Shock!

Na ha eddig még mindig nem gyanúsítgatták a Shock!-ot részrehajlással, házizenekar menősítéssel meg öntömjénezéssel, akkor ezután biztos fogják, ugyanis egy olyan koncertről kell írnom pár sort, ahol az én zenekarom is játszott, ami elég hálátlan feladat. Mit koncert, fesztivál ez, mivel 6 fellépő volt most ezen a jeles és egyre jelesebbé váló eseményen. A “haragnap” elnevezés több módon is illik rá, de amúgy az egész apropója mindig az utolsó nyári szüneti szombat szóval haragosak lehettek az iskolások rendesen. Elég sokan össze is gyűltek, s bár teltház nem volt, egyik-másik zenekar alatt igen csak jó kis hangulat alakult ki a fél-, háromnegyed háznyi nézősereggel.

A Sundone kezdett, akiknek az érdekessége azon kívül, hogy black metalt nyomnak (hol brutálisan, hol dallamosabban) az, hogy lány a dobosuk. A black metal zabolátlanságának megfelelően ütött amúgy a csajszi, de véleményem szerint egy kicsit gyengén csépelte a cájgot, amit én először a hangosítás hiányosságának is véltem annak rendje és módja szerint, de a későbbi fellépőknél nyilvánvalóvá vált, hogy nem így van. Műsorukban egyértelműen az énekes változatos előadásmódja vitte a prímet, nagyon érzi a színpadot, elég meggyőzővé téve az egész megnyilvánulást. Sajnos a számaikat nem ismerem és az elég kásás hangzás csak hátráltatott a megismerésben, de nagyon jó kezdése voltak az estnek.

Aztán jött a Dying Fields, akik amolyan darkos zenét nyomnak, de metalos megközelítésből. Az énekes hörgős hangja egy kicsit Smicit (Moby Dick) is eszembe juttatta. Hangulatos volt e sötét produkció az biztos, amelynek fényét az Anathema Empty című Alternative 4-es nótájának jófajta metalos interpretálása csak emelte. Végre egy atmoszférikus zenekar, amelyik nem mélyed el az elvont, dallamos énekekben, női vokálokban és hangulatosan, de keményen nyomja a doomos felfogású METALt. Itt nekem bejött a muzsikájuk.

Harmadikként a tatai Sable lépett színpadra. Ahogy megszólaltak, elkezdtem bizakodni, hogy talán nekünk is van esélyünk egy korrekt hangzás kicsiholására. Náluk végre nagyon megdörrent a cájg, elnyomták demóik színe javát, volt Born Witch, In the Fire Evil, Without You Comes The Madness, Descendant, Night Of Death and Delight, és Vengeful Blood, azzal a jófajta, engem az Immolationre emlékeztető középrésszel. Kiállásuk abszolút meggyőző volt, de a mozgásilag lehetnének egy picit aktívabbak szerintem. Énekesük HC-sabb megjelenését sokan kifogásolták, de szerintem csak modernebbé teszi az imidzset, már ha náluk ez tudatos. Nehogy már ez vonjon le valamit a thrashes és a dallamosabb részeknél a Hypocrisy-re ütő muzsikájukból. Sajnos most nem volt In Flames feldolgi, de a Slayer Black Magic-je mindenkit kárótolt szerintem, vagyis kárpótolt volna, mert elég kevesen nézték őket, ami azért fura, mert környékbeliek.
Sajnos a koncertjük végét nem láttam, mert lassan készülődni kellett a saját koncertünkre. Mivel nyáron egy picit pihentünk a fesztiválosabb időszakban, ezért egy izgultam is kicsinkót milyen lesz az őszi szezon nyitókoncertje.

Aztán rövid beállás után elkezdte a zseniális CasketGarden Mosonmagyaróvárról.  Na jó, csak viccelek. Szóval próbáltunk rövid és jó intenzív programot összehozni, mivel egy ilyen kötött idős fesztiválon csak ez ütős. 36 perc alatt 11 számot nyomtunk le kb., amit az At The Gates Blinded By Fearje nyitott. Ez marha jó kezdés, csak nem vette le a közönség. Kb. úgy a 3. szám (7^th Scar) táján kezdték el megérteni, hogy mi is ez, amit nyomunk (olyan dallamos gyors death/thrash ATG vonalon). Innentől kezdve működött a buli, nagyon beindultak a névadó húzós Dismember feldolgira, de éppígy a grindos Non-Existentre. Elég sokan is lettek a koncertünkre a teremben, amin nagyon csodálkoztam, ugyanis nem vagyunk éppen ismert banda. Állítólag az volt az oka hogy marha jól szóltunk. Én ezt nem tudom, annyit tudok csak, hogy a színpadon mindent hallottam (köszi is a keverősöknek ezért). Az első demóról most nem játszottunk, sőt a másodikról is csak az I Witness-t, szóval csakis promó CD-s és még újabb nóták voltak terítéken. A hangulat a végén elővezetett Carcass Heartworkje után ért a tetőfokra, azonban ezután már csak egy vadonás új saját szám (Across The Vast Oceans Of Time) jött, majd gerjedés, azt konyec filma. Hát ezt éreztem én. Elég jó kis rövid és gyors buli volt bár volt, egynéhány bakival, sőt egy jó erdőjárással is. Sokan jöttek buli után gratulálni, sőt demókat is vettek, szóval mindenképpen pozitív emlék lesz a koncert.

Éppen tárgyaltuk az eseményeket, amikor azt vettem észre hogy az Agregator már javában zenél. Az öltözőben jobban megismerve őket egyből lejött, hogy nagy rokkenroll arcok. A dobos és a basszusgitáros srác már itt a before partyn is elég jó állapotban voltak alkohol ezrelékileg. Sajnos ez valahogy meg is nyilvánult a koncerten, mert nagyon kásásan (igen ez a játszástól is függ) és itt-ott hamiskásan szóltak a ’gregator himnuszok. Mivel a mai napig nem sikerült kunyerálnom egy Túlontúl kazit, ezért csak a Puszta Lét demógyűjteményt ismerem, szóval erről volt Sötét Éden, Puszta Lét, Hattyútánc az biztos, és lehet hogy más is, de mondom: nem láttam őket az elejétől. Úgy vettem észre már csak magyarul nyomulnak, ami nem is baj, mert jók a magyar szövegeik nagyon. Értelmesek, elgondolkodtatóak… Rajtuk már nagyon szép számban voltak a színpad előtt, hiába, ők hazai pályán nyomták a jóságot. Zenéjüket sokan az In Flames-hez, At The Gates-hez hasonlítják, de szerintem ezekhez (főleg az utóbbihoz) nem sok köze van. Ha hasonlítási alapot kellene említeni mindenképpen, akkor az Amorphist meg a Dark Tranquillity olyan számait mondanám, mint pl. a Lethe. Szóval a lassabb dolgaik. Csak ha esetleg valaki nem ismerné még őket. Bár ez a tábor bizonyára apad, mert itt az egyik főzenekarnak számítottak és ennek megfelelően nem is volt számukra ismeretlen terület a színpad, szántottak rendesen. Szép sikert arattak, de én láttam már jobb Agregator bulit, pl. tavaly ugyanitt.

Aztán jött az új lemezével mindenfajta válságból kilábaló Christian Epidemic, akiket egy az egyben kajolt a közönség. Nagyon jól döngtek a gitárok, hangosan és tisztán, csak sajnos néha maguk alá rejtették a dobot (pedig a dobos srác nagyon kitett magáért, pontos volt és precíz, ebben a néhol iszonytatóan gyors zenében), főleg a pergőt és így a gyorsabb részek nem igazán voltak hatásosak most. Persze lehet hogy csak túlságosan hátul álltam (egy koncert lenyomása után az embernek nem nagyon van kedve headbangelni, a nyakcsigolyák addigra már halottak). Mindenesetre a fiúk lelkesen vezették elő az első lemez olyan számait, mint a nagyon vad Vad Ima, a Morbid Angeles Isteni Orgia, az első Shock! válogatáson is szereplő Fájdalom Koronája, az albumzáró Lehajtott Fejjel, illletve a műsor gerincét adó új lemez, az Eltörölt Világ nótáit, amiket viszont sajnos még nem ismertem, de így ismeretlenül is jobban tetszettek, mint a debüt anyag számai. Ahogy néztem a szinti jóval több szerepet kapott ezekben a dalokban, ezzel erősítve egy kicsit a black oldalt, de néha csak amolyan Morbid Angel Blessed Are The Sick hangulatokat hozott a billentyűs hangszer. Aztán volt még a számomra mindmáig legtetszetősebb Epidemic szám, a Gyász. Ilyet kéne írni még vagy tizet! Szinte mindenki bent volt alattuk a teremben, azonban néha lanyhult a hangulat. Nem tudom minek volt az köszönhető, de a közönség néha mintha megfagyott volna, szóval Széles L. Zsolt lázításai igen jókor jöttek. Számomra ez az eddig látott legjobb CE produkció volt s nagyon jól zárta ezt a király estét.

Nem jönne jól ki ha azt értékelném, hogy a fellépők mennyire képviselik jól a magyar undergroundot, de az biztos, hogy 6 olyan zenekar láthatott a közönség, akik annyira ugyan nem ismertek, de mindannyian teljesen más felfogásban nyomják, szomorkás, haragos muzsikájukat. Szerintem aki nem szereti az ilyen zenéket, még annak is lejött, hogy ez a fajta “hörgős” death/black metal is milyen színes tud lenni ha akar, és mennyi különböző megközelítésből lehet azt nyomni. Szóval még több ilyet!
Dies Irae!

Ui: Örök hála Mikus Tominak és az Agregatornak a szervezésért (a meghívásért) és hatalmas dicséret, azért, hogy minden tök feelinges volt, a vendéglátástól (ingyen sör!!!), a belépőn és a pecséten át (“Bűnös”) az édességek elnevezésig (óriás nyúlszar nevű csokigolyó)!