Shock!

Tavaly év végén jelent meg a Leander Rising második nagylemeze, az Öngyötrő, ám a zenekarról az utóbbi hetekben elsősorban mégis inkább A Dal című eurovíziós vetélkedő miatt lehetett hallani. A csapat a Lőjetek fel című számmal indult a köztévé dalversenyében, ahonnan végül távozniuk kellett az elődöntő után, ám még nincs minden veszve, hiszen a héten folyik az akusztikus megmérettetés a neten, és ezen úgy fest, jó esélyük van győzelmet aratni. Aki hozzá segítené szeretni őket ehhez, az vasárnap éjfélig itt megteheti, ám utána feltétlenül térjen vissza hozzánk is, hogy elolvassa, mi mindent mondott nekünk Köteles Leander énekes/basszusgitáros a csapat körüli aktualitásokról.

Miért éreztétek fontosnak, hogy elinduljatok A Dalban?

Nem éreztük fontosnak, egy lehetőségként tekintettünk rá, hogy még nagyobb közönséghez eljusson a zenénk, és esetleg a közmédia is felfigyel arra, hogy ennek a fajta zenének igenis van létjogosultsága.

A hasonló tehetségkutatók igencsak végletes véleményeket váltanak ki a közönségből. Nem tartottatok róla, hogy a táborotok egy része esetleg felhúzza a szemöldökét az indulásotok miatt?

Személy szerint számítottam rá, hogy egy ilyen kezdeményezés nem fog önfeledt, spontán tapssal végződni, de azt kell mondanom, nagyon kellemesen csalódtam. A közönségünk is felismerte: ez a lehetőség nem arról szól, hogy „megalkudtunk", hanem saját magunkat képviseljük egy olyan versenyen, ami – elvileg – a dalról szól. Azt, hogy ebben mellettünk állnak, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az akusztikus verseny elődöntőjében az összes szavazat több mint felét elintézték nekünk, és éppen a jelenleg zajló döntőben is vezetünk.

Mi alapján választottátok ki a dalt, amivel elindultatok? Miért pont a Lőjetek fel?

Igazából kész lett a lemez, és ez volt rajta az a dal, amiben megvolt a slágerfaktor, de nem volt vérhányós. Így beküldtük A Dalba, mondván, lesz, ami lesz. És bekerült.

Mit szóltatok az eredményetekhez, illetve a zsűri értékeléséhez, különös tekintettel a szöveget ért bírálatra? Jobb vagy rosszabb eredményre számítottatok?

Mi ezt nem versenynek fogtuk fel, de kétségtelen: meglepődtünk, hogy abból a tíz dalból nem voltunk benne a hat legjobb között. Lehetne itt most kifogásokat gyártani, és ráfogni arra, hogy Pierrot rábböffentett az ötös gombra, de tökre nem érdekes a történet, remélhetőleg gyönyörű erkölcsi győzelem lesz, ha annak ellenére, hogy már az első körben kiszórtak minket, a döntőt a saját akusztikusunkkal nyithatjuk, mert a közönségünk ennyire támogat minket. Mármint, ha összejön... Philipnek pedig mellékeltem egy teljes körű szövegleírást, remélem, megkapta. Az eredeti koncepció azt volt, hogy Kitsim legyen a dal címe, mert úgy tűnt, hogy az I Love My Babe és a Kedvesem működik, de gondoltam, ennyire már csak nyitott lesz a zsűri. Hát nem volt... (nevet)

Az akusztikus versenyen miért indultatok el? Ez amolyan vigaszág, plusz nyilvánosság, vagy akkor már legyen kövér a lúd?

Mert muszáj volt minden résztvevőnek, de amúgy is közel áll a szívünkhöz a dalainkat akusztikusba átdolgozni.

Te magad nézel egyébként efféle műsorokat? Ha igen, melyik tetszett, és melyik nem? Mi az elsődleges jelentősége ezeknek a műsoroknak szerinted?

Nem nézek nagyon tévét, és alapvetően minden tehetségkutatónak ellene vagyok, mert bár vannak páran, akik élni tudnak a lehetsőggel, de a versenyzők nagyrésze belekerül a „feldobott kő"-szituációba, vagyis amilyen gyorsan feldobják őket, megtapasztalják a sikert és csillogást, olyan gyorsan is zuhannak le utána. Ez pedig gyakran életre szóló törést is okozhat. Én abban hiszek, hogy ha valaki jó valamiben, gondolkodjon, csinálja, gondolja át újra, legyen kitartó és járja meg a saját útját. Ne a média emelje ki, hanem érje el azt, hogy olyan közönségbázis kerüljön mögé, amit már a média sem tud kikerülni.

A „mi lett volna, ha..." kérdéseknek nyilván nincs sok értelme, de mégis: szerinted miként befolyásolhatta volna pozitív és negatív irányban a zenekar karrierjét, ha továbbjuttok, netalántán kijuttok az Eurovízióra?

Az elmúlt évek alapján annyi bizonyosan látszik, hogy az efféle szereplések nem hoznak hírnevet, hacsak nem valami olyat csinál a művész, amivel valóban lehet azonosulni. Talán egy picit gyorsított volna a folyamatokon, de igazából nem számít.

Pár hete megjelent már a második lemez, az Öngyötrő. Mikor kezdtétek el a munkálatokat, és mennyiben zajlott másképp a dalszerzés, mint a Szívidomárnál?

Itt már Jozzy és Béla is szerzőként szerepelt a lemezen. Nagyjából egy év alatt íródtak meg a dalok, és persze kapkodás lett a vége, de nagyon élveztük!

Szerinted miben több, miben jobb ez a második album, mint a debütálás?

Fél év távlatából úgy látom, hogy ez a lemez színesebb lett, és érezhető, hogy öt éve állunk egy színpadon. Talán az elsőben picit több volt a spontán őszinteség, talán azok a dalok jobban meg akartak íródni, de biztos vagyok benne, hogy erre a lemezre is büszkék leszünk évek múlva is.

Mely dalok működnek kiemelkedően jól a koncerteken? Milyenek a rajongói visszajelzések az új lemezre?

Talán a Szerelmes dal és 27 év, ami legnagyobbat durran, ezek a dalok ahogy elindulnak, úgy lesz végük. Csak úgy hívom őket, hogy varázsszőnyeg: rá kell ülni, és repít.

Nekem kívülről úgy tűnik, hogy nagyon egységes a zenekar, jól érzitek magatokat együtt. Kinek miként jellemeznéd a szerepét a csapatban akár a dalszerzést, akár az emberi viszonyokat tekintve?

Ez elég összetett, a szerepek sokszor és sok szempontól változnak. De ha nagyon egyszerűen kellene fogalmazni, akkor Jozzy az összetartó erő, aki megtalálja a közös hangot, Béla nagyon racionális és jól átlátja a dolgokat, Attila a motor, aki állandóan pörög, jómagam pedig inkább az agyalós típus vagyok. Dalszerzés szempontjából pedig leginkább Attila vagy én hozok egy alapot – bár egyre inkább Jozzy is –, közösen kidolgozzuk, a szöveg- és énekdallamvilág kialakítása pedig az én feladatom.

Amikor pár éve interjúztunk, szóba került, ami akkoriban gyakran volt téma, vagyis hogy akár a Leander is lehet a következő nagy rock/metal-zenekar itthon. Mit gondolsz erről ma?

Ez lenne a cél, meglátjuk.

Milyen lehetőségeitek vannak ma itthon, és mennyire vagy elégedett a zenekar jelenlegi státuszával?

Szerintem az, amit itthon rock-metal zenészként el lehet elérni, azt elértük, és nagyon hálásak is vagyunk érte. Csak úgy tudunk innen felfelé menni, ha megtartjuk a hitelességünket és jó dalokat írunk.

Bizonyára nem árulok el neked sem titkot azzal, hogy a Leander Rising sok tekintetben megosztó zenekar. Szerinted mi lehet ennek az oka?

Egyfajta érdekes fúziója a mi zenénk az extrém metalnak és a popnak, ami néha-néha már-már giccses, de mégis szerethető és hiteles. Azt hiszem, ha először hallanám magunkat, nekem is fura lenne, de felismerném, hogy ez jó.

Mi van mostanában a külföldi vonallal? Mennyire tudtok kifelé tapogatózni?

Az idáig jegelve volt, de ha jól tudom, hamarosan megjelenik egy angol EP, erről majd akkor beszéljünk bővebben!

Mik a terveitek 2015-re nézve?

Először szép lenne ezt az Eurovíziót lezárni egy erkölcsi győzelemmel, ha a közönség megszavazza nekünk a bizalmat, aztán menő lenne egy Fonogram-díj is, de ebben a szakmában ez az, ami kevésbé számít. Ami igazán fontos, hogy mégtöbb szeretet adjunk és kapjunk a közönségünktől, és még jobb, még őszintébb dalokat tudjunk írni.