Shock!

november 21.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Vanderhoof: hová lettek a 70-es évek?

VanderhoofAmikor a Seattle-i power metal legenda, a Metal Church leállt, a zenekar egykori gitárosa és mindenkori dalszerzője, Kurdt Vanderhoof hirtelen felrántott egy lemezt, amely a 70-es évek feelingjét, érzésvilágát hozta vissza korszerű hangzással, és mint ilyen, üde színfoltot jelentett az akkori mezőnyben. Az ötös a Savatage előbandájaként Budapestre is eljutott akkor. A Metal Church azóta újjáalakult, de mivel jelenleg ismét kényszerpihenőjét tölti, Kurdt mesternek megint alkalma nyílt egy kis időutazásra némileg átszervezett projektjével és egy darabon most mi is elkísérhettük őt...  

Visszatekintve az 1997-es bemutatkozásra és az albumot követő turnéra, milyennek érezted a banda fogadtatását?

Azt hiszem, sokan valami heavy metalosabbra számítottak a hírnevem és különösen a Kirk Arringtonnal (Vanderhoof és Metal Church dobos) közös zenei múltam miatt. Nyilván olyasmit vártak, mint a Metal Church. Először talán megdöbbentek, de utána rájöttek, miről szól itt a történet, hacsak nem szűkültek be kizárólag heavy metalra. De lényegében véve elég jó visszhangokat kaptunk, hacsak nem Metal Church-szerű dolgot akartak az emberek.

Én a két Vanderhoof album közti különbséget abban látom/hallom, hogy a mostani anyag, az A Blur In Time egységesebb stílusban íródott és helyenként talán keményebb, mint az első. Egyetértesz ezzel?

Igen, egyetértek. Ez az album sokkal koncentráltabb és kiegyensúlyozottabb. Egy kicsit dallamosabb is. Úgy gondolom, ez a fejlődési folyamat része. Az első lemezen ugye elkezdődött valami új, most meg saját életet kezd és sokkal jobban összpontosít arra, ami. Vagyis arra, amit csinálunk. Meg aztán új énekesünk is van.

Szerinted az énekesváltásnak és a többi tagcserének lehet valami köze ehhez a változáshoz?

Lehet. Ha egy zenekarban kicserélődik egy tag, az általában nehezíti a helyzetet, főleg ha az énekesről van szó, mert olyankor a hangzás gyökeresen megváltozik. Nekünk azonban nagy szerencsénk volt. Drew hangja és stílusa ugyanis hasonló Damonéhoz (D. Albright, az előző énekes). De ezt is az érési folyamat részének tartom. Jobban nem is járhattunk volna Drew-val, a srác kiváló munkát végzett és nagyszerű arc! Mégis azt hiszem, hogy ami a Vanderhooffal történik az út során, az alapvetően a konzisztensebb alkotásmód elsajátítása. Tökéletesen felnőttünk végre ahhoz az irányhoz, amerre tartunk. Az első album kissé csapongó volt, azon még kerestük a saját hangunkat. A személycserék azonban egyértelműen hozzájárultak ahhoz, hogy némileg kiegyensúlyozottabb mederben haladjanak a dolgok.

Mit kell tudnunk az új tagokról? Hol játszottak korábban, ilyesmi...

Drew Hart egy Timeless Hall nevű dán csapat tagja volt. Úgy tudom, egy albumuk jelent meg, de nem emlékszem, melyik kiadónál. A Metal Church weboldalán keresztül ismertük meg. Ennyit tudok a múltjáról. Azelőtt meg Indiana államban helyi bandákban játszott, mivel onnan származik, tehát nem dán. A bőgősünk is új, az ő neve Karl Welty. A mi környékünkön zenélt itt-ott. Rövid ideig dolgoztam már vele és amikor Dave Hawkes kiszállt tőlünk, nyilvánvaló volt, hogy ő lesz az utódja.

Mit gondolsz, miért olyan kevés manapság a Vanderhoofhoz hasonló, az 1970-es évek muzsikájából merítő, feelinges rockcsapat? Vagy nincsenek is kevesen, csak mi nem tudunk a létezésükről?..

Nem is tudom! (nevet) Szeretném, ha több lenne belőlük, mert hiányolom az új rockbandákat. Amikor elkezdtem a Vanderhoof zenekart, pusztán a saját szórakoztatásomra szerettem volna összehozni valamit. Lényegében ez volt a reakcióm a rockzene borzalmas helyzetére, különösen ami az Államokat illeti. Itt csak a Limp Bizkit, Marilyn Manson, a Korn és társaik futnak "hard rock" címszó alatt. Ezek a bandák igen agresszívek, de alig zeneiek és nekem rengeteg különböző hangzás, egyáltalán a 70-es rockzenéjének évek általános hangulatvilága nagyon hiányzik. El is határoztam, hogy olyan zenét csinálok, amilyet szeretek, hogy visszatérek ahhoz a muzsikához, amelyen felnőttem, és amely mindennél jobban inspirált a zenélésre. Imádom azt a fajta heavy metalt is, amelyet a Metal Church-csel csinálok, de valamivel szórakoztatóbb volt és valamivel komolyabb kihívást is jelentett erre az elhagyatott területre kalandozni. Nem tudom, miért nincs több hasonló banda. Talán azért, mert a fiatalabbak nem ismerik ezt a zenei világot és erősen befolyásolja őket az MTV, így inkább olyasmit próbálnak csinálni, amit a sajátjuknak éreznek. Azonkívül egy csomó olyan fiatal zenész van, különösen itt Amerikában, akik igazi kutyaütők. Ezeknek a srácoknak gitárosként Kurt Cobain a legnagyobb hatása és ő aztán nem volt egy nagy gitáros!!! (nevet) Szóval minden bizonnyal másképp közelítik meg a zenét, mint mi, amikor felnőttünk.

Maga a stílus sem túl népszerű nálatok?

Talán nem olyan népszerűtlen, bár úgy tűnik, hogy senki nem játssza. Az itteniek meghallották a zenénket és valahogy így reagáltak: "Huba, ez nagyon király! Ilyet még nem is hallottam!" Csak éppen arról marha nehéz informálni az embereket, hogy ehhez hozzá is juthatnak, mert az amerikai zeneipar nagyrészt azt nyomja, ami most aktuális. Tudod, ezeket a pop dolgokat: N'Sync, Britney Spears, Backstreet Boys. Vagy másfelől az ilyen agresszív Limp Bizkit-, Korn-jellegű bandákat. Ahogyan pedig a mai zeneipar felépül, hát nem egyszerű dolog oda bejutni. Akár sikeresek is lehetnénk, mert rengetegen megértenék és élveznék ezt a fajta zenét, ha tudnák, hogy létezik. Sokan hallgatják a Classic Rock rádiót, amely az egyik legnagyobb itt az Államokban, úgyhogy ma is van, aki vevő erre. Az emberek szeretnének olyan énekest hallani, aki tényleg énekel, legalábbis remélem.

Ez az, én is a kiemelkedő zenei teljesítményt hiányolom egy csomó mai, nu metalosnak nevezett bandából. Az egész néhol annyira sík...

Pontosan! És többnyire a dobosok sem valódiak! (nevet) Ez már tényleg elkeserítő!

Aztán arról is lehetne beszélni, mennyire valódiak az általuk közvetített indulatok...

Passz, ezt nehéz volna megítélnem. Nekem mindenesetre az egész elég hamisan cseng. Vegyük csak ezt a punk rocknak hívott akármit, tudod, a Green Day-t meg a többieket. Én ebben semmi punkot nem hallok, az egész nem más, mint végtelenül egyszerű, primitív rock. Nem tudom, mi járhat a fejükben és mi az, amit mondani akarnak, de nekem ez kamunak tűnik. Nem veszem be! (nevet)

Hogyan kommentálnád Jon Lord távozását a Deep Purple-ből? Lehet még a Purple ugyanaz nélküle?

Sajnos nem vagyok annyira képben itt Amerikában. Nem igazán jönnek át ide ezek a hírek, minden a kölykök nu bandáival van tele... Ha olyan valaki száll ki a Deep Purple-ből, mint Jon Lord, az nagyon durva, hiszen ő is meghatározó része a hangzásuknak. Szerintem ez a banda így már nem is lehet teljesen ugyanaz, viszont ugyanazokat a hagyományokat gond nélkül képesek lesznek továbbvinni. Már az is elismerésre méltó, hogy ezek az arcok még mindig nyomulnak és kiváló lemezeket csinálnak. Nehéz megmondani, de ha Jon Lord kilép, az hatalmas változás... Steve Morse-t is csípem, óriási zenész, ha viszont újra Ritchie Blackmore gitározna náluk, az volna a csúcs!

Ismered Ritchie-nek a Purple óta készült anyagait (Blackmore's Night)?

Hallottam ezt-azt belőlük és érdekesnek találtam, de elég furcsa egy zene! (nevet) Bírom a maga módján, tényleg jó, és Ritchie nagyszerű gitáros, örülök, hogy továbbra is zenél, bár ez akkor is furcsa. De azért király!

És legalább valóban zenél még.

Pontosan! Köszönöm! (nevet)

Jöjjön az elkerülhetetlen kérdés: mi a helyzet a Metal Church-csel?

Nos, a Metal Church jelenleg szünetel. John (Marshall, gitáros) és jómagam nagyon szeretnénk még folytatni, de biztosra kell mennünk és ha folytatjuk, nem engedhetjük meg, hogy megismétlődjön, ami az újjáalakulónak szánt albummal történt. Meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a jó úton megyünk tovább. Azért sem könnyű erről beszélni, mert David Wayne kihozta ezt a legutóbbi lemezét, aminek következtében már nem akartunk vele dolgozni! (nevet)

Mindenesetre nem oszlatjátok fel a csapatot, ugye?

Nem, a Metal Church-nek nincs vége! Biztosan lesz következő lemez, de most a Vanderhoof projektre koncentrálok. John és én valamilyen módon mindenképpen folytatni akarjuk a bandát, de tutira akarunk menni.

Bizonyára ismered David Wayne álláspontját az üggyel kapcsolatban...

Néha beszéltem is vele! (nevet) Az a tény, hogy kihozta az albumát és Metal Church-nek keresztelte el, roppant fura volt. Fogalmam sincs, miért tette, nem tárgyaltunk erről... Kihoztuk a Masterpeace lemezt, lenyomtuk a turnét, utána hazatértünk és már csak arra emlékszem, hogy Dave még a banda tagja volt és arról beszélgettünk, megcsináljuk a következő albumot, de én még előtte elkészítem az új Vandehoof anyagot, ő pedig a soros Reverend korongon fog dolgozni. Majd jött a telefonhívás a menedzsmentünktől, hogy David Wayne új albumot csinál Wayne név alatt, Metal Church címmel és látnom kell a borítót!.. Ekkor jöttem rá, mi is zajlik itt, mindannyiunkat meglepett a dolog, fogalmam sem volt arról, mit művel Dave! Aztán mindenkinek telebeszélte a fejét azzal, nem engedtem meg neki, hogy lemezt készítsen, ami baromság, hiszen tagja volt a Metal Church-nek! Szégyen, hogy így alakult, mert jó a lemeze. Tetszik a dolog, tényleg klassz munkát végzett, de ezt a címet adni az albumnak és felhasználni a logót meg a temetőt, sőt, a gitáros keresztet is, nem szólva a név használatáról, hát az nagy gyökérség volt tőle. Ráadásul igencsak jogellenes, mert mi a Metal Church-csel egy másik kiadónál vagyunk. Ennyit tudok az egészről. Hazatértünk a turnéról, én nekiláttam a Vanderhooffal dolgozni, ő pedig eredetileg a Reverend projektjét vitte volna tovább. Eddig rendben is lett volna minden. Gondoltuk, később majd ismét összejövünk, megcsináljuk a következő Metal Church lemezt és a tőlünk telhető legjobbat adva folytatjuk a zenekart. Erre fogta magát és ezt tette! Komolyan ez minden, amit tudok. Nem értem, miért történt így vagy mi járt a fejében! (nevet)

Sikerült azóta rendezni valahogy a konfliktust?

Igen, sikerült.

És ha nem Dave énekel majd a következő korongon, akkor ki?

Nem tudjuk, ezt még meg kell oldanunk. Megpróbálunk beszélni Mike Howe-val, szeretnénk őt visszahozni a csapatba. Az ő élete azonban alaposan megváltozott, ma már a családjával kell törődnie... Mi mindenesetre vele szeretnénk folytatni. Többek között ezért tartunk most szünetet.

Bízom benne, hogy ez megvalósul! Annál is inkább, mivel hallottam olyasmit, hogy egy európai banda igyekezett bevonni őt nemrég valami közös projektbe, vagyis Mike nem szakított végérvényesen a metallal...

...De nagyon távol él tőlünk, meg minden. Viszont a lehetőség fennáll!

A minap láttam valami négyszámos Reverend CD-t egy boltban, A Gathering Of Demons címmel. Ez egy új anyag lehet?

Nem láttam és nem is tudok erről semmit, csak hallottam róla valakitől. Alighanem egy új EP. Vagyis ezek szerint Dave ismét a Reverendet csinálja. De már nem vagyunk szoros kapcsolatban vele.

Még egy kérdés erejéig vissza a Vanderhoofhoz: mi várható tőletek az új album megjelenése után?

Amint kijön a lemez, szeretnénk a lehető leghamarabb átlendülni Európába és koncertezni, amennyit csak lehet. Talán ősszel vágnánk neki, bár még semmi nem dőlt el véglegesen. Amikor a lemez piacon lesz, a menedzsmentünk el is kezdi szervezni az ottani turnét, mi pedig szeretnénk minél hamarabb ott lenni. Nem vagyunk még abban a helyzetben, hogy saját turnét csináljunk. Király lenne, de most még nem hinném, hogy ez működne. Amúgy sincs bajom azzal, ha előzenekarként játszunk.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.