A Tiamat egyike azoknak a zenekaroknak, akiket tinédzser korom óta szakadatlanul istenítek, így aztán különösen furcsa érzés volt egyszer csak ott találni magamat, kis porszemet a zenekar társaságában. Bár Johan Edlund civilben sem hazudtolta meg szűkszavú, hűvös önmagát, a Wanted fesztiválos fellépésük másnapján mégis sikerült szóra bírni.
Örülök, hogy újra láthattunk titeket Magyarországon, a tegnapi koncert pedig király volt. Melyik magyar fellépésetekre emlékszel vissza legszívesebben?
Azt hiszem, adtunk már jobb koncertet is, tegnap este volt némi problémánk a hangzással. Fesztiválfellépéseken gyakrabban előfordul az ilyesmi, mint amikor saját koncerteket adunk, olyankor ugyanis jobban oda tudunk figyelni a soundcheckre. Én személy szerint arra a bulira emlékszem vissza legszívesebben, amikor a Slumber lemezzel jártunk nálatok.
Ejtsünk pár szót az új anyagról. A lemezeitek címének szinte kivétel nélkül van valami mélyebb mondanivalója. Mire akartál utalni a Prey címmel?
Ezt nem szeretném elárulni, mindenki gondoljon amit akar. Ezen kívül nem hiszem, hogy az én értelmezésem bármit is számít. Sosem szerettem elemezni a szám-, vagy albumcímeket ugyanis ezáltal agyoncsapnám a szabad asszociáció lehetőségét.
Mindenesetre a Prey egy személyesebb hangvételű, sötétebb album lett, mint a Judas Christ volt. Mi az oka a hangulatváltozásodnak, milyen dolgok befolyásoltak a lemez megírása közben?
Szerintem attól, hogy a Judas Christ pörgősebb, rockosabb anyag volt, még ugyanúgy személyesnek mondható, mint a Prey. Mindenféle megnyilvánulás, amivel ki akarsz fejezni valamit, te vagy, legyen az dühös, vidám, vagy szomorú. Tehát szerintem a Judas Christ hasonlóan személyes hangvételű lemez volt. Talán a legfőbb különbség az lehet, hogy azok a dalok - ha közvetve is - szinte kizárólag akkori kiegyensúlyozott énemről szóltak, az engem közvetlenül körülvevő dolgokról. Az új lemezen erősen érződik a jelenlegi világ befolyása is, amit ha jól megnézünk, nem sok reményteli dolgot tapasztalhatunk benne.
Melyik a kedvenc számod az új lemezről, és összességében melyik a kedvenc Tiamat számod?
Az újról a Divided áll legközelebb hozzám, a kedvenc Tiamat dalom pedig a To Have Or Have Not a Skeleton Skeletronról.
Miért pont ezeket szereted a legjobban?
Mert olyan számomra igazán fontos dolgokat sikerült megfogalmaznom bennük. A Divided egy szerelmesdal, egyfajta hálaadás azért, hogy ebben a tébolyult világban, ha van egy biztos pont az életemben. A To Have Or Have Notban pedig sikerült elmondanom mindent, amit a zenészéletben tapasztaltam.
A szövegeidben gyakran foglalkozol bibliai témákkal. Mit gondolsz a vallásról?
Az ember élete folyamán rengeteg megválaszolatlan kérdésbe ütközik, amire a hit és a vallás segítségével választ kaphat. Amikor elkezdtem dolgozni ezen a lemezen, rájöttem, mit is jelent számomra a vallás, ezelőtt nem igazán érdeklődtem a vallásos dolgok iránt. Aztán egyszer csak belemerültem az Ószövetségbe. Egyszerű történetekként is nagyszerűek, ugyanakkor mondanivalóban is. Olyannyira hatással voltak hogy végül elkezdtem tisztelni a vallást. Igaz, még mindig kritizálom az egyházat, de nem a keresztény meggyőződést.
Egy interjúban említetted, hogy az utóbbi időben nem voltatok túl elégedettek a Century Media munkájával. Tervezitek, hogy kiadót váltotok?
Nem erről volt szó, egész egyszerűen annyi hosszú évet eltöltöttünk náluk, hogy gondolkoztunk, ki kéne próbálnunk más kiadót is, ami által esetleg új távlatok nyílnak meg a Tiamat előtt. De egyelőre nem döntöttünk el semmit.
Tervezed a Lucyfire folytatását?
Igen, már íródnak a számok a következő albumhoz, de még nem tudom, mikor készülünk el vele.
Vannak ezen kívül is projectek a zenekarban?
Igen, mindegyikünk részt más projectekben, de a Lucyfire-ön kívül egyelőre nincs komolyabb próbálkozás. Sok különféle zenei hatás ér mindannyiunkat, ezért jólesik más zenészekkel is megvalósítani olyan elképzeléseket, amelyek a Tiamat stílusába nem férnek bele.
Miket hallgatsz mostanában?
Az utolsó lemez, amit megvettem, az utolsó Joe Strummer szólóalbum volt, amit a halála után jelent meg. Ezen kívül még a Johnny Cash boxot hallgatom gyakran.
És végül a legfontosabb kérdésem, amit senki nem úszhat meg: mi az élet értelme?
Itt és most létezni.
