A gitárosváltáson nemrég átesett amerikai dallamos metal fogat énekesét, az aranytorkú Don Dokkent faggattam különféle dolgokról az Erase The Slate c. új Dokken stúdióalbum megjelenésének kapcsán.
Először is beszéljünk az előző albumról, a Shadowlife-ról. Milyen volt a fogadtatása annak a lemeznek?
Mindenki utálta, magamat is beleértve. Hatalmas nyomás alatt voltunk mind a lemezkiadó, mind az akkori gitárosunk, George Lynch részéről. Ok egy ún. "korszerű" anyagot akartak, meg azt, hogy váltsunk teljesen stílust. Én meg sajnos nem tudtam nemet mondani. A sajtó nagyon utálta a lemezt, sokak szerint a Dokken pályafutásának a mélypontja volt a Shadowlife.
Mikor jelentkeztek az első problémák közted és George között?
Már a legelső napon. (nevet) Először azt hittem, hogy csak velem van a baj, de aztán a Lynch Mobnál (George Lynch Dokken utáni saját zenekara) ugyanezek a problémák jöttek elő. George mindig is feszült viszonyban volt azokkal az énekesekkel, akikkel dolgozott. Nem tudom, mi ennek az oka, de ez van.
Nem gondoltál arra, hogy John Norummal (ex-Europe) helyettesítsd őt, aki annak idején kiválóan szerepelt a szólólemezeden?
De igen, gondoltam Johnra. De neki saját szóló tervei vannak, amiket egyedül akar megvalósítani. Meg aztán ő Svédországban él, amíg mi Amerikában. Szóval végül ez nem jöhetett össze.
Tudsz valamit George jövőbeni terveiről?
Új Lynch Mob lemezt készített, amin amolyan Limp Bizkit-féle rapes, hip-hopos zene van. Már a Dokkenben is szerette volna a vége felé ezt a vonalat erőltetni, de erre én nem voltam hajlandó.
Hogy kerültél kapcsolatba Reb Beach-csel, az új gitárossal?
Az utolsó turnén Alice Cooperrel játszottunk, és ő volt a csapat gitárosa. Sokat dumáltunk, összehaverkodtunk. Ő is szerette volna, ha a Dokken név ugyanazt jelentené, mint régen. Ő is egy igazi rock'n'roll zenész, aki ráadásul régóta szereti a Dokkent. Amikor George kiszállt, örömmel mondott igent a felkérésre.
Kipróbáltatok valaki mást is, vagy csak őt?
Csak őt.
Az ő ötleteit is felhasználtátok az új lemezen?
Igen, persze. Rengeteg jó ötletet hozott a lemezhez. Ez a korong most egy igazi csapatmunka terméke, mind a négyen kivettük a részünket a munkából.
Mennyi időt vett igénybe az új anyag megírása?
Mindössze egy hónapot. Ez nagyon rövid idő. Máskor 8 hónapot is el szoktunk tökölni. Most 1 hónap alatt megírtuk az egészet; utána koncerteztünk, hogy Reb és a csapat többi tagjai összeszokjanak, hogy élőben is működjön a dolog, és hogy Reb koncerten is megtapasztalja, hogy mit jelent a Dokken zenekar tagjának lenni. Utána egy hónap alatt szépen felvettük a lemezt. A keveréssel is nagyon gyorsan végeztünk. Meg akartuk őrizni az egésznek az élő hangulatát.
Hogy kerültetek kapcsolatba a német SPV kiadóval?
Az amerikai CMC Records-on keresztül, akik az amerikai kiadói munkát végzik. Az SPV tulajdonképpen a CMC európai partnere.
Milyen a hard rock és heavy metal zenék helyzete a mai Amerikában?
A dallamos rock és metal bandák újra elkezdtek felfutni. Például a Poison/Ratt/Great White-turnén esténként 15-20 ezer ember van a bulikon. Ez teljesen meglepő és sokkoló szerintem. A grunge-hullám, meg amik utána jöttek, mára már kifulladtak. A thrash meg a death metal errefelé igazán sosem volt népszerű a nagy tömegek számára. A lemezünk itthon 3 hete jött ki, és van olyan rádió, aminek a listáján a múlt héten már a 2. helyre kúszott fel. Ez teljesen kiakasztó! De nagyszerű érzés. Ugyanígy pl. a Def Leppard is nagyon jól megy. Az új Great White ezen a héten jött ki, de a rádiók máris nagyon rákattantak. Szóval változik minden már megint.
Ahogy én tudom, korábban nem túl gyakran játszottatok Európában...
Nem, csak az Accepttel meg az AC/DC-vel koncerteztünk Európában, még a korai időkben. De aztán George elkezdett beleszarni az egészbe, nem volt hajlandó Európában játszani. Valamiért nagyon utálja Európát. A Dokkenben az egyik fő gond vele mindig az volt, hogy utált koncertezni. A stúdiózást kedvelte, de rühellt kiállni a színpadra. Egyszerűen megtagadta, hogy átmenjen Európába, és ezzel mi nem tudtunk mit kezdeni. De majd mostantól ez is másképp lesz!
Vannak már konkrét dátumaitok a következő európai turnéhoz?
Nem, még nincsenek. Most még egy darabig a sajtóval meg a tévével kell foglalkoznunk. Még a nyáron lesz egy rövidebb amerikai turnénk, és szerintem valamikor október környékén megyünk majd át Európába.
Az új gitárost kipróbáltátok már a színpadon is?
Igen, volt már 12-13 koncertünk Rebbel, még a lemezfelvételek előtt. Azt akartuk, hogy a játéka még magabiztosabb legyen, és hogy jobban összeszokjon a többiek élő játékával. Nagyon nagy nyomás nehezedett Rebre, mert George Lynch egy nagyon jó nevű gitáros. De a bulik végére mindenhol mindenki elfogadta őt a zenekar új tagjaként.
Szerinted van különbség az európai, az amerikai és a japán közönség között?
Igen, van. Az amerikaiak kicsit unottabbak, ők hozzá vannak szokva ahhoz, hogy mindenkit láthatnak. A japánok alapvetően nagyon szeretik a dallamos zenéket, a kemény riffekkel párosuló harmóniákat. Náluk a death meg a thrash metal, a grunge, a rapes, hip-hopos dolgok sosem jöttek be igazán. Az európai közönség a legőrültebb, jóval vadabbak, mint az amerikaiak. Az európai koncerteken csinálja a tömeg a legnagyobb hangzavart.
Én úgy érzem, hogy az Erase The Slate nem egy szimpla "vissza a gyökerekhez"-jellegű album, inkább egyfajta keveréke a korai ill. az utóbbi lemezek zenei világának. Egyetértesz ezzel az észrevétellel?
Igen, feltétlenül. Ugyan sokan mondták, hogy az új anyag olyan, mint a régiek, én ezzel mégsem tudok egyetérteni. Szerintem az új lemez egyfajta összefoglalása mindannak, amit eddig csináltunk.
Ki volt az album producere?
Mi magunk.
És melyik stúdióban dolgoztatok?
A saját stúdiómban készültek a felvételek. Ezt a stúdiót én magam építettem, és minden csínját-bínját tökéletesen ismerem. A producerkedést pedig azért nem bíztuk másra, mert úgyis mi magunk tudjuk leginkább azt, hogy milyen hangzást szeretnénk, és hogy mi módon tudjuk a legtöbbet kihozni a stúdióból ill. magunkból.
Nem féltek attól, hogy a közönség nem fogja Rebet a csapat új gitárosaként elfogadni?
Nem. Az eddigi koncertek azt bizonyítják, hogy az emberek elfogadták Rebet a zenekar teljes jogú tagjaként. Például Texasban, ahol George nagyon népszerű volt, először mindenki csak bámult, amikor felmentünk a színpadra, mert még senki nem tudta, hogy George lelépett tőlünk. Az emberek csak néztek, de a harmadik szám után már tetszett nekik a dolog. Nagyszerűen fogadták Rebet.
Melyik volt életed legjobb Dokken koncertje?
Ez nehéz kérdés, mert most százával sorolhatnám a koncerteket. Erre a kérdésre nem igazán tudok mit mondani. Minden olyan buli a kedvencem, amelyik jól sikerül.
A zenekar életének melyik periódusa a legemlékezetesebb számodra?
A legemlékezetesebb talán az 1988-as amerikai Monsters Of Rock-turné volt, ahol a Scorpions-szal, a Metallicával és a Van Halennel játszottunk együtt. Ez az időszak egyszerre volt csodálatos, és ugyanakkor nagyon nehéz is. Óriási érzés volt a hatalmas stadionokban játszani, de viszont ekkortájt a zenekar már teljesen szétesőben volt.
Melyik Dokken lemez áll legközelebb szívedhez?
Talán az Under Lock And Key. Persze ezt az újat is nagyon szeretem. De a régiek közül egyértelműen az Under Lock And Key a kedvenc.
Most jöjjön néhány személyesebb jellegű kérdés. Hol élnek a zenekar tagjai?
Reb Pittsburgh-ben él, én és Jeff (Pilson - bőgő) Los Angeles-ben lakunk, Mick (Brown - dob) pedig Arizonában.
A magánéletben kapcsolatban vagytok egymással?
Nem igazán. Tudod, a stúdiózás meg a turnézás miatt évente kb. 8 hónapot amúgy is együtt töltünk, úgyhogy a többi időnket teljesen a barátnőinknek, a gyerekeinknek és a családjainknak szenteljük. A 7-8 hónapi kemény munka és turnézás során eléggé le szoktunk merülni, így aztán nagyon jó egy kicsit hazamenni és megpihenni.
El tudnád képzelni azt, hogy Amerika helyett Európában éld le az életedet?
Semmiképpen. Jó néhányszor voltam már Európában, és nagyon gyönyörű hely. Prága például teljesen elvarázsolt. De nem tudnék Európában élni. Én amerikai vagyok, és nagyon szeretem ezt az országot. Imádom a házamat is, ami az óceán partján van, egy nagyon csöndes és nyugodt helyen.
A következő kérdésem megint az új albumra vonatkozik. Ki énekel a Crazy Mary Goes Round c. nótában?
Mick énekel abban a számban. Először én próbálkoztam a dologgal, de az én hangom nem passzol ahhoz a nótához. Az ő hangja viszont, ahogy nyilván te is hallottad, reszelősebb, mint az enyém. Ehhez a dalhoz pedig ez illik. Ez egy afféle mókás nóta, nem egy komoly valami. Jókedvünkben vettük fel, és az én hangom túl lágy hozzá.
De nem feldolgozásról van szó, ugye?
Nem, nem. Mi írtuk a nótát.
Mondtad, hogy nem szereted a Shadowlife albumot. Mi a helyzet a Dysfunktionallel?
Azzal semmi gond, azt csípem. Jó lett az a lemez, vannak rajta igazán jól sikerült nóták.
Ezt csak azért kérdeztem, mert a Back For The Attack mellett nekem a Dysfunktional a nagy kedvencem a Dokken korongok közül. Szerintem az egy jó előremutató album volt.
Igen, így van. Mindig is célunk volt a fejlődés, persze azért adott keretek között. Sokan vannak, akik nem tudják ezt elfogadni, ezek számára a mai napig is az Under Lock And Key az etalon. És persze azt várják, hogy ugyanazokat a dolgokat ismételjük meg minden lemezünkön. Ezek az emberek azok, akik pl. a Deep Purple-től, a Led Zeppelintől vagy a Black Sabbath-tól is csak az első néhány lemezt szeretik. Vannak, akik a múltban élnek, és nem tudják elfogadni, hogy a világ változásaival és az ember korosodásával esetleg a zene is megváltozhat. Az persze már túlzás volt, ami a Shadowlife-nál történt. Itt George már teljesen elvetette a sulykot, mi pedig nem voltunk elég határozottak ahhoz, hogy szembeszálljunk vele. Az még hagyján, hogy levágatta a haját, és olyan ruhákban fotózkodott, mint egy 16 éves gördeszkás srác; de elkezdte erőltetni ezeket a rock'n'rolltól idegen dolgokat is a zenében, és ez teljesen rányomta a bélyegét arra a korongra. A japán sajtó gyakorlatilag lehúzta a vécén a Shadowlife-ot. De máshol sem voltak elájulva tőle. Mi a természetes változás és fejlődés hívei vagyunk, de ez már erőszakolt dolog volt. Nem csodálom, hogy olyan rossz reakciókat váltott ki a Shadowlife. Én sem szeretném, ha mondjuk az Aerosmith vagy a Metallica teljesen megőrülne, és rapes, hip-hopos dolgokat kezdene el erőltetni. Ha meghallod majd az új Lynch Mob lemezt, akkor megérted, hogy mire gondolok.
Más. Mit tudsz Magyarországról?
Nem sokat. De egyszer, még sok évvel ezelőtt volt egy magyar barátnőm, akit nagyon szerettem. Azt hiszem, Budapesten élt korábban. Nagyon kedves, nagyon fura és nagyon gyönyörű lány volt, sosem fogom elfelejteni. És még fantasztikusan is főzött!
