd végül a loopok és egyéb programozott dolgok, effektek.
És mi a helyzet a kórusokkal és klasszikus hangszerek sávjaival? Hangmintákból építkeztetek, vagy volt, ami rendesen feljátszásra került?
Részben ez, részben az… Vannak samplerek és feljátszott dolgok is, de mindkét esetben elszórakoztunk még a sávokkal, dolgoztunk még rajtuk.
Akkor térjünk át a lemezcímre, ami szintén érdekes téma. Milyen értelemben használjátok a „glória” szót? Női név, dicsfény, dicsőítő ének….?
Mindegyikből van benne egy kicsi. Eleve lenyűgöző, hogy ennyi jelentése van a szónak. Mindenképpen hangsúlyos, hogy ez egy női név is, ami biztos figyelemfelkeltő. De ott rejtőzik benne szó valódi jelentése: a pompa, a tisztelet, az imádat… A sokrétűsége miatt is esett a választás a Gloria címre.
Ezúttal is van összefüggés a szövegek között – esetleg egy komplett történet? (A Back to Times of Splendor szövegileg konceptlemez volt. – K.T.)
Nem, most nincs ilyesmi. Ez alkalommal készakarva nem is gondolkoztunk valami folytonos történetben. A mostani szövegek úgymond kiragadott pillanatképek – de persze, hogy lehet összefüggést találni a dalok mondanivalója között. De nem narratív értelemben tartoznak össze, hanem inkább asszociációk alapján. És ez például egy jelentős különbség az előző albumhoz képest.
Honlapotokon (www.disillusion.de) található pár igen érdekes trailer. Kinek a fejéből kattantak ki a lemezelőzetes videók ötlete?
A lemez egészét végigkísérte két filmes ismerősünk, akik a munka legelejétől, a dalok születésétől fogva velünk dolgoztak, és termékenyen részt is vettek a folyamatban, például remek ötleteket adtak komponálás során. Ezzel párhuzamosan klipet is forgattunk az egyik dalra. A dal címe Don’t Go Any Further, a harmadik track a lemezen. A klipet mostanában fejezik be, utána majd látni is lehet sok helyen, reméljük. A trailerek anyagát végül is a kliphez forgatott, de kimaradt jelenetekből ollóztuk össze. Ebből kifolyólag külön érdekesek lehetnek.
Szerintetek milyen emberek érhetőek el az effajta művészien kidolgozott zenével és intelligens szövegekkel? És eleve… milyen arcokból áll össze a Disillusion rajongói bázisa?
Igen sokszínű a felhozatal. Annak ellenére, hogy nem ismerünk határokat és nem korlátozzuk magunkat egy stílusirányzatra, a metal kategóriába helyeznek minket, és ott is mozgunk. Ebből kifolyólag sok számos rajongónk van, akik a keményebb zenéket komálják. Azonban legkésőbb most mindenképp túlnyúltunk ezen, olyan emberek érdeklődését is felkeltve. Például most szombaton a lemezbemutató koncerten igen érdekes, színes kavalkád volt, sok különböző irányból. És erre is törekszünk, nem akarunk sehová sem tartozni. A Disillusion nagy általánosságban a zeneszerető emberekhez szól.
És, ha már többször felmerült, milyen volt a lemezbemutató buli?
Mindenképp elmondható, hogy sikeres volt. Teltház előtt mutathattuk be először élőben az új nótákat, a reakciók pedig nagyon pozitívak voltak. Tehát elégedettek voltunk.
Láttam a kedvenceitek között a Pain of Salvation nevét. Daniel Gildenlöw (POS énekes-gitáros-mindenes – K.T.) ugye megingathatatlanul hisz abban, hogy a zene megváltoztathatja a világot. Mi a ti véleményetek erről?
Hú, ezen kicsit gondolkoznom kell…. De igen, szerintem is. A zene egyfajta kommunikáció, amivel megszólítod az egyéneket. Szerintem a zene folyamatosan változtatja a világot. Amióta az emberiség létezik, létezik a zene is valamilyen formában. A világ és az élet ezért számunkra, emberek számára nem képzelhető el zene nélkül. Szóval csak helyeselni tudok.
Annak idején a Disillusion (kiábrándulás) nevet választottátok a zenekarnak, valószínűleg nem véletlenül. Hogy kapcsolódik ez a név a jelenlegi zenétekhez, a mostani énetekhez?
Ez megint egy igen összetett dolog. Maga a név kiválasztása tíz éve történt, és Andy (Schmidt, ének / gitár / basszus / szintetizátor / stb. – K.T.) ötlete volt, aki az egyetlen ma is aktív alapító tagja a csapatnak. Tudom, hogy akkoriban – 16-17 évesen – nem pont boldog periódusát élte. De szerintem mai fejjel már neki is biztos más zenekarnévre esne a választása. Persze egyáltalán nem azt mondom, hogy helytelen lenne a Disillusion név, hiszen arra is utal – a szó szoros értelmében – hogy a dolgok mögé látunk. Elveszítjük az illúzióinkat, levetkőzzük az ábrándokat, megszabadulunk tőlük. És ez gyakorlatilag az, ahogy a zenéhez, vagy inkább az egész élethez közelítünk. Sokszor változik az ember perspektívája, az, ahogy a dolgokra tekint. Nem szabad az első, látszólagos dologba kapaszkodni. Úgy érzem, ha erről az oldalról közelítünk a zenekarnévhez, és eleve a tevékenységünkhöz, akkor egy fogódzkodót kapunk az egésznek a jelentéséhez. De ezt most semmiképp se értsd úgy, hogy ez a tényleges magyarázata a névnek.
2004-ben adtatok már egy interjút a Shock!-nak, és ott Andy így jellemezte a zenéteket: „...olyan, mint egy folyó, amelyik festői tájakon keresztül halad át, néha furcsa kanyonokon keresztül robog át erőteljesen, néha hatalmas szikladaraboknak ütközik, máskor meg csodálatos zöld völgyeken keresztül folyik tova.” Milyen tényezők társultak most az új lemez tükrében ehhez az idilli képhez?
Hm. Mindenesetre az előző lemezre nagyon találó a leírás – a Back to Times of Splendor dalaiban volt egy nagy adag romantika. Mondhatnánk azt, hogy a sziklák közt kanyargó folyó most elért a nagyvárosba. Talán ezt tudnám, vagy tudnánk kötni a Gloria-hoz. Ha ezt képekben kell megjeleníteni, akkor természetesen ott a város zsongása, de akár egy éjszakai séta az utcákon. És persze ott a lepusztult iparvidék – minden, amit itt megélhet az ember. Mi ugye lipcseiek vagyunk, ami azért elég nagy város, és ez a környék is jelentős szerepet játszott a lemez kialakulásában. Nem ilyen lenne a lemez, ha nem Lipcsében élnénk. Amikor nekiálltunk a munkának, szerettünk volna direkt a lehető legjobban eltávolodni az előző lemeztől, nem akartuk még egyszer ugyanazt csinálni – sőt, szinte annak ellenpontját szándékoztuk létrehozni. A szép, festői vidék helyett most a sivár pusztaság jelenik meg a szemünk előtt.
És milyen hatások mozdítottak titeket ebbe a modernebb irányba?
Az egész belülről fakadt. Erre vágytunk – egy modern metal albumot akartunk lerakni az asztalra. Kimondottan ez volt a cél. Más dolgok kerültek fókuszba, mint ezelőtt. Mindenre érdeklődve nézünk, zenei szempontból pedig már mindig is nyitottak voltunk, mindent meghallgattunk, amiben valami érdekeset találunk. És ez mind segített abban, hogy a Gloria túlmutatva elődjén egy modern metal lemez legyen.
Hát, remélem nem fogsz megharagudni, de a lemez első hallgatásakor igencsak meglepődtem a Rammsteinra hajazó hangulaton – főleg az első dalban (The Black Sea) dominál az a gépiesség…
Aha. (érdeklődő, kicsit talán beleegyező hang)
Tehát mondták ezt már többen? És hogy fogadjátok az ilyen véleményeket?
Természetesen érdekel minden gondolat, és örülünk is neki. Ez számunkra nem negatív kijelentés. Bár annyiszor nem találkoztunk ilyen hasonlatokkal, de simán elvagyunk vele. Nem az lebegett a szemünk előtt, hogy úgy szóljunk, mint a Rammstein, de ha vannak bizonyos párhuzamok…. Hát sebaj.
Az utolsó dal német címet visel (Untiefen – kb. Sekély vizek). Hogyhogy így alakult?
A szövegek, és így a címek is Andy szüleményei. Egyszerűen ez volt az elképzelése – mindenképp a német címet szerette volna végül. Valószínűleg nincs rá mélyreható magyarázat. Lehet az is, hogy egyszerűen nem tetszett neki az angol címváltozat, a Shallow. Asszem passzolom a kérdést…
Mi újság veletek koncertfronton – ha jól tudom, változatlanul hárman vagytok…
Valóban.
És akkor élőben kisegítő zenészekkel léptek fel, vagy samplerek segítségével?
Jelenleg hárman lépünk fel, samplerrel, amelyről a basszus is jön. Viszont a jövőben újra szeretnénk egy basszusgitárossal dolgozni.
Tehát továbbra is keresitek Ralf Willis, a legutóbbi bőgős utódját?
Hát igen, Ralffal nem jött össze a dolog. Bár zenei téren működhetett volna, de végül mégsem sikerült közös nevezőre jutnunk és összeegyeztetnünk az elképzeléseinket. Túl nagy különbségek voltak a felfogásaink között. Nálunk nagyon intenzív és szoros együttműködésre van szükség, amelynek során mindennek passzolnia kell. Éppen ezért igen óvatosak is vagyunk, mielőtt nagy hangon kijelentjük, hogy megtaláltuk az új embert. Inkább nyugodt körülmények között próbálgatjuk a helyzeteket, keresve azt, aki beillik a képbe. Addig pedig marad a sampler, mint megoldás, vagy a vendégzenészek.
És mennyi a valószínűsége annak, hogy a közeljövőben felbukkantok itt nálunk, Magyarországon?
Nagyon szívesen jönnénk, hidd el. De eddig nem adódott rá lehetőség. Hogy is mondjam… Persze, jelenleg nincs még konkrét elképzelésem. Felkérést nem kaptunk még, és nem ismerünk ott igazán senkit, aki lehetőséget biztosítana…
Talán egy nagyobb turné alkalmával összejön.
Az tényleg jó lenne. Jövőre, tehát 2007-ben, mindenképp tervezzük, hogy egy nagyobb turnéra indulunk. És ha szerencsénk van, akkor egy-két (KÉÉÉT???- K.T.) magyar dátum is befigyel a turnétervbe. De ezt most még nem tudhatjuk.
És kivel fogtok turnézni?
Ez még szintén a jövő zenéje…
No, akkor így: Kivel turnéznátok szívesen?
Ó! Szívem szerint a Mars Voltával, a Mastodonnal vagy a Toollal. Olyan zenekarokkal, akik nem egy réteghez szólnak.
No, egy szakmai kérdés: milyen gitárok, effektek, erősítők kerültek bevetésre a Gloria lemezen?
Ööö… Feltennéd még egyszer a kérdést, zajos volt a vonal….
(„G-I-T-Á-R… E-F-F-E-K-T… E-R-Ő-S-Í-T-Ő… nem ismered őket?” – de nem vagyok bunkó…tehát újra…)
Milyen gitárokat, effekteket, erősítőket használtok, ha nem titok?
Most elég sokat kísérleteztünk. Alapból Ibanez gitárokkat használtunk egy Peavey 5150 erősítőn keresztül. Ez eddig aránylag szokásos felállás. Élőben bejönnek a képbe a TC Electronics effektek. Emellett viszont dolgoztunk tranzisztoros Crate erősítőkkel is. A két igen eltérő hangképet kevertük a Gloria-n, tehát a csöves hangzást kombináltuk a tranzisztoros cuccokkal. Sokat molyoltunk a torzítók és az equalizerek beállításaival, fura lebegő hangzásokat hoztunk ki az effektekből. És továbbra is kísérletezünk, hogy a lemez hangzásait élőben is reprodukálni tudjuk. De ez egy végtelen folyamat…
Akkor pár agyament kérdés: Melyik Disillusion dalt lőnétek fel egy űrszondával – úgymond üzenetként a földön kívüli létformáknak?
Jó kérdés! Csak nehéz, mert a lemez egészben működik igazán, az egymáshoz kapcsolódó dalokkal – és innen kell most egyet kiválasztani… Jelenleg a Gloria lenne az, a címadó dal.
És hogy reagálnának a földönkívüliek?
Táncra perdülnének!
Olvastam is olyat különben, hogy táncolható metalt játsztok.
(hosszú csend) Szerinted is?
Hát, vannak olyan groove-ok, amik egy jobb házibulin is elmennének. De mellette ott van az a nyomasztó melankólia is, ami az előző lemezen is. Szóval színes kis lemez lett…
Köszi.
Hát, még egyszer gratulálok a lemezhez, a főszerkesztő hölgyünk nevében is. Ő hívta fel a figyelmemet rá, hogy megjelent az új Disillusion. Remélem, hogy hamarosan élőben is látjuk a csapatot.
Reméljük, hogy összejön.
No, és még egy utolsó kérdésem van: Mi az élet értelme?
Maga az élet. (csend, sóhaj) Többet nem tudok hozzáfűzni.
Akkor még egyszer köszi. Sok sikert nektek a Gloria lemezzel. És ha erre jöttök, akkor mindenképp megjelenek. Sőt, földön kívülinek öltözve fogok táncolni, hogy megismerj.
Hehe, köszi. És üdv a főszerkesztő hölgynek is!
(A főszerk. hölgy köszöni. :))
