Shock!

Az év egyik nagy ígéretét van szerencsénk bemutatni a Shock! olvasóinak. A német trió zenéje - ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a dolgot - a Crowbarnak egy groove-központúbb és dallamosabb változataként írható le.

A Unit E CD-teken hallható egyedi muzsika komoly meglepetést okozott nekem! Teljesen nyilvánvaló, hogy igyekeztek kerülni mindenfajta klisés dolgot. Hogyan írnád le ezt a zenét azoknak, akik valami különlegeset szeretnének hallani, de még nem ismernek benneteket?

Először is nem volt olyan kifejezett célunk, hogy távol tartsuk magunkat az ún. kliséktől, egyszerűen azt a zenét játsszuk, ami tetszik nekünk... Úgy gondolom, ez egy korszerű változata a metalnak, némi súllyal, groove-okkal és dallamos énekkel.

Ami engem illet, én az első két albumotokat nem ismerem, ezért arra kérlek, hasonlítsd össze azokat a mostani anyaggal.

Az első albumunkat önerőből készítettük el, mindenféle kiadói segítség nélkül. Ez volt a "Slope" (úgy is, mint a "Unit E" egyik száma). A második lemez, a "Harm On E" a Sub Zero/ZYX kiadásában jelent meg. Szerintem mindkettő szorosan kapcsolódik a mai irányvonalunkhoz, csak éppen továbbfejlődtünk és további elemekkel gazdagítottuk a zenénket, mindenesetre nem hip-hop metalról nyergeltünk át a mostani stílusunkra...

Mit érdemes tudnunk jelenlegi kiadótokról, a Silverdust Recordsról?

Ez egy új cég a környékről, ahol élünk. A főnök már járatos az üzletben, hiszen ő szervezi a Summer Breeze fesztivált is. Nagyon szereti a zenekarokat amelyeket kiad, és tényleg rengeteg időt, pénzt és lelkesedést fektet a kiadójába. Eddig igen jó munkát végzett...

A Silverdust adta ki az Ektomorf legutóbbi albumát is. Ismered őket, illetve a zenéjüket?

Igen, már régóta ismerjük egymást. Nagyon tetszik ez a mostani anyaguk, feszül az energiától, és igazán jól szól... Mi több, a lemezeink megjelenését is együtt ünnepeltük és nagyokat mókáztunk velük, bár a srácok se németül, se angolul nem beszélnek, ahogy mi sem beszélünk magyarul. De bírjuk őket és lesz még néhány közös bulink idén...

Ha valakihez hasonlítanom kellene az Undertow zenéjét, alighanem a Crowbart említeném. Hogyan sikerült néhány buli erejéig betársulnotok hozzájuk? Hogy tetszik a "Sonic Excess..." albumuk és a kettes Down CD?

A srácokat azóta ismerem, hogy a Paradise Lost vendégeiként turnéztak Európában 1993-ban. Minden Európa turnéjukon váltottunk pár szót, odaadtam nekik a CD-inket és sikerült a közös turnét is megvalósítani velük. Nagyon csípem a legutóbbi lemezüket, még ha nem is ez a legkirályabb anyaguk (ez a személyes véleményem, az én legnagyobb kedvencem az Odd Fellows Rest) - viszont az Equilibriumnál jobb. A második Down CD is óriási. Nem pont olyan, amilyet vártam a szintén gyilkos első album után, de mostanában igen sokat hallgatom...

Gondolom, Kirk vendégszereplése a Unit E-n szintén a közös bulik következménye...

Így van, ezt már az előző albumon szerettük volna megvalósítani, de nem jött össze... A közös turnén találtunk egy nyugodt helyet a nürnbergi klubban és egy hordozható 8 sávos cuccon rögzítettük a dolgot.

Az egyik Tool albumnak volt a címe "Undertow". Innen ered a nevetek?

Mondhatjuk... Nem tudjuk biztosan. Azt tudom, hogy felmerült jó néhány lehetséges név, és azt is, hogy a kedvenc Metallica albumomon, az "... And Justice For All"-on James azt énekli az egyik dalban: "Feel the undertow inside me" és kimondottan szeretjük a Toolt is... Egyszerűen tetszett ez a szó, mert nem mindenki előtt ismert a jelentése.

Véleményed szerint vannak közös vonásaitok a Crowbarékkal, mint emberekkel? Esetleg ugyanazokkal a nehézségekkel találkoztok ti is a mindennapi életben, mint Kirk és társai? Hogyan tükröződnek ezek a negatív tapasztalatok a szövegeitekben?

Nem hiszem, hogy annyi közös problémánk lenne. Olvastam arról, hogy Kirk alkoholista volt, hogy elvált, sokat drogozott, meg hasonlók - nekünk nem voltak ilyen gondjaink! Ha olyan mindennapi problémákról van szó, mint düh és problémás kapcsolatok, ezek szinte mindenki számára ismerősek, ahogy számunkra is!

Szerinted egy hozzátok (vagy éppen barátitokhoz, az End Of Greenhez) hasonló underground metal csapat mit érhet el manapság a német, illetve a nemzetközi színtéren? Mik a további terveitek és céljaitok?

Elégedettek vagyunk a dolgok állásával. Király lenne, ha a lemezünk elmenne pár példányban, hogy a kiadónak befolyjon némi lóvé és hogy továbbra is nyomhassuk a bulikat a hétvégéken, profi módon. Nem hiszem, hogy a mi zenénkkel sok embert lehetne megfogni, úgyhogy belőlünk soha nem lesz sikerlistás csapat. Az End Of Green más, ők sokkal nagyobb sikereket is elérhetnek! A Type O Negative és a HIM nyomul hasonló stílusban, szóval remélem, az EOG következő albuma ott lesz majd a listákon!!!

Mi mindennel foglalkoztok a zenekaron kívül (meló, család stb.)?

Mindegyikünknek van állása: én könyvtáros vagyok, Joschi (Joachim Baschin énekes-gitáros) kórházban, Kuddel (dobos) pedig gyárban dolgozik. Egyikünk sem házas, de vannak barátnőink.

Mi az, amit még fontosnak tartasz elmondani a zenekarral kapcsolatban?

Először is köszönjük az interjút és a támogatást! Azonkívül szeretném az olvasók figyelmébe ajánlani az albumunkat, ugorjatok el a helyi lemezboltba és füleljetek bele vagy gyertek el egy bulinkra!