Az Agnostic Front az orfűi Toxic Weekend egyik húzóneve, ők a július 8-ai nap fő fellépői. A július 7-9. között megrendezendő fesztiválon emellett olyan előadók lépnek fel, mint a Terror, a The Exploited, a Discharge, a Peter And The Test Tube Babies vagy a Cockney Rejects. Az egyik legnagyobb New York-i hardcore-legenda koncertje előtt Dudich Ákos és Roger Miret tart majd nyilvános pódiumbeszélgetést / könyvbemutatót / közönségtalálkozót, amihez szépen meg is ágyaztak az alábbi interjúval.
2019-ben abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy az esztergomi koncertetek előtt a Sportalsóban beszélgettünk az önéletrajzod magyar kiadásáról, a Lázadásomról. Hogyan emlékszel vissza a magyar koncertjeitekre?
Szinte minden Magyarországon adott bulink hatalmas élmény volt! Nehéz lenne kiválasztani egyet.
Az Agnostic Frontot a hardcore keresztapjának tartják, és egyike azoknak a bandáknak, amelyek megalapozták a híres New York-i színteret. Játsszunk most el a gondolattal, hogy a Lower Eastside-on születtél, de a 2000-es években. Milyen zenében utaznál szerinted most?
Úgy érzem, hogy bárhol, bármikor születtem volna, ugyanazt a zenét játszanám. A szívem mindig is a hardcore-punké, és soha nem is akarok mást játszani! Ugyanúgy minden hardcore-koncertre elmennék, és tutira egy hardcore-zenekarban játszanék!
Milyen érzés volt megélni, ahogy a környék, ahol felnőttél, gyökeresen megváltozott, szép magyar szóval „dzsentrifikálódott" az évek során?
Nagyon durva volt. Csak az tompította az élményt, hogy mivel sokat turnéztam, a saját szememmel láttam, hogy minden nagyváros ugyanilyen drasztikus változásokon ment keresztül! New York City akkoriban különleges hely volt, ahol rengeteg zenei hatás érte az embert, virágzott a művészet, és minden sarkon valamilyen kalandba keveredtél. Ezek az idők ugyan már rég elmúltak, de az emlékek élénken élnek az elmémben!
Ha jól tudom, teljesen hétköznapi munkát végzel a turnék között. Megosztanád velünk, mit csinálsz pontosan?
Először is családapa vagyok, ami szintén nagy meló, de amúgy a turnék között villanyszerelőként dolgozom egy baráti brigádban.
Egyszer azt mondtad, hogy a legrosszabb dolog a turnézásban „az a 23 óra, amíg nem vagy a színpadon". Ebben a tekintetben a Toxic Weekend némileg eltér a megszokott európai fesztiváloktól. Tervezel élni majd az olyan lehetőségekkel a helyszínen, mint a vízi sportok, vagy a focibajnokság?
Hogy őszinte legyek, a legutóbbi két rákműtétem miatt most nagyon vissza kell fognom magam, úgyhogy lájtosra veszem majd a figurát, szerintem leginkább pihenni fogok a tóparton! De semmi pánik, ez nem marad ám így túl sokáig! Legközelebb majd belevetem magam a szórakozásba, ígérem!
Melyik sportot szereted a legjobban?
A jiu-jitsu a kedvencem. Együtt edzem az egész családommal. A feleségem a Gracie Jiu-Jitsu Scottsdale nevű dojo résztulajdonosa és oktatója itt Arizonában.
Nyugtass meg minket: teljes győzelmet arattál a rák felett, ugye?
Háromhavonta járok kontrollra, de eddig úgy tűnik, hogy minden rendben. Ez még így lesz öt éven át, folyamatosan ellenőrizni kell, hogy nem tér-e vissza ez a pestis, de én végtelenül pozitívan állok a dologhoz és teljesen jól érzem magam.
Jó pap holtig tanul. Te mit tanultál a nemrég legyőzött betegségedből?
A szívem tele van hálával a sok támogatás miatt, amit kaptam a betegség során. Még ha kórházban is voltam, csodálatos érzés volt ezt megélni. Minden tisztelem a Hardcore Worldwide-é!
Tudom, hogy évtizedek óta tiszta vagy, de kell lennie legalább egy méregnek, amire nem tudsz nemet mondani...
Nemet mondok minden típusú kábítószerre. Időnként megiszom egy-egy sört, de azt is csak évente pár alkalommal.
Váratlan doboscsere történt a zenekarban. Miért távozott Pokey Mo, és hogyan esett a választásotok Danny Lamagnára?
Pokeynak gondját kell viselnie az idős édesapjának, ezért nem tudott most velünk tartani. Danny jó barátunk már régóta, és eddig minden klappol! Élvezzük járni a világot és játszani azt a zenét, amit szeretünk. Ez tart minket életben.
Hozzászólások