Jézusom milyen egy név! Gondoltam magamban, amikor a Chang Ffos gitáros (?) Damir, rövid beszélgetés után odaadta promó CD-jüket a szigeten. Már a srác megjelenése sugallta mit várhatok: Neurosis jellegű zajérzelmeket.
Bár ő tagadta ezt, szerinte senkihez hasonlítható zenét játszanak. Ha jól tudom odaát Horvátországban (mert innen valók) játszottak már a Crowbar és a Converge társaságában is, ami azért nem kis dolog.
Sajnos ennél és a neveknél sokkal több információm nincs a zenekarról, mivel a megadott hómpédzsük elég zsérül működik és a megalakulásuk korabeli (olyan '96-os) biográfiájuk ilyeneket tartalmaz, minthogy "a dobos elkezdte növeszteni a lábujjkörmét".
Mindenesetre a CD-t betéve a papírforma szerint várható zajosság ellenére majdnem dobtam egy hátast. Tök jól szól a cucc, főleg a dobok (ami ugye magyarhonban a leggányabb szokott lenni), a gitárok a földig hangolva lebegnek a nyakon - gyanítom néha torzított basszussal is fel lettek játszva - mormogós témák, amelyek néhol ritmizáltabbak, néha szinte black metalos atmoszférájúak és elkínzottak, néha pedig Crowbaros súllyal húznak kínzóan lassan. A zene tempója végig a középtempók, az agyahagyott ritmusok és a blúzos húzások (régi Black Sabbathot idézve) között mozog.
Azonban ezek nem igazi riffek, harmóniák, hanem agyig torzított kíséretek, disszonanciák, szinte jammelős témadobálások, az énekes fájdalommal telített keleties énektémái alatt. Számomra mindvégig az ének az a mankó, ami miatt értékelhetővé válik az itt halott "zene". A srác teljesen megidézi Mike Pattont, mégpedig az Angel Dust korabelit. Emlékeztek még a Faith No More Malpractice, Crackhitler jellegű nótáikra? Na valahogy hangulatilag ahhoz a zilált, sötét és misztikus atmoszférához hasonló van jelen Chang Ffos templomában. Szinte mindig a Közel-keletet idézik a dallamok (amin a Balkán vallási, nacionális színességét tekintve nem tudok csodálkozni), az acsarkodások súlyossága pedig még Phil Anselmo stílusához is közel állnak.
De ami lényeg ezek az üvöltések, ritmizálások, hipnotikus dallamok megjegyezhetőek és számmá formálják az alatta történő totális zenei káoszt. A szövegek nem állnak birtokomban, de kíváncsi lennék, miről szólnak a számok. Az ilyen számcímek hogy Thej, Samaritan, Hundred Demons, Krambambuli biztos nem hétköznapi világlátásról tanúskodnak, amelyet az egész promó CD egyszerű nonfiguratív rajzokkal, szövegfoszlányokkal tarkított imidzse, valamint a honlap megjelenése és maga a névválasztás is sugall (az egész olyan keleties).
Ha valakit érdekel ez a tényleg különleges és eredeti zene, akkor próbálkozzon az
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.
-on. Talán ezen keresztül beszerezheti ezt az 5 számos CD-t...
Nekem nagyon tetszik, egész máshogyan hallgattam, mint az eddigi demókat életemben, ugyanis nincs semmi kapaszkodó a stílust illetően.
