Shock!

A Szilvivel közös szemtől-szembe interjúinkon eddig kizárólag dobosokkal találkoztunk, biztos ez a karmánk, még szerencse, hogy a dobosok mind ilyen jó fejek. A szerény, szemüveges Hans Rutten sem cáfol rá az általános jó tapasztalatokra, az interjú után készséggel dedikál minden elé tett tárgyat, végül még a fél veséjét is felajánlja a tengerimalacomnak, amit ugyan szabadkozva visszautasítok, de azért felvésem a jópontok közé.

Ráadásul riportalanynak is elsőrangú, elég egy-két kérdés, és be nem áll a szája. Alább a rövidített verziót olvashatjátok, valójában mindent legalább háromszor elmondott.

Kérdezhetlek a Psychonaut Recordsról? Tudomásom szerint azért hoztátok létre ezt a lemezkiadót, hogy elérhetővé tegyétek az első két lemezeteket. Mennyire népszerűek ezek a kiadványok?

Az "Always" egészen jól fogy, az "Almost A Dance" valamivel kevésbé, de azért kielégítően, nem panaszkodhatom.

Más zenekarokkal is foglalkoztok?

Nem, egyelőre nem szerződtettünk egyetlen zenekart sem, természetesen önmagunkon kívül.

Nem is tervezitek?

De igen, van néhány banda, amelyet szerződtetni szeretnénk, például egy norvég csapat, amely a mostani turnénk első négy állomásán fellépett előttünk, nagyon jók, és jóval több figyelmet érdemelnek, mint amennyi jelenleg jut nekik.

Milyenfajta zenéket kívántok kiadni? Kizárólag metalt, vagy bármi jöhet?

Ha jó és eredeti, nem számít, milyen stílus, az egyetlen kritérium, hogy nekünk tetsszen. Mondjuk R&B-vel és hip-hoppal biztosan nem foglalkozunk majd...

A zenekar a Century Mediánál van szerződésben, miért nem ők foglalkoznak az első két lemez kiadásával?

Szerettük volna, de sajnos túl komplikált a dolog. Felajánlottuk, hogy átadjuk a két lemez kiadási jogát, ha egy lemezzel csökkenthetjük a szerződés szerinti kötelezettségeinket, ám ők ezzel nem értettek egyet. Jelenleg igen rossz a viszonyunk a Century Mediával, legszívesebben másik kiadót keresnénk.

Egész pontosan mi velük a problémátok?

Nem hajlandók pénzt költeni a zenekarra, nem támogatnak minket megfelelően. Ez egy színtiszta metal kiadó, pillanatnyilag kizárólag underground death csapatokat szerződtetnek, és úgy érzem, mi már nem igazán illünk a képbe, a zenénk ehhez túlságosan különböző.

Úgy gondolod, egy jobb kiadóval már sokkal híresebbek lennétek?

Nem a hírnév, amire vágyunk, a jelenlegi státuszunkkal tökéletesen elégedettek vagyunk, egyszerűen több figyelmet szeretnénk tőlük. Leszerződtetnek egy rakás bandát, kiadják a lemezeiket, és remélik, hogy valaki majdcsak megveszi őket, részükről ezzel az egész dolog le van tudva. Szinte még beszélni sem szoktak velünk, egy fillér támogatást sem kapunk turnéra vagy videoklipekre, mindent önerőből kell csinálnunk, még a stúdióhasználatért is nekünk kell fizetnünk... Semmit sem tesznek... Na jó, miután kijött a lemez, az első hónapban szétküldtek néhány reklámot, de ennyi. Ez nem profi hozzáállás.

Azért a Liberty Bell című számhoz annak idején nagyon szép klipet csináltatok...

Persze, és mi fizettük az egészet, 15 ezer dollárunkba került, ennyi pénzből egy igazán gyönyörű kocsit is vehettünk volna... És láttad valahol a klipet játszani? Mert én nem.

Talán kétszer, ha leadta az MTV éjszakai metalműsora...

Pontosan. Ha a zenei csatornák meglátják a Century Media nevet, azt mondják, "ááh, ez metal", és beintenek.

Azért én úgy tudom, a "Life Is What You Make It" című számhoz mégis készült klip...

Igen, de ez csak egy házi készítésű, no-budget felvétel, a zenekart mutatja stúdiómunka közben. Az "Amity" EP multimédia melléklete lesz.

Ha már úgyis az "Amity" EP-nél tartunk, miért raktátok rá ugyanannak a számnak hat verzióját?

Ezek a verziók nagyon különbözőek. Bár az alapötletet mindegyikhez az Amity szolgáltatta, az EP mégis inkább olyan, mit egy új lemez, rengeteg új számmal. Van köztük radio-edit, egy house-os, drum and bass-es szám, egy trip-hopos nóta... Csupa kísérletezgetés.

Kik azok a gyerekek a borítón?

Én és a testvérem.

A "Life Is What You Make It" egy Talk Talk feldolgozás. Ez miért került az EP-re?

A zenekarban mindenki nagy Talk Talk rajongó, főleg a késői lemezeiket szeretjük nagyon. Rendkívül eredeti, kísérletezős zene ez, és mi megpróbáltuk ezt a számot úgy játszani, ahogy ma szerintünk a Talk Talk tenné, kicsit jazzesebben, groove-osabban. Több feldolgozást is csináltunk: a "Dancing With Tears In My Eyes"-t az Ultravoxtól, de valamiért ez nem működött, és felvettük a Pink Floyd "One Of These Days"-ét is, de nem hiszem, hogy ezeket valaha megjelentetnénk.

Az új lemezen több számban is, főleg a "Saturnine" elején, olyan megoldásokat hallok, mint az új Radiohead albumon. Ez pusztán véletlen?

Mindannyian nagyon szeretjük a Radioheadet, persze nem akarjuk másolni őket, de hatnak ránk. Az általad említett hasonlóság azonban teljesen véletlen egybeesés, mivel az "if_then_else" megjelenése előtt nem hallottuk a "Kid A"-t.

Milyen zenék hatottak rátok az új album készítésekor?

Nos, az új számok mindenképp sokkal rock-orientáltabbak, mint a "How To Measure..." dalai. Természetesen hatott ránk a Radiohead "OK Computer" albuma, de például az "Amity" erősen Dead Can Dance-es hangulatú, a "Rollercoaster" és a "Shot To Pieces" direktebb rockszámok, sőt, az utóbbi kifejezetten stoner-rockos, a "Colorado Incident" is nagyon húzós... Általában, próbáltunk minél súlyosabb, húzósabb témákat írni. Személyes kedvencem az "Analog Park", mert valahogy egészen újszerű. Egyébként úgy érzem, ez az eddigi legváltozatosabb lemezünk.

Innen milyen irányban kívántok továbblépni?

Már van egy új számunk, az például rendkívül sötét, szomorú, melankolikus, hogy azt ne mondjam, depresszív, ugyanakkor némi jazz-beütést is tartalmaz, leginkább az Amity és az Analog Park irányvonalát viszi tovább. Ez az, ami igazán foglalkoztat minket mostanában. Lesznek ugyan súlyosabb részek, de ez már nem metal. Attól tartok, a metaltól rendesen eltávolodtunk már...

A zenei változások ellenére úgy érzem, az énektémák meglehetősen hasonlók azokhoz, amelyeket a Mandylionon hallottunk...

Szerintem nem annyira. Anneke is rengeteget kísérletezik a stúdióban, és mi próbáljuk is őt minél inkább bátorítani erre. Az vitathatatlan, hogy gyönyörűen énekel, de mindenképp érdemes új területeket felfedezni a hangbeli adottságainak kihasználására.

Az új lemezen rengeteg különböző hangszert használtok. Hogyan adjátok ezt vissza élőben? DAT-ról mennek ezek a részek?

Nem használunk DAT-ot, mert színpadon próbálunk annyira élők lenni, amennyire csak lehet. Hangmintákat használunk, és nagyon sok szintetizátort. A későbbiekben lehet, hogy ez változik majd, talán átírjuk a számokat, de DAT egész biztosan nem lesz, nem akarunk playbacket, azt becsapásnak éreznénk.

Van valami jó sztorid a turnéról?

A turnézás merő unalom. Az elején talán még izgalmas, de egy hét után már... Utazol a buszon, minden nap más városban ébredsz, mégis minden ugyanaz. Kicsit olyan ez, mint az Idétlen időkig című filmben, mintha ugyanazt a napot élnéd át újra és újra. Más volna a helyzet, ha volna időnk szétnézni a városokban. Nagyon szeretem például Prágát és Budapestet, most is szívesen elmennék mondjuk a Planetáriumba, de nem lehet, túl kötött a menetrendünk. Sajnos nem tehetjük meg, hogy ne játsszunk minden nap, mivel mi a zenélésből élünk, és a turné eléggé költséges. Ha nem számítana a pénz, szívem szerint minden városban legalább egy hetet töltenék. Kivennék egy hotelszobát, nézelődnék, jó kajákat ennék...

Az, hogy a zenélésből kell megélnetek, nem csábít zenei kompromisszumokra? Nem fordult meg a fejetekben, hogy eladhatóbbá tegyétek a zenéteket?

Nem szeretjük a populáris zenét, és nem kötünk kompromisszumokat. Egyébként a zenélésnél számtalan sokkal jobb módja van a meggazdagodásnak.

A lemezkiadó sem próbál titeket kommerszebb irányba kényszeríteni?

A Century Media gyakorlatilag mindenbe megpróbál beleszólni...

Hogyan tudjátok akkor megőrizni a művészi önállóságotokat? Nem fordulhat elő, hogy ha nem vagytok hajlandók együttműködni, akkor kirúgnak titeket, vagy ilyesmi?

Ó, bárcsak kirúgnának... Már évek óta ott szeretnénk hagyni őket, de kötött minket a szerződés.

Hány lemezre szól még a szerződésetek?

Most már egyre sem. A szerződés szerint, ha az "if_then_else"-ből kevesebb megy el, mint az előző lemezből, szabadok vagyunk, ezt pedig már nagyon szeretnénk, ha viszont jobban fogy, maradunk. Ez elég sajátos helyzetet teremt...

Nem volt rá lehetőség, hogy mondjuk megváltoztassátok a zenekar nevét, és így szabaduljatok el?

Nem, mivel mindannyian külön-külön, név szerint írtuk alá a szerződést. Ebből következően, még ha fel is oszlanánk, mindannyiunk új zenei munkáinak kiadására elsődleges jogot élvez a Century Media, és ezekre persze le is csapnának, még ha nagyon bizarr jazz vagy mondjuk ambient lenne is az, hiszen rá lehet írni a borítóra, hogy "ex-members of Gathering", ami azonnal eladná a lemezt. Most már igazán jól megértem Prince-t, amiért sokáig a Slave (rabszolga) feliratot viselte az arcán. Egy rossz szerződés, és lemezkiadó rabszolgája vagy...

A helyzet komolyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a dedikálás közben megint sikerül Hansnak kiakadnia, ezúttal az "if_then_else" szövegkönyvébe rejtett reklámoldalakon. Talán ennek köszönhető, hogy közös fotónkon olyan arcot vág, mint akinek kést tartanak a hátához, és ettől vigyori képemmel a szokásosnál is jóllakottabb óvodás benyomását keltem.
Ezt pedig sosem bocsátom meg a Century Mediának.