Tavaly októberben jelent meg az Ossian "Gyújtópontban" című albuma. A korong tökéletesen folytatja a megkezdett utat, metal himnuszai révén pedig minden rajongó elégedetten nyugtázhatta kedvenc csapatának töretlen erejét. Bár az új lemezzel kapcsolatban kerestük fel Paksi Endrét, beszélgetésünk rövid időn belül mégis más irányban kötött ki…
Mivel zártátok a tavalyi évet?
Tudod, mi nem vagyunk egy ilyen szilveszteri haknis zenekar, úgyhogy december 16-án befejeztük a koncertezést. Megcsináltuk a magunk kis 18 állomásos koncertsorozatát, aztán pihenés következett. Mindenki visszavonult, ami azt hiszem jót is tett a kreativitásnak. Év eleje óta elkezdtünk dolgozni, és meglepően jól állunk a következő lemezzel.
Bár később akartam rákérdezni, de ha már szóba került, tudnál bővebben nyilatkozni az új anyagról?
Most egy nagyon kényelmes munkamódszerrel dolgozunk, remélem, hogy ez pozitív hatással jár, és le is lesz majd szűrhető. Eddig mindig az volt a szokás, hogy rögtön elsőre kimentünk a jó hideg próbahelyre s mindenki mutogatta a témáit, úgyhogy akkor kicsit kaotikus az ilyen rendszer. Viszont most Wéber Attila vett egy 4 sávos kis magnót és ott náluk szépen, kényelmesen mindenki elővezeti az ötleteit, rá lehet a szólamokat építeni, csiszolgatni. Így a stúdióba jóval felkészültebben tudunk bemenni. A nótákról annyit tudok mondani, hogy abszolút dallamos, lendületes igazi Ossian nóták születtek. Van két lassú szám ötletünk, vannak gyors nóták, szóval olyan forradalmi változás nem lesz. Igyekszünk minél jobb dalokat írni amennyire csak tőlünk telik.
A Gyújtópontban lemez utáni időszakot miképpen látod?
Nagyon szép évet zártunk le. Abszolút nem panaszkodhatunk, pedig a helyzet rockmédia szempontjából még talán szomorúbb lett, mint a "Fémzene" idején.
Ebben a műfajban ti a maximumot hozzátok. Van még valami cél, amit el szeretnétek érni, vagy el lehet még érni?
Erre csak annyit tudok mondani, hogy megteszünk mindent, ami emberileg lehetséges. Folytatjuk a koncertezést, úgy tűnik, hogy nincs más lehetőség. Igyekszünk jobb dalokat írni. Csodát nem tudunk tenni, dolgozunk.
Mik az alapvető hibák a magyar rockzene helyzetében?
Szerintem sok minden benne van ebben a kérdésben. Nagyon érdekes dolog ez, melyre van egy példám. Fölhívott egy nagyon kedves lány, aki szeretett volna egy olyan városba kötni koncertet, ahol nem él a rockzene, de nagyon lelkes volt és körbetelefonálta az üzleti partnereit ennek érdekében, akik ilyeneket mondtak neki, hogy egy rock koncert, egy Ossian koncert az nem kulturális rendezvény. Nem segítenek, nem támogatnak. Teljesen önellátónak kell lennünk, amire egy picit büszke is vagyok, mert sokszor olvastam már ilyen nyilatkozatokat (főleg popvonalon), hogy szponzorok nélkül manapság lehetetlen létezni. Én azért nyugodt szívvel állíthatom, hogy nekünk aztán nem igazán van. Arra vagyunk berendezkedve, hogy odamegyünk valahová, és ahányan vannak, annyian vannak, mi ebből tudunk létezni.
Régebben könnyebb volt? Vagy egyszerűbben mentek a dolgok?
Nem. Szerintem az általános hozzáállás az teljesen hasonló volt, talán csak annyiban romlott a helyzet, hogy óriási az információáradat. Arra célzok ezzel, hogy az emberek megszokták már azt, hogy kiszolgálják őket. Talán egy csomó embernek csak az igazi nagy produkció az igényes, amit éjjel-nappal minden óriásplakáton, tévében látnak.
Ma a koncertjeitekre milyen korosztály, réteg jár?
Hál'istennek sok a fiatal, de jönnek persze olyanok is, akik az első lemez óta figyelemmel kísérik a zenekar pályafutását. Nagyon örülök, hogy a fiataloknak is tudunk olyanokat mondani, ami megfogta a lelküket.
Lehet, hogy kényes a kérdés, de a régi felállással nem lesz valami közös koncert?
Én annyit mondok egyelőre erről, hogy nagyon szeretném, és mindent el fogok követni ennek érdekében.
"… Én nem tudom, mit gondolnak az átlagemberek, hiszen tényleg olyan rendes, becsületes srácok járnak ezekre a koncertekre. Szóval nem kéne ezt a műfajt és a közönséget ledegradálni…"
