Október 17-én a Club 202-ben lép fel a svéd Therion, a világ egyik legnépszerűbb szimfonikus metal csapata, akik a '90-es években kiadott Lepaca Kliffoth, Theli és Vovin albumokkal egy egész stílus számára taposták ki az ösvényt a színtéren. A szeptember végén egy Les Fleurs Du Mal című friss anyaggal jelentkezett csapat a mostani turné után hosszú időre, valószínűleg évekre visszavonul a „rendes" koncertezéstől, a főnök Christofer Johnsson ugyanis belefog régóta dédelgetett nagy vágyának megvalósításába: célja egy olyan rockopera megírása, ami eltávolodik a musicales megoldásoktól, és tényleg hagyományos operai keretek között mozog. Christoferrel beszélgettünk a Therion közeljövőben megvalósítandó terveriől.
Miért döntöttél úgy, hogy nem a kiadóval finanszíroztatod meg az album elkészítését, hanem a saját zsebedbe nyúlsz?
Ebben a tekintetben nem arról volt szó, hogy valami olyasmit akartam megvalósítani, ami a kiadónak nem fért bele, hanem inkább arról, hogy másképp képzeltem el a munka mikéntjét. Ide tartozik például az is, hogy a lemezt elsőként a rajongók vehetik majd meg közvetlenül a zenekartól, a koncerteken. Egy nagyobb lemezkiadónál dolgozva alapvetően nincsenek túl nagy lehetőségeid, nincs túl nagy mozgástered: léteznek a bejáratott útvonalak, és kész. Én ezúttal nem akartam kompromisszumokat kötni, és úgy láttam, megengedhetjük magunknak, hogy a saját kezünkbe vegyük a dolgokat. Nincs szó olyasmiről, hogy összerúgtuk volna a port a kiadónkkal, vagy ilyesmi, és természetesen arról sincs, hogy kiadó nélkül maradtunk. A Therion jól csengő név, gyakorlatilag már holnap elszerződhetnénk egy sor céghez, ha úgy alakulna...
A Les Fleurs Du Mal kapcsán egyfajta különleges művészeti performanszról beszéltél előzetesen. Mi lesz ez, valamiféle vizuális támogatás a zenéhez?
Ennél sokrétűbb a dolog, de egyelőre nem árulhatom el a pontos részleteket. Egyelőre legyen elég annyi, hogy ugyan sokan készítettek már az aktuális lemezük mellé könyvszerű kiegészítőket, abban a formában még senki sem valósította meg ezt, mint mi. Ugyanez a videóklipekre is áll. Ma már persze nem számítanak túl sokat a klipek, ami bizonyos szempontból sajnálatos, hiszen ideális esetben egy dalhoz forgatott videó is önálló művészeti alkotás. Viszont mivel senki sem játssza őket, a rájuk jutó költségvetési keret is egyre szűkösebb. A hiányzó anyagiakat ilyen esetben kreativitással lehet pótolni. Tudod, hogy van ez: a pizza is úgy jött létre, hogy valakinek épp nem volt mit ennie, és ezért összerakott mindent, amit a frigóban talált! (nevet) Azzal kellett főznünk, amink volt. De igazából ez sem újdonság számunkra, hiszen a Theli lemez előtt egy vasunk sem volt, így akkor is valami minimálisból kellett megvalósítanunk az elképzeléseinket. Ez volt a helyzet most is: nem volt sok pénzünk, viszont összeakadtunk egy roppant elhivatott és lelkes filmessel, és végül sikerült valami nagyon egyedit létrehoznunk. Keresni persze senki sem fog rajta, de legalább jó lett: eredeti és nagyon személyes. Valami olyasmi, amit tényleg művészeti alkotásnak lehet tekinteni. És minden részlet összefügg a többivel...
Ezt hogy érted?
Mondom, egyelőre nem árulhatok el részleteket. De biztos ismered azt az érzést, amikor egy képnek csak egyetlen kicsiny részletét látod, és fogalmad sincs róla, mi az. Aztán amikor kitárulkozik előtted az egész, azt mondod: jaj, hát persze! Pontosan ez volt a célunk. Azt persze nem tudom, mindenki érteni fogja-e a dolgot, de remélem, hogy minél többen átlátják majd a lényeget. Én aztán biztos nem akarok senkinek semmit a szájába rágni... Én sem szeretem, ha valaki megmondja, mit kell látnom vagy hallanom egy művészeti alkotásban. Viszont meggyőződésem, hogy mindenben lehet nagyon jót és tartalmasat alkotni. Meg persze nagyon rosszat is. Ez természetesen a zenére is áll. Én például ki nem állhatom a hip hop zenét, de elméletileg lehetséges jó hip hop nótát írni. Csak még senkinek sem sikerült! (nevet) A dolog másik oldala pedig az említett tartalom: az, hogy egy igazi műalkotás tényleg gondolatébresztő legyen, és ne merüljön ki a puszta provokálásban. Ott van például ez a Pussy Riot... Soha az életben nem készítettek lemezt, nem is koncerteztek, csak videókat csináltak direkt azért, hogy azzal provokálják az embereket. Ehhez képest mondjuk ott van Charles Baudelaire, akitől az új album címét is kölcsönöztük. Ő például – ha jól emlékszem – hat olyan verset is írt, amik Franciaországban egészen 1949-ig tiltólistán szerepeltek, és nem lehetett kiadni őket. Életében pedig a bíróság is elítélte, és büntetést kellett fizetnie azért, mert a verseit sértőnek, obszcénnek ítélték – pedig Baudelaire alapvetően magának írt. Vagyis lehet, hogy provokatív volt, amit papírra vetett, de biztosan nem azért, hogy másokat megbotránkoztasson vele. Lehet egy templomban balhézni maszkban, tényleg figyelemfelkeltő az ilyesmi, de vajon van-e önmagán túlmutató jelentősége? Szerintem szimplán csak ízléstelen... Simán megteheted, hogy a tenyeredbe szarsz a metró kellős közepén, és aztán a legközelebbi ember arcába nyomod a végterméket, és garantált, hogy reakciót is kiváltasz majd ezzel a kis akcióddal, csak éppen erre akárki képes. Sem kreativitás, sem elmélyülés nem szükséges hozzá...
Azt mondod, hogy a mostani lemez és a hozzá kapcsolódó művészeti körítés lezár egy fejezetet a Therion történetében, a következő lépés pedig egy rockopera lesz. Miben tér majd el ez a mű az eddigi anyagaitoktól? Biztos te is tisztában vagy vele, hogy sokan ezeket is simán lerockoperázták...
Igen, de soha nem értettem egyet ezzel. Amit a médiában általában rockoperaként emlegetnek, annak köze sincs az operához, sokkal inkább rockmusicalekről beszélhetünk. Ez még az olyan, egyébként vitathatatlanul nagyszerű darabokra is áll, mint például a Jézus Krisztus Szupersztár. Mi azonban el szeretnénk készíteni a világtörténelem első tényleges rockoperáját. Egy olyan operát, ami tényleg opera: vagyis lesz rendes szinopszisa dialógusokkal, karakterekkel, csak éppen rockzenei környezetbe ágyazva. Nincsenek illúzióim azt illetően, hogy mindez éveket vesz majd igénybe. És természetesen színpadra is állítjuk majd a megfelelő díszletekkel, koreográfiával, bár egyelőre még nem dőlt el, milyen módon. Többféle lehetőség is nyitva áll: lehet, hogy hagyományos színházi módon egyetlen helyszínen fut majd a darab, ki tudja... Érdekes dolog ez, és a kifutása is többféle lehet, hiszen például a metal rajongók is elsősorban azért mennek el bármilyen koncertre, hogy zenét hallgassanak. Megveszik a jegyet, és úgy nyolcvan százalékban a zene miatt teszik ezt. Persze a maradék húsz százalék sem lényegtelen, örülnek a színpadi shownak, a látványosságoknak, de alapvetően nem ez dönt arról, bejön-e nekik, amit látnak, vagy sem. A mainstream közönség pedig szórakozni szeretne. Vagyis a Jézus Krisztus Szupersztárra sem azért mennek el, hogy a zenét hallgassák, hanem egy komplett élményre áhítoznak a jelmezekkel, igénylik az erős színészi alakításokat, és így tovább. Azt illetően sincsenek illúzióim, hogy egyedül képes leszek elkészíteni és színpadra állítani egy olyan művet, ami mindkét tábor igényeit kielégíti: ehhez egyértelműen profik segítségére van szükségünk.
Maga a zene mennyire készült már el?
Jó tíz éve megíródtak már a darab csúcspontjai, az úgymond „slágerek", ez a része tehát javarészt készen áll. A kiemelt pillanatokat összekötő, „unalmasabb" részeket, átvezetéseket nem sikerült befejeznem olyan minőségben, ahogy azt szerettem volna, és egyébként ez vezetett végül oda, hogy egy időre félretettem a projektet. Az átkötő részek nagyon fontosak, hiszen ezeken keresztül juttatod el a sztorit, a karaktereket egyik pontról a másikra. Lehet, hogy nem dudorássza őket mindenki, miközben hazafelé tart az előadásról, de ettől még ugyanolyan fontosak, mint a fő jelenetek. Meg kell találni ugyanakkor az arányokat is, hiszen ha túl sok az átvezetés, a végeredmény nem lesz hallgatható. Vagyis még a szinopszissal is elég sok munkám van.
Akkor már csak az van hátra, hogy elmondd, mire számíthatnak azok, akik jegyet váltanak az őszi, hosszú ideig utolsó hagyományos Therion turné állomásaira...
Mindenek előtt alapos, minőségi koncerteket a legnépszerűbb slágerekkel, és olyan dalokkal is, amiket évek óta vagy egyenesen soha nem játszottunk még azelőtt. További lényeges információ, hogy ott lesz velünk egy billentyűs is a bulikon, ami korábban ugye nem mindig volt jellemző. Egy csomó szám viszont nem szólal meg rendesen billentyű nélkül: ilyen például a Via Nocturna vagy a Land Of Canaan. Ezek most mind-mind olyan erővel dörrenhetnek majd meg, ahogy az kell. És ahogy azt jó előre beharangoztuk, igyekszünk majd minél több időt tölteni a közönséggel is a koncertek után.
A Therion október 17-én a Club 202-ben lép fel. További részletek a Concerto honlapján.
Hozzászólások