Beszélgetés Rolf Kasparekkel, őfelsége főkalózával kalózkodásról (micsodaaa?), uniformisokról (még ilyet!), az új albumról és nyári terveiről. Az ígértnél bő negyedórával később csengett a telefonom. E késedelmet természetesen nem hagyhattam szó nélkül…
Szevasz, Rolf! Késtél!
Tudom. A gond abból adódik, hogy kb. 15 interjút adok naponta és ha mindenki csak egy kérdéssel akar többet feltenni, mint kellene, ez lesz a vége!
Ez az utolsó interjúd mára?
Nem, még 3 hátra van…
Mi történt veled a legutóbbi album megjelenése óta? Persze nem a vadiúj, The Brotherhood albumra gondolok, hanem a Victoryra…
Ami említésre méltó, az az, hogy időközben megváltozott az egész munkamódszerem. Ez az első alkalom, hogy az összes gitárfelvételt a saját házistúdiómban tudtuk rögzíteni, így arra is lehetőségem nyílt - ellentétben korábbi esetekkel -, hogy fél éven keresztül csak ezen dolgozhassak. Végre nyugis körülmények között írhattam a dalokat, mielőtt a többiek megjelentek volna, hogy felvegyük az anyagot. Mindez a nyugalom, rendezettség érezhető, amikor az albumot hallgatod. Nem tervszerűen alakult így a nóták összeállítása, a hangulatom adott hozzá alapot.
Igen, észrevehető, mennyivel lassúbb ez az anyag, mint amit megszoktunk…
Pontosan erről van szó. De nem tudatosan terveztük így. Ha ez után felteszed pl. a Masquerade-et, máris láthatod, mennyire más állapotban voltam annak idején, haha! Az egy gyors album volt, mert akkoriban ezt hozta ki belőlem a hangulatom.
A The Brotherhood borítója elég egyszerű, összehasonlítva a többi RW albuméval. Miért lett ennyire sötét?
Olyan borítót akartunk, ami egyértelműen utal a címadó dalra. Részben máris a kalózkodással van kapcsolatban, de túl is megy ezen. A pénz és a cilinder jelentése itt a hatalom, a politika és a nyerészkedési vágy. A pénz szerepe a politikai döntések terén. Azokról szól, akik még annál is sokkal gazdagabbak akarnak lenni, amilyenek már jelenleg. Akár még a maffia-szerű dolgokat is magába foglalhatja, a politikai korrupciót, ami országtól függetlenül jelen van a világban. Eurót is tehettünk volna a borítóra, de a dollár mégis jobban kifejezi, miről van szó.
Ha jól értem, ez valami újdonság tőletek. Hisz a történelem, a kalózkodás, a ruszki téma már rég nem az…
A dalok többsége valóban a tőlünk megszokott témákkal foglalkozik. De újdonság pl. a Soulstrippers nóta, amely bizonyos TV műsorokról, talkshow-król szól. Olyan emberekről, akik bármilyen kellemetlen szituba hajlandók belemenni csak azért, hogy szerepeljenek a TV-ben. Ez kezd beteges méreteket ölteni és az én szememben elég perverz dolognak tűnik. De itt van a Crossfire, ami a jövőre vonatkozó, nehéz döntéseket érinti. Melyik utat válasszuk, a jót vagy a rosszat? Ezek olyan helyzetek, amibe bármelyikünk bármikor belekerülhet. A Detonator pedig egy nagyon személyes jellegű dal. A saját sorsomból merítettem, olyasmiről szól, ami megváltoztatta az életemet. Még sosem írtam ennyire személyes élményen alapuló nótát. A The Ghost a tőlünk megszokott, kalózos vagy történelmi darab. A Welcome to Hell arról szól, hogyan mutatnám be a Földet egy idegen lénynek. Én alighanem így. Azt jelenti, hogy ha itt boldogan akarsz élni, hát azt felejtsd el, de gyorsan! Sok különféle téma van az albumon, némelyik új, némelyik nem. Ez nem koncept album, inkább teljesen különféle dalok gyűjteménye.
A borítón a tiéden kívül még két név olvasható: Peter Pichl és Angelo Sasso. Ők a banda tagjai vagy csak a felvételek idején segítettek neked?
Peter, aki a basszusrészeket játszotta fel, tagja a zenekarnak a színpadon is. De Angelo, aki már korábban is segített nekem pl. a Victory albumon, nem fog velünk játszani élőben. Dobosként egy régi barátom jön majd velünk, aki részt vett a Victory album felvételénél és már akkor említette, hogy ha bármikor szükségem lenne rá, szívesen csatlakozna hozzánk. Most felhívtam és rögtön igent mondott. Végül, a felvételek befejezése után került hozzánk még egy tag, Bernd Aufermann, aki az Angel Dustban játszott. Most ő is köztünk van, együtt gyakoroljuk a dalokat, hogy február végére, március elejére összeálljon a csapat.
Ezek szerint turnéztok majd az új albummal?
Mindenképpen. Március 20-án lesz az első itthoni koncertünk. Aztán tervezünk 3-4 bulit Spanyolországban, fellépünk Olaszországban is, a nyár folyamán pedig beindul az igazi fesztivál szezon. Tárgyalásban vagyunk Magyarországgal is, de svéd, osztrák és hazai szervezők-kel is. Tehát néhány tavaszi koncert után nagy reményekkel várjuk a fesztiválok idejét.
Vannak ötleteitek egy új színpadi show-hoz?
Naná. A legmenőbb pirotechnikai céggel vagyok összeköttetésben, akik egészen különleges dolgokat nyújtanak. Az új színpadi díszletekhez megvannak a tervek és új ruhák is lesznek. Sok meglepetéssel készülünk a koncertekre. Például olyan régi dalokkal, melyeket még sosem játszottunk élőben, vagy csak nagyon-nagyon régen.
Manapság milyen zenéket hallgatsz?
Sokfélét, de elsősorban régebbi, hagyományos anyagokat, mint régi Judas Priest, Maiden, AC/DC vagy Thin Lizzy. Az új trendek nem érdekelnek. Más területről kedvelem pl. Bryan Adams és Bruce Springsteen zenéjét, de jónak tartom Robbie Williams új albumát is, ő nagyszerű előadó.
Melyik a kedvenc Running Wild albumod?
Nem tudom megmondani, azt sem tudtam soha, melyik a kedvenc dalom. Valamennyit szeretem, mert mindben sok munkám fekszik. Képtelenség választani közülük.
Kiegyezhetünk 3 kedvenc dalban is…
Az Under Jolly Roger feltétlenül köztük van, ez ugyebár igazi klasszikus. Az epikusabb darabok közül nagyon kedvelem a Treasure Islandet, de az aktuális turné óta sosem játszottuk élőben, mert túl hosszú.
Talán egy medley-vel meg lehetne oldani…
Ez a gondom, ugyanis nem szeretem az egyvelegeket. Nem tudnám összeolvasztani a dalokat. Nem, ezt egyszerűen utálnám! (nevet)
Megértem. Ha már eljátszod, akkor ott legyen az első hangtól az utolsóig, nem igaz?
Ahogy mondod. És végül, hogy az új albumról is válasszak egy nótát, a Welcome to Hell legyen az.
Honnan szerzed be a szebbnél-szebb uniformisaidat?
Innen is, onnan is. Ha megnézed pl. a CD-füzet egyik fotóján látható huszár egyenruhát, azt külön az én számomra készítette egy cég. Az anyagok eredetiek, a XIX. századból származnak. A The Ghost-hoz készült képen látható cucc egy angol tiszti egyenruha az adott korból. Ez persze igen drága mulatság, éppen a ruhák minősége miatt, mert ez egy száz éves ruha, mégis úgy néz ki, mintha új lenne és használatlan. Nem könnyű az ilyesmit megszerezni, de nekem ez az egyik hobbim. Gyűjtöm a régi uniformisokat vagy pl. az első világháború előtti orosz ruhákat. A fegyverek nem érdekelnek túlzottan. Ez elég egyedi hobbi, nem is tudok másról, aki szintén ilyesmit gyűjtene.
Ez a különleges érdeklődés a történelem iránt a suliban kezdődött nálad, vagy csak később?
Később, bár már gyermekkoromban is érdekelt a téma, de akkor még aligha tudtam volna miből gyűjteményt kerekíteni! (nevet) Valójában a korábbi RW ötletek hozták elő, számomra hozzátartozott a dalokhoz. A kalóz téma kapcsán is érdekelt már, milyen ruhákban jártak az emberek annak idején.
Ha választhatnál, hogy melyik században élj, melyik kor mellett döntenél?
Ez nem könnyű dolog. Sokat tanulmányoztam a történelmet, de végül is nem hiszem, hogy bármelyik más korban szeretnék élni…
Persze, hisz akkor még nem volt gitár!
Ez is egy lényeges szempont. Többször kérdezték, szeretnék-e a kalózok korában élni, de nem. Szörnyű idők voltak azok. Ami fennmaradt az utókornak, az elég romantikusan fest, de ha egy pillantást vetünk az akkori valós állapotokra, rájövünk, hogy kemény élet volt az. Szóval inkább maradnék a mában.
Kedvenc könyveid, filmjeid is mind a történelemmel foglalkoznak?
Néhányuk igen. Sok filmet szeretek, nincs igazán kedvencem, de ha választanom kell, akkor az Arábiai Lawrence mellett döntenék. Nagy hatással volt rám, szerintem legalább kétszázszor láttam, ami nem kis teljesítmény, tekintve a hosszát, haha! A könyveim egy része is történelemmel foglalkozik, de olvasok politikáról is, vagy épp összeesküvés-elméletekről.
Kíváncsi lennék, hogyan kapsz ihletet. Megnézel egy ilyen filmet, elolvasol egy könyvet és azt érzed: tyű, homlokon csókolt a múzsa? Ilyesformán történik?
Először egy érzés alakul ki bennem. Elkezd érdekelni a dolog és létrejön bennem egy bizonyos hangulat. Az Arábiai Lawrence esetében elkezdtem elmélkedni, hogyan kellene megalkotnom egy keleties feelinget, miként tudna az megszólalni, hogy a gitárokat hallgatván úgy érezd magad, mintha egy sivatag kellős közepén volnál… Vagy a Treasure Island esetében, ha meghallgatod, utána rögtön elfogjon a vágy, hogy elolvasd hozzá a könyvet. Ha ez az érzés rám tör egy téma kapcsán, ha úgy gondolom, el tudom csípni, akkor hagyom kibontakozni. Valahogy így működik.
Az utolsó kérdésem is kapcsolatban van a történelemmel. Mit csináltál 1987. október 7-én? Gondolkozz, elvégre "csak" tizenöt évről van szó…
Szerintem Magyarországon voltam!
Pontosan.
Az évszámról beugrott, hogy '87-ben turnén voltunk.
Az Under Jolly Rogerrel jártatok itt.
Igen, nagyszerű turné volt. Nagy kár, hogy a későbbiekben történt némi malőr a promoterek részéről és nem tudtunk ismét eljutni hozzátok, de mint említettem, a nyári fesztiválok sorában szóba került a Sziget lehetősége, amiről pillanatnyilag is tárgyalunk. Sajnos nem tudom megígérni, hogy ott leszünk, mert az egyeztetések még folynak. Rajtunk nem fog múlni a dolog. Ami gond lehet, hogy a komplett RW show elég költséges. Legalább húsz ember dolgozik velünk minden koncerten. De mindent megpróbálunk annak érdekében, hogy összejöhessen az ügy.
Köszi a türelmedet, jó egészséget kívánok és sok sikert.
Én is köszönöm.
