A budapesti Wisdom 3 számos demóját küldte el nekünk közvetve, hogy így hozza valamennyire köztudatba a nevét. Remélem, segítünk ebben ezzel a kritikával.
A zenekart ismerős nevek alkotják (Nachladal István - ének, Kovács Gábor - gitárok, Galambos Zsolt - gitárok, Molnár Máté - basszusgitár, Hornyák Balázs - dob). Amennyire én tudom Falanx, Morpheus, Armageddon gyökerekkel rendelkező tagok is vannak a csapatban. Ennek megfelelően a zenéjük heavy metal vagy ahogy manapság divatos mondani "true metal", mégpedig annak főleg germán speed/power ága, amelyet maguk is bevallanak az infólapon.
Az itt hallható három nóta házi felvételként került rögzítésre, de ahhoz képest nagyon is szépen szól gitárok tekintetében, viszont ami a dobot illeti az a sanda gyanúm, hogy az bizony gépi (de így legalább a hangzást nem vágja tönkre a rosszul kikevert dob, ami itthon kizárólag szerencse kérdése sajnos). Először nagyon durván triggerelt dologra gondoltam, de ha házi felvétel, akkor szinte biztos vagyok benne, hogy nem ember játssza. Főleg hogy a lábcin mindvégig leengedett állapotban van. Egyrészt így kevesen használják folyamatosan, másrészt erősíti a gépi jelleget. Ha legközelebb is ilyen "ritmushangszeres" lesz, ajánlom az "open high hat" nevű minta megkeresését. Nem rosszból mondom, értem én, hogy a hazai körülmények, árak meg minden, blabla, de úgy azért emberibb lenne.
Ami azonban a számokat illeti, azok teljesen megfelelnek a stílus követelményeinek. A nyitó Fate egy lendületes, leginkább Edguy-ra emlékeztető igazi német, Helloweennel átitatott speed metal, jól megjegyezhető refrénnel, a közepén lévő szaggatott riffelés még valami újat is mutat, ami külön dicséretre méltó. [Mondjuk valaki írhatna már egy olyan speed metal himnuszt, amire nem lehet ráénekelni a Go West című diszkóklasszikust. :-)] Ennek ellenére igazi koncertsláger lehet. Az On The Top Of The Hill is hasonló vénában fogant, de ennek énekdallama a refrénben kifejezetten Dickinsonos, ez új színt visz az amúgy teuton metal világba. A középtempós King Of Death pedig olyan, mintha egy angolul elővezetett Manowar hatásokkal is kacérkodó magyar ős-metal nóta lenne, a végén remek ikergitár témával.
Mivel a szövegek nincsenek a birtokomban, azokról nem tudok érdemben nyilatkozni. A srácok azt írják, hogy nem akarnak klisés szövegeket, aminek sikerességét viszont a számcímek ismeretében kételkedve nézem.
A gondom magával a zenével annyi, hogy nem bír meghökkenteni, akármilyen profik is a gitáros, Kovács Gábor szólói, sőt akármilyen jó is Nachi éneklése (márpedig szinte professzionálisan képzi hangját és a dallamait, itthon az általam hallott legjobb metal dalnok!!!). Sajnos ehhez kevés a dallamos moll sémák ismételgetése és a refrén alatt kitartott kvint. Tudom, hogy ezek a stílussal együtt szívódtak a zenészekbe, de ideje lenne az új felé kutatni. Mind külföldön, mind idehaza az undergroundban több tucat ilyen zenekar van, még ha a Wisdom a káprázatos egyéni teljesítményekkel és a nóták minőségével ki is emelkedik közülük demószinten.
Szóval szerintem több riffelést nem szégyen tanulni e tekintetben a blues alapú (pl. Black Sabbath, netán az újabbak közül a Pantera) vagy esetleg thrashes zenekaroktól. Több karcosságot, misztikumot és mélységet! Ezeket sajnos az újabb bandák mindig elfelejtik, pedig a metalnak ilyesmit tartalmaznia kell.
De nagyon jó kis zenekar ez, egy kiváló bemutatkozással, biztos hallunk még róluk!
Szóval hajrá-hurrá!
