Nem meglepő, ha Wim Kratsborn neve a legtöbb zenehallgató számára ismeretlenül cseng, elsőre magam is valami underground DJ-re asszociáltam, aki Amsterdam zöld füstben úszó klubjaiban szolgáltatja a talpalávalót véreres szemű triphopperek részére. Ezzel szemben személyében egy történész professzort tisztelhetünk, aki előadásait audiovizuális eszközök segítségével próbálja befogadhatóbbá tenni.
Ezen szerzemények mindegyike a The Musical History c. multimédiás lemezén található meg, megírásuknál pedig nem más segédkezett, mint a The Gathering zenekar. És bár a választás a professzor úr kiváló ízlését dicséri, nem tudom, belegondolt-e ennek következményeibe. Pl. hogy a zene okozta maximális átszellemülés állapotában szinte lehetetlen a tananyagra koncentrálni. A hollandok ugyanis jó szokásuk szerint itt is mindent megtesznek azért, hogy egyfajta muzikális nirvánába (ezt mintha csak Sebeők János diktálta volna) juttassák el az embert. Mindemellett a Musical History Tour nem igazán tekinthető Gathering sorlemeznek, sokkal inkább kirándulás az ambient és a világzenei megoldások felé. Igaz, jó pár helyen a Souvenirs lemezt idézi, ám itt még szabadabban, mindenféle műfaji korláttól mentesen alkottak. Külön érdekességet jelent továbbá, hogy minden dal egy-egy történelmi helyet, korszakot jelenít meg, a lehető legizgalmasabb formában.
A törzsi dobokkal nyitó Deer Hunter ember és természet ősi harmóniáját idézi, a fuvola különös békét sugall, Anneke hangja pedig egyszerre ringat, simogat, és markol a szívbe. Nemes egyszerűséggel csodálatos szerzemény. Hasonló még a Sleepy Buildings hangulatát idéző Every Day Is Like A Thousand Years, amelyet gregorián kórus tesz még különlegesebbé. Az akusztikus gitáros Mediaeval City-t harmonika is színesíti, szintén álomszép dal, akárcsak a Tori Amos-os New Horizon. A Thunder Without Frequencies eredetileg már felkerült egy Telefunk tribute albumra, de merengős, álmodozós dallamaival ide is tökéletesen passzol. A többi szerzemény többé-kevésbé instrumentális, melyek között akad filmzenés (The Soldier And The Philosopher), elektronikus (Coldwar Kid), és hangulatfestő (Lost In Munch's Scream) is.
Egészen varázslatos album a Musical History Tour, melyhez hasonlót eddig csak a Dead Can Dance-től volt szerencsém hallani. Igaz, a The Gathering minden eddigi próbálkozásánál kísérletezőbb mű ez, és talán hangulat is kell hozzá, de ha valaki eddig is szerette Annekééket, kizártnak tartom, hogy csalódjon.
