Az új Steel Attack album, a Diabolic Symphony megjelenésének kapcsán alkalmam adódott néhány kérdést intézni a svéd power banda frontemberéhez, Ronny Hemlinhez. Az imigyen összehozott diskurzust most megosztjuk veletek is.
Az Enslaved album elkészítése után megváltatok az Arise kiadótól. Mi állt az átigazolás mögött, talán elégedetlenek voltatok a munkájukkal?
Az Enslaved piacra dobása előtt az Arise kiadó kiváló munkát végzett, ami az album promótálását illette, például meglehetősen sokat hirdették a lemezt különféle magazinokban. Ennek láttán érthetően éreztük magunkat jól az Arise-nál, hisz azt gondoltuk: “Tyű, ők aztán őszintén hisznek ebben az albumban, és annyira nyomatják, amennyire csak lehetséges!” Ámde! Abban a pillanatban, ahogy az album napvilágot látott, minden segítő munkájukat azonnal és végérvényesen befejezték. Talán arra gondoltak, többé nincs szükség az erőfeszítéseikre, mert a lemez majd szépen eladja magát a korábbi reklámokon keresztül. Amikor számon kértük tőlük, miért nem foglalkoznak velünk többé, azt felelték: “Eleget güriztünk már értetek.”
Mivel a zenekarban valamennyien a tőlünk telhető legtöbbet igyekszünk tenni azért, hogy a Steel Attack sikeres legyen, így érthető, ha ezzel a hozzáállással nem tudtunk megbékélni. De ez csupán egy a számos indokból, amiért megszakítottuk a kapcsolatot velük… Számomra a Massacre Records-hoz kerülni felért az álmaim megvalósulásával. Ez a továbblépés igazán boldoggá tett.
Nem csupán a lemeztársaságotok változott meg, hanem a zenekar soraiban is történt egy csere, nevezetesen: új dobos érkezett hozzátok. Ennek szakmai vagy személyes okai voltak?
Egyértelműen szakmai okokról van szó. Az új ütősünk, Tony, olyan fickó, aki csakis és kizárólag a zenének szenteli az életét – kivéve a napokban született kisfiát, Samuelt, valamint a barátnőjét, Lucifert… akarom mondani, Jennifert, hehe!… Érzésünk szerint a korábbi dobosunk nem adta bele szívét-lelkét a bandába, ráadásul a gyakorlásról is úgy vélekedett, mint szükségtelen és fölösleges dologról. Kár, mert mi viszont úgy gondoltuk, nagy szüksége lett volna ezekre a bizonyos próbákra. Kijelenthetem, hogy Tony átkozottul jó dobos, aki a munkájával csak további elismeréseket és sikereket szerezhet a Steel Attack számára
Akik ismerik a ténykedésedet, tudhatják, hogy egy másik svéd bandához, a Lack of Faith-hez is erős szálakkal kötődsz. Velük mizújs mostanság? Dolgozgatsz náluk is, vagy kizárólag a Steel Attacknak szenteled az idődet és az energiádat?
Nos, a mai napig is tagja vagyok a Lack of Faith-nek – csakúgy, mint Tony! De hazudnék, ha azt állítanám, hogy a zenekar “túlságosan aktív” időszakát éli… Időről-időre összefutunk azért, sokkal több azonban nem történik.
Az Enslaved egy tematikus album volt, a vallás témakörét járta körül többféle szemszögből. A Diabolic Symphony teljesen eltérő ebben a tekintetben…
Valóban, a Diabolic Symphony nem egyetlen témakörrel foglalkozik, a nóták eltérő dolgokat boncolgatnak. Néhányuknak azonban ettől még közük van a vallásos mondanivalóhoz is. (Azt hiszem, van némi nyomásom ezzel kapcsolatban!…)
Szándékosság rejlik abban, hogy a Diabolic Symphony szinte minden tekintetben eltér az Enslaved-járta úttól? Gondolok itt a nóták szerkezetére, sokszínű hangulataira, de még a megszólalásukra is…
Nem szándékosan alakult így. Ez az album olyasfajta zenét tartalmaz, ami az előző album óta valamiképpen “kifejlődött” bennünk. Egyszerűen így sikerült. Mélyebben kiismertük egymást szakmailag, így most az hallható a korongon, amit akartunk, hogy hallható legyen. Az, hogy jobb hangzást sikerült elérnünk, elsősorban a saját kemény munkánknak köszönhető, a plusz egy évnyi tapasztalatszerzésnek, valamint nagy mértékben Tonynak is. Nagyon fontos, hogy jó dobos melózzon velünk a stúdióban, hisz ez sokban hozzájárul a jó végeredmény eléréséhez.
Mik a terveitek a közeljövőre nézvést? Játszotok valamerre idén nyáron?
Minél többet szeretnénk élőben fellépni. És igen, eséllyel fordulunk majd elő különféle eseményeken ezen a nyáron, illetve ősszel és még az év végén is. A turné időpontjai és helyszínei jelen pillanatban is szervezés alatt állnak. Szeretnénk nagyobb eseményekre is eljutni, mint például a brit EuROMET fesztivál Peterborough-ban, a svéd “Gates of Metal”-ra, vagy az amerikai “Minneapolis Mayhem”-re. Az érdeklődőknek tanácsolom, rendszeresen csekkolják a zenekar honlapját (www.steelattack.se), mert én képtelen vagyok minden leendő fellépésünket fejben tartani. Nagyon szeretnénk Magyarországra is eljutni végre, ahol a Shock! Magazin stábjának szívesen nyújtanánk egy kis “privát show-t” is!…
Hogyan ajánlanád a Steel Attackot mindazok számára, akik még nem ismerik a zenekart?
Ha szeretitek a heavy, dallamos, erőteljes, ugyanakkor érzelmekre is ható metalt, csipetnyi szimfonikus prog behatással, akkor mi vagyunk a tökéletes megfejtés számotokra!
