Shock!

Egy Vulcan Death Grip című EP-vel debütált nemrég a Green Machine nevű Kyuss-tribute romjain szerveződött Hot Beaver zenekar, és az anyag olyannyira meggyőzőre sikeredett, hogy a Horváth „Sexy" Gábor basszer és ifjabb Kocsándi Miklós gitáros által vezetett négyesfogat június 28-án máris a Wackenbe jutásért méretteti meg magát a Barba Negra Trackben, a nemzetközi Wacken Metal Battle tehetségkutató hazai fordulójában. Mindez elég apropót szolgáltatott számunkra ahhoz, hogy kifaggassuk a Lukács Peta, illetve Lovrek Krisztián csapatában is játszó, korábban számos hazai formációt megjárt Sexyt, miről is van szó a Hot Beaver esetében.

Szerintem kezdjük a legfrissebbel, a dobosposzton történt változással. Mi történt, miért, és hogyan tovább?

Én azzal kezdeném, hogy utálok tagot cserélni a zenekaromban. A lehető legrosszabb dolog! Makai Lacinál már az elején éreztem, hogy nagyon lelkes, de száz és száz felé van szakadva, mind a civil melója miatt, mind az Apeyék miatt – ami természetes, hiszen ez a fő zenekara –, úgyhogy a sokadik leszervezhetetlen próba után úgy döntöttünk közösen, hogy elengedjük egymást. Annyira el sem kellett távolodni, hiszen ezek után is ő fogja szervezni a Hot Beaver-koncerteket, gyakran beszélünk, a közelünkben van, csak más dobol a zenekarban. Továbbá megvan az emberünk, hamarosan bejelentjük. Megtaláltuk az összhangot, nagyon jó zenész az új tag, igazi rocker forma!

Miután ezt tisztáztuk, érdemes lenne kicsit visszakanyarodni a kezdetekhez, mert biztos vagyok benne, hogy sokan nem tudják pontosan, hogyan lett abból a bizonyos Kyuss-tribute-ból Hot Beaver.

Az élet tanítja az embert, folyamatosan. Konstellációk jönnek-mennek, így volt ez velünk is. Hülye ötlet volt tribute zenekarból saját zenekart csinálni, mert csak nehezít az ember dolgán. Ha akkor valaki ezt mondja, simán kiröhögöm, de most már tudom, hogy így van. Valahogy a Green Machine senkinek sem azt hozta, amit várt tőle, úgyhogy mi hárman, hangszeresek ki is szálltunk. Szerencsére Mikivel megalapítottuk a saját bandákat, és úgy gondolom, hogy ez volt életem egyik legjobb döntése. Idestova tizenöt éve zenélek, és eddig mindig „mások zenekarában" játszottam, sosem a sajátomban. Valamiért féltem, hogy nem lesz elég jó, amit én találok ki, és tessék, amióta ezt a zenekart tolom, még nem kaptam semmilyen negatív véleményt, legalábbis olyat nem, ami nem megalapozott. Valamiért úgy érzem, ez tetszik az embereknek. Pedig ez vagyok én, ezek vagyunk mi.

A John Garcia-kapcsolat honnan jött, és konkrétan mi lett az eredménye? Erről elsősorban nyilván Mikit kellene kérdeznem, de hogyan zajlottak a konkrét felvételi munkálatok? Kapcsolódik-e hozzájuk esetleg valami jó sztori?

Az egész Garcia-ügy egy éber álom volt. Képzeld el azt, hogy beír meg lájkol az Unida a zenekarod Facebookjára. Olyan furcsa érzés volt, mint a Holdnak lehetett a holdraszállás... „Ez mi?" Napokig csak néztük, aztán jöttek a levelek személyesen Johntól, hogy nem vicc, ez tényleg ő, itt a mobilszáma és a Skype elérhetősége – családi –, hívjuk fel nyugodtan. Aztán miután ez megtörtént, elmondta, mit szeretne: hogy a lemezén játsszon Miki, mert a YouTube videóinkban látta, mennyire jól tolja a Kyusst, és kell neki a srác. Mike felszállt a Los Angelesbe induló repülőre, kint volt több mint egy hétig, és felgitározott több dalt a Palm Springsben található Thunder Underground stúdióban. Laza volt: világvége hangszerek, amikről csak álmodozunk, hatalmas történetek – ebédkor hívta a stúdió vezetőjét Slash, de kinyomta –, iszonyat slukkok, Miki alig bírt ülni. Úgy volt, hogy ő lesz John Garcia zenekarának live gitárosa is, de aztán a start előtt visszakozott John, mondván, elég nehézséget jelent neki a távolság, van és volt is már hasonló esete életében. Úgyhogy inkább egy helyi srácot választott.

Kapcsolatban vagytok vele ma is?

Persze, néha váltunk leveleket, én állandóan pumpolom, hogy vigyen előzenekarnak a turnéira, de sajnos eddig mindig kitért a válasz elől. De egyszer majd csak beadja a derekát, sosem fogom feladni! (nevet) Természetesen sokat adunk a véleményére, mindig megmutatjuk neki, amiket csinálunk, hiszen ő a szakma nagy öregje, de folyton szuperlatívuszokat ír vissza, mind a zenénkről, mind a szövegeinkről, mind a megszólalásunkról. A felét sem hiszem el! (nevet)

Kik a Hot Beaver fő zenei hatásai, példaképei, mik a közös zenekari kedvencek?

Érdekes kérdés ez, mert alapvetően más-más zenei ízléssel jöttünk össze, együtt, célirányosan kezdtük el hallgatni a stoner/desert rock bandákat, hogy mégis hogyan és mit csinálnak, amikor zenélnek. Ebben a zenében viszont mindketten – mármint a dalszerzők: Miki, a gitáros és én, a bőgős – a kedvenceinket halljuk. Ő inkább a klasszik rock irányt szereti, ez bőven belefér ebbe a stílusba, én viszont a metalzenekarokat vágom és szeretem jobban – meg a popzenét! –, úgyhogy ebből a fúzióból származnak a közös ötleteink. Egy kicsit Sabbath, egy kicsit Led, egy kicsit Alice In Chains, meg egy csipet mindenből. Magyar zenekarok közül pedig imádjuk az Apeyéket, ők a nagytesóink, egyszer szeretnénk olyan letisztultak lenni. De ennek is eljön az ideje. Január óta dolgozunk együtt, ahhoz képest szerintem eléggé ráéreztünk egymásra, de ehhez az is kellett, hogy belecsapjunk a lecsóba, és együtt, egyszerre rögzítsünk. Ez simán összecsiszolta a zenekart.

Hogyan születtek a Vulcan Death Grip dalai? Mit mondanál az egyes dalokról külön-külön?

Ezeket a dalokat még az előző zenekar égisze alatt írtuk, szóval mondhatni, hogy az első közös műveink. Nagyjából az a recept, hogy valamelyikünk mutat egy jó témát, ami általában a verze/főtéma lesz, majd ehhez a másikunk ad egy refrént, ami épp eszébe jut. Nagyjából így lesznek színesek ezek a dalok, mert mindketten adunk bele valami „hazait". A dob általában adott, nagyon egyszerű témákkal dolgozunk, inkább az érzelmekkel akarunk foglalkozni, nem a technikával. Aztán jön az énekes, rápakolja saját magát a művűnkre, és megszületik egy Hot Beaver-dal. Nem nagyon akarom lelőni a poént, de kábé tíz perc alatt megírunk egy dalt. Kimondottan az a koncepció, hogy legyen egyszerű, sokkal inkább fogós, és maradjon benne a fejedben a refrén vagy a főtéma dallama, ritmusa. Most hirtelen emlékezz vissza arra a pillanatra, amikor eszedbe jutott tök spontán mondjuk a Cellophane riffje! (nevet)

Ahogy nézem, sokaknak nem igazán esik le sem a név, sem a borító, sem a cím. Ezzel számoltatok előzetesen? Egyáltalán jelent ez bármiben nehézséget, vagy van jelentősége?

Húha, igen, ez már nekünk is feltűnt, pont ennek örömére csináltam most egy elég „érdekes" intrót a zenekarnak, abban eléggé őszintén, feketén-fehéren elmondom-rappelem (nevet, nagyon nevet) a zenekar nevének jelentését, de majd ezt úgyis meghallod-meghalljátok, mert tervezem kiadni ezt is, hiszen ez a zenekar az én önmegvalósításom. A név is, és persze a borító is, de úgy gondolom, ennyire nyíltan nem lehet megmondani, hogy a zenekar a vágyainkról kapta a nevét, az első kislemez borítója meg egy meglehetősen extrém szexuális tartalommal bíró, kétértelmű kép, illetve név asszociációja. Szóval ha érdekel, olvass utána, hallgass meg minket, szerintem először ránézésre semmit sem értesz! Hívhatnám magunkat Dögös Pinának, és lehetett volna az első lemez címe Seggbe-pinába ujjazás is, de mi ennél furfangosabb kis hódok vagyunk, és neked is sokkal jobb érzés, amikor rájössz, mire gondolunk. (nevet)

Mik a további tervek a zenekarral? Lesz-e következő EP, illetve nagylemez? Milyen koncertlehetőségeket láttok magatok előtt?

Mindent akarunk. Van egy tízéves tervem, ami úgy néz ki, hogy persze alulról indulunk el, de amikor 2025-ben újra interjút adok nektek, akkor majd arról akarok beszélni, hogy amiről 2015-ben beszéltem, az már nem álom, hanem valóság. Szóval azt akarom, hogy tavasszal és ősszel turnézunk, nyáron fesztiválozunk és lemezt csinálunk. Adja az ég, hogy addig minden szépen fusson, legyen pénz csinálni a zenekart, legyen egészség. A nagylemez szeptemberben fog kijönni, amire tizenkét dalt tervezünk, beleértve a kislemez négy dalát is, amit az új dobossal újra felveszünk. Lukács Peta lesz a hangmérnök, és úgy gondolom, hogy a többi lemezen is mindig őt fogjuk felkérni, hogy csinálja meg nekünk a dolgokat, hiszen a mostani, első anyaggal is maximálisan elégedettek vagyunk. Szólhatna jobban? Nem, mert őszintén elmondjuk rajta, amit tudunk, egy szóval sem többet, egy editálással sem jobban, nincs semmi „highlight", mint a Facebook-fotóinkon. Koncertlehetőségek között azt látom, hogy elkezdjük a magunk bulijait szervezni – amit épp csinálunk is –, aztán szépen a miénk lesz Budapest, onnan következik a vidék is, illetve külföldre is szeretnék menni, de nem értelmetlenül, hanem inkább egy alsó középkategóriás külföldi zenekarral együtt, akire elmegy azért ötven-száz ember minden egyes klubba. Igazából sokat beszélgettünk már, hogy minket mi motivál a zenélésben, de mindig arra jutunk: annyira szeretünk együtt lenni, utazni, beszélgetni – na jó: bulizni, csajozni –, hogy teljesen mindegy, mennyi ember néz meg minket. A lényeg, hogy csináljuk magunknak, aztán ha ez másoknak is tetszik és eljönnek, akkor csak örülünk. Én sosem fogok bulit lemondani, tisztelni kell a legkisebb odafigyelést is.

Szerinted mennyire képes megvetni a lábát egy ilyen zenekar ma Magyarországon, illetve mire van szükség ahhoz, hogy áttörje egy csapat az érdektelenség falát?

Szerintem stílusfüggetlen, idővel – ha elég kitartó és persze jó vagy – felfigyelnek rád. Azt már észrevettem, hogy kell egy kábé öt-tíz éves periódus, mire elfogadnak az emberek, és persze elkezdi őket érdekelni az, amit csinálsz. De nem is csodálom, én is rengeteg zenekarban megfordultam, ami nem ért meg három-négy évnél többet, mert mindenki azonnal akar mindent, de azért nem képes okosan és jó ízléssel stílust, attitűdöt és mondanivalót választani. Talán a legutóbbi a kulcs, hiszen nagyon kevesen vannak, akik hitelesen és érthetően el tudják mondani, amit akarnak. Mi egyet akarunk elmondani: az élet szar, de a tiéd, te döntöd el, hogy te is seggbebaszod, vagy csak ő téged. Egyébként az ingerküszöböt kell átlépni, ami elég magas manapság, de úgy gondolom jó úton haladunk. Bence fürdőköpenye mindenkit meglepett eddig a koncerteken, meg amennyire hallottam ismerőseimtől, alapvetően a vizuális élmény is pozitívan közrejátszik a zenekar megítélésében. Szépek vagyunk, na, négy hódgyerek! (nevet)

Vannak-e külföldi terveitek a Hot Beaverrel?

Természetesen vannak, most például szeretnénk megnyerni a Wacken Metal Battle-t, hogy az ötödik koncertünk Németországban legyen! (nevet) Nagyon büszke vagyok most magunkra, főleg, ha megnézem a mezőnyt, mert elég erős. Egyébként folyton posztolom és küldözgetem külföldi portálokra az anyagunkat, vannak is visszajelzések, de szerintem még nem forrottunk ki annyira, hogy felfigyeljenek ránk, de ez sem marad el. Igazából mivel ez a mostani anyag a 2013-14-es dalainkat tartalmazza, egy kicsit kezdetleges, már most tudom, hogy a nagylemez sokkal sokkal érdekesebb és húzósabb lesz minden szempontból. Alig várom, hogy megmutogathassam a dalokat, mert eléhgé érdekes dolgokat találtam ki, olyanokat, amiket ilyen zenébe nem feltétlenül szoktak beletenni a zenekarok. De ez még a jövő zenéje. Én minden lehetőséget szeretnénk megfogni, így vár még ránk jónéhány külföldi kaland.

A Hot Beaver mellett együtt zenélsz Lukács Petával, illetve Lovrek Krisztiánnal is. Nekik hogy tetszik a zenekar?

Peta nagyon szereti, neki tetszik, de nem is tud mást csinálni, hiszen ő a hangmérnökünk! (nevet) Egyébként nagyon mellettünk áll, támogat minket. Amikor csak teheti, lejön a koncertünkre. Persze nagyon szeretek vele dolgozni, legalább annyira, mint együtt zenélni. Nagyon türelmes ember, még a hülyeségeinket is el tudja viselni. Krisztiánnak annyira nem szoktam mutogatni ezeket a dolgokat, ő nem nagyon érzi ezeket a zenéket, nem bírja se a gitárhangzást, se a dalok és riffek egyszerűségét. Szóval nem terhelem, úgyis tudom, mit mondana rá.

A Hot Beaver zeneileg azért nem áll olyan nagyon közel a fenti kettőhöz. Basszusgitárosként mennyiben kívánnak meg tőled más hozzáállást ezek a zenekarok?

A maximumot hozom, ha úgy van, és általában úgy van. (nevet) A saját bandámban nagyon sok időm van figyelni a zenekar többi tagjára, úgyhogy itt emiatt nagyon jól érzem magam, meg persze azért is, mert a saját zenémet játszhatom. Én írtam meg a saját témáim és úgy játszom, ahogy jólesik. Petánál és Krisztiánnál ugye a főhős írja a dalokat, ott az ő megírt basszustémáikat hozom, amire fel kell készülni, gyakorolni kell, hiszen ez sok esetben sportteljesítményt kíván meg tőlem és a kezeimtől is. Összességében minden zenét és stílust egyformán szeretek, mert mindig megpróbálom megtalálni saját magam az adott dalban. Néha ez egy pillanat alatt megy, néha viszont azt veszem észre, sok-sok eljátszott alkalom után, hogy ha máshogy játszom az adott témát, akkor sokkal jobban tetszik – nekem, mert ez a fontos. Úgy érzem, ha én elégedett vagyok, a „munkaadóm" is az.

Mi minden idők három legjobb lemeze?

A Slayertől a Reign In Blood, a Cannibal Corpse-tól a Bloodthirst és talán az Anathemától az A Fine Day To Exit. A harmadikban annyira nem voltam biztos most, mint az első kettőben, de az tuti, hogy ezektől a zenekaroktól nagyon sok érzelmet vettem át életem során.

Mi az élet értelme?

Röviden: az élet értelme a gyerek. Erre akkor jöttem rá, amikor apukám meghalt. Ha nincs családod, nincs semmid. Ha van családod, van mindened. Ez a hosszú távú értelme. Van egy viszonylag rövid távú is: hogy éljük meg a pillanatot, az örömöt, tudjuk magunkat átadni a történésnek, merjünk félni, merjünk remélni.