Nem sokat változtatott a Leander Rising a nyerő formulán a két évvel ezelőtti, bemutatkozó Szívidomár lemezük óta, de az azóta eltelt időszakban volt idejük összeérni, és határozottabban tudnak fogalmazni. Ennek megfelelően kevésbé szerteágazó az Öngyötrő, mint az első album, és ha nagyon szigorúan nézzük, akár ezt hívhatnánk igazi debütálásnak, hiszen az első kiadványra különböző korszakok lenyomatai kerültek, inkább amolyan „demós dalok gyűjteményeként" funkcionált, még ha a demó jelző manapság mára teljesen értelmét is vesztette.
Már az előzetesen kiszivárogtatott dalok hallatán is magasba szaladt a szemöldököm: kellemesen bedurvultak az eltelt időszakban, mindamellett a rájuk jellemző dallamosságot is megtartották. A nyitó Szerelmes dal az egyik ilyen előzetesen netre kikerült tétel, amelyben bizony nagyon odarakták azt a mocskos kezdőriffet a srácok, aztán a refrénnél átfordul az egész jellegzetes Köteles Leander-féle negédes dallamvilágba. Mindemellett az üvöltéseket is rendkívül alaposan odapakolta. Tagadhatatlan, hogy sokat fejlődött előnyére a durva vokálok terén a srác, igencsak érzi ezt a stílust. A második Lőjetek fel című szám már kevésbé goromba, inkább populárisabb ízeket mutat a súlyos gitárok ellenére, a refrén kimondottan fülbemászó, és az ilyen gitártémákat szoktuk a szerkesztőségben igazi seggrázósként jellemezni. A harmadik Véget ér a tél már megint minden ízében fülbemászó, utána a Győzelem nélkül is megint egy olyan rafinált adrenalinnal teli riffet hoz, amitől neked is a homlokodig fog szaladni a szemöldököd, és elégedetten bólogatsz majd.
Érezhetően működőképes ez az egész groove-os, morcos, durva zene / ragacsos dallamok-egyveleg, ez nem kérdés. Még az igazi nagyívű lírai 27 év is remekül sikerült, pedig ilyesmit sem először hallunk tőlük, amelyet pár perccel később a Némán állni csap pofán a szemtelenül fogós riffjével, ami egyébként Baricz Gergő dalának átdolgozása. A Vakon tartva című számot sajnos nem érzem elég erősnek, és a címadó Öngyötrőben bizonyos énekdallamoknál határozottan az a benyomásom támad, hogy ezt már kábé hatvannégyszer hallottuk a zenekartól, így ez sem működik nálam. Az egyetlen angol nyelvű Take Me sok szempontból kilóg a lemezről, ez a különös lírai duett a különlegesen szép hangú Nagy Eszter Mirával megrázóan szép, komoly darab. Utána a már szokásos groove-os, panterás Félőlény szürkébbnek is tűnik, pedig önmagában megállja a helyét. A Kés a szívben pedig már death metalba hajlik helyenként, beteges káoszt öntöttek dalformába, és itt érdemes a szövegre is odafigyelni. A végére maradt két kevésbé morózus, ámde annál kellemesebb tétel, a líraibb Hóvirág, majd a még líraibb Nem akarok – utóbbi eredetije Keresztes Ildikónak készült az Eurovízióra.
Határozottan érezhető a fejlődés a két évvel ezelőtti anyaghoz képest, és bizony megvan már a saját, felismerhető stílusuk is, meg persze jól is szól az anyag. A két gitáros most is hozza a maximumot, Vörös Attila és Takács „Jozzy" József erős párost alkotnak, sok helyen méltattuk már őket, most is hozzák a tőlük megszokott színvonalat riffekben és szólókban, mindezek mellett a Budai Béla által megalkotott dobtémák is rokonszenvesek számomra. Azt nem lehet tagadni, hogy Leander hajlamos giccsbe hajló módon fogalmazni zenében (de vitán kívüli, hogy kiváló a dallamérzéke), szövegekben meg pláne, és ez az egyetlen, amivel hosszú távon nem tudok megbarátkozni – igaz, nem is igazán hozzám szólnak ezek a szövegek. Ellenben sokszor a sorvégi hosszan dalolt fél-remél, ég-fél, neked-veled, tél-elkísér-hazatér satöbbi rímpároktól a falra tudok mászni. Értem én, hogy ezeket a magánhangzókat lehet a legjobban elnyújtva énekelni, de sokadik alkalommal ellőni nagyon hasonló módon ugyanazt roppant fárasztó. Kellene ide egy Bob Rock, ha értitek, mire gondolok...
Mindezek ellenére az Öngyötrő egy erős lemez, és még ahhoz képest is sokat forgott nálam, hogy 2014-ben aránylag kevés időt töltöttem zenehallgatással, és bizonyos dalokat élőben is szívesen hallgatnék tőlük.
Hozzászólások
Amúgy szimpatikus arcok és hát valamivel meg kell teremteni a közönséget maguknak, muszáj egy kicsit középszerűvé válni ahhoz, hogy kielégítsd a tömeg igényeket (mert félreértés ne essék, náluk ez a recept és szerintem össze tudnának pakolni jóval súlyosabb anyagot is)
10/7 nálam
Van hazánkban ennél sokkal rosszabb és sokkal jobb zenekar is. A szövegekkel meg annyi a baj, hogy kínrímekkel van teli (Szótagszám sem jön ki sokszor úgy ahogy kellene.) sokszor egy témát jár körbe (Szenvedés.) de bizonyos szinten lehet vele azonosulni. A fejlődés érezhető az előző albumhoz képest. Ezt figyelembe véve egy 8.5-öt megérne.
Ami viszont megkérdőjelezhe tetlen tény, hogy maga Leander egy elképesztően szerény, rendes, közvetlen és tisztelettudó srác. Tőle nem fogsz olyan interjúkat látni mint Lovrek Krisztiántól és társaitól. (Lehetne még sorolni.)
Illetve a zenekar is példásan bánik rajongóival ami szintén nem elhanyagolható dolog. (Lásd Facebook aktivitás, promók stb.)
Ez az album is 1000 Ft-ért megvásárolható. Ezt a kis összeget inkább nekik adom oda mintsem a Tankcsapdának és még sorolhatnánk...
Ilyen szánalmas hozzászólást sem olvasunk itt sokszor.
.
Viszont kíváncsiak vagyunk arra a zenére és muzsikára amihez oly sok közöd van.
17:06-kor az internetszolgál tatás az egész világon megroppant az érvelésed súlya alatt. Kalapom emelem!