Valentin Szilvia
2003 legfontosabb lemezei
Nos, elszaladt a 2003-as év is, jó gyorsan.
Ilyenkor év elején mindig pánikolok, hogy majd év végefelé nem tudok húsz jó lemezt kilistázni, aztán pedig de. Sőt. Így aztán több került a listába.
Azt viszont mindenképpen megemlíteném, hogy korántsem jutott el hozzám/hozzánk az összes metal lemez, még a jelentősek között is akad olyan, amelyiket valamiért nem hallottuk.
01. Nevermore: Enemies Of Reality
02. Superbutt: The Unbeatable Eleven
03. Strapping Young Lad: SYL
04. A Perfect Circle: Thirteenth Step
05. Dimmu Borgir: Death Cult Armageddon
06. Machine Head: Through the Ashes of Empires
07. Type O Negative: Life Is Killing Me
08. Anthrax: We’ve Came For You All
09. The Gathering: Souvenirs
10. Deftones: Deftones
11. Voivod: Voivod
12. After Crying Show
13. Soilwork: Figure Number Five
14. The Devin Townsend Band: Accelerated Evolution
15. CasketGarden: This Corroded Soul Of Mine
16. Korn: Take A Look In The Mirror
17. Stereochrist: Dead River Blues
18. Dead Soul Tribe: A Murder Of Crows
19. Trivium: Ember To Inferno
20. Bridge To Solace: Of Bitterness And Hope
21. Dew-Scented: Impact
22. Anathema: A Natural Disaster
23. Stampin’ Ground: A New Darkness Upon Us
24. Chimaira: The Impossibility Of Reason
25. Katatonia: Viva Emptiness
26. Green Carnation: Blessing In Disguise
27. Cataract: Great Days Of Vengeance
28. The Defaced: Karma In Black
2003 legjobb koncertjei
2003-ban a saját átlagomnál több megmozduláson voltam (na jó, az utóbbi évek átlagánál), sőt, még a Szigetre is sikerült kimerészkednem, mondjuk lehet, hogy először és utoljára. A tavalyi legemlékezetesebb koncertje számomra azonban mégis egy klubbulis este volt, méghozzá a Nevermore-é. Felülmúlhatatlanok és pont.
Ahogy nézem, akiket tavaly láttam, azokat kénytelen leszek most itt felsorolni, egyszerűen azért, mert csak azokra a koncertekre mentem el idén, amely zenekarok nagyon-nagyon érdekelnek. Mondjuk az is igaz, hogy néhány olyan eseményt kihagytam, amit utólag szánok-bánok (DeadSoul Tribe, Mastodon, Dimmu Borgir, Katatonia, Green Carnation).
A Slayer idén a nemtomhanyadik helyre csúszott a koncertlistámon, a Summer Rocks-os bulijuk mérföldekkel jobban tetszett, a Szigetes fellépés nekem már túl monstre élmény volt. Jobban kedvelem a kisebb összejöveteleket, már csak azért is, mert most csak a kivetítőn láthattam Lombardót dobolni, ami azért összehasonlíthatatlan azzal az élménnyel, amikor a Grip inc. tagjaként volt Pesten, bár alig kétszáz ember előtt, de felejthetetlen élmény volt a színpad oldaláról végignézni amit a Mester művelt. Hát így.
Tavaly kettő darab évtizedes álmom is valóra vált, az egyik az Anthrax - fergetegesen jó hangulatú koncertet adtak - a másik a Testament, amelyik ugyan bűnrossz volt, mint koncert, de nem miattuk, hanem a szerencsétlen technikai körülmények miatt, ennek ellenére óriási élmény volt látni a bömbölő indiánt és társait. Thrashileg remekül éreztem magam a Dew-Scenteden, és áprilisban a Cannibal Corpse intenzív death metalja is lehengerlő élményt nyújtott.
A magyar zenekarok közül 2003-ban a Wackor nyújtotta számomra “A koncertet”. Őszintén remélem, hogy elérik álmaikat, céljaikat. Mondjuk ezt az összes most következő zenekarnál remélem. A Gire és az after@all fellépése a mostoha körülmények ellenére igencsak tetszett, de mondhatnám ezt az Aebsence-re is, akiket nagyon szeretnék már méltó koncertkörülmények között látni. A CasketGarden egyre meggyőzőbb, a Stereochrist nemkülönben - görögjetek csak riffek! A Superbutt meg akkor is élmény, ha nem éppen életük legjobb koncertjét adják. Ami nem metal, ráadásul ülős koncert és nagyon pozitívan csalódtam benne, az az After Crying PeCsás estéje volt. No meg a Queen Emlékzenekar is tetszett, nyilván, egyrészt mert a Queent cirka 10 éves korom óta szeretem, és élőben nem hallottam még a dalaikat sajnos, másrészt meg sok személyes kötődéssel bírt az a koncert számomra.
Így a végére meg már csak az marad, hogy az Isten Háta Mögöttet mindenkinek látnia kell, mert élményszámba megy, amit művelnek zeneileg, látványilag egyaránt!
2003 mindenféle csalódásai, bánatai
2003 legnagyobb csalódása? Nagyon nem örülök, hogy Matt Barlow kivált az Iced Earthből és polgári életet él a továbbiakban. Nem örülök - bár lehet ez furcsán hangzik -, hogy Rob Halford visszament a Judas Priestbe, ez szimpla üzlet, Ripperrel viszont sima kicseszés, annak ellenére, hogy most az Iced Earthbe került - akiknek az új lemeze elég középszerű lett sajnos. (Ennek ellenére azért picit várom, hogy erre tévedjen a Judas idén, csak tartok tőle, hogy csalódás lesz.)
A nagy visszakeményedés a Metallica részéről sima porbafingás - elnézést a kifejezésért, de az. Szánalmas, erőtlen, ötlettelen témakupac. A Queensryche-tól és a Sepulturától ugyan nem vártam egetverő alkotásokat, de az ember az örök reménykedő, így sikerült mélységesen csalódnom az ő lemezeikben is.
A Pantera egyre nyilvánvalóbbá váló szétesése fájó pont számomra, Anselmo nullahúsz a többi zenekarában, és nem jósolok hosszú jövőt neki ezen a világon. Be kell valljam, az Arch Enemy Angelinája sem győzött meg maradéktalanul arról, hogy olyan nagyon jó lenne az átlagsemmilyenhörgése ehhez a zenéhez. Kezdene kifulladni a csapat?.. Ja és szétesett a Coal Chamber, amit már csak presztízsből említek meg.
A hazai mezőnyben a Sunseth Sphere is egylemezes csapattá vált sajnos, remélem, hogy külön-külön, de még hallunk a tagokról a jövőben.
2004 reménységei, várva-várt dolgai
Idén a legjobban az új Slayer lemezt várom, Lombardóval. Ez nem kérdés. Mellé egy Testament albumnnak is nagyon tudnék örülni. Meg egy Death Angelnek, egy Darkane-nek és egy Grip inc-nek is.
Amire nagyon kíváncsi vagyok - és remélem, hogy nem szúrják el - az a Slipknot és a System Of A Down új albumai - ha idén elkészülnek vele. Jó lenne, ha kiderülne már, hogy mi újság a The Culttal, esetleg új dalokkal árasztanának el, mondjuk a legutóbbi lemez vonalán.
Aztán örülnék, ha felébredne végre álmaiból a Fates Warning és egy friss Pain Of Salvation korongot is várok. Azt már meg sem merem említeni, hogy egy 2004-es Primus korong milyen jól mutatna a polcon.
A nem metal lemezek közül a Portishead jelentkezhetne már új anyaggal. (Léteznek még egyáltalán, vagy elnyelte őket a depresszió mocsara?)
Koncertileg ideje lenne, hogy a Meshuggah erre tévedjen, esetleg Devin Townsend akármelyik formációjával együtt. Az meg nem kérdés, hogy a Machine Head és a Voivod is játszhatna magyarországi színpadokon újra. Meg persze a Nevermore, de ez csak álom marad idén azt hiszem. Abban mondjuk meg ne is reménykedjünk, hogy Ozzy apó esetleg tényleg erre jár, járó-, éneklő-, életképes formában.
A magyar zenekarok közül az nem kérdés, hogy legjobban a Wendigo életre kelését várom, amit kora tavasszal már mindenki megfigyelhet. A lemezek közül pedig kíváncsi vagyok az új Blind Myselfre, after@allra, Korogra, és most már tényleg megjelenhetne az Isten Háta Mögött, a Wackor nemkülönben, meg akkor már a Polly Is Dead is belehúzhatna.
Aztán persze az említetteken kívül ha beesik netán egy olyan lemez, ami leszedi a fejem, annak külön örülni fogok.
Bátky Zoltán
2003 legjobb lemezei
01. Nevermore: Enemies Of Reality
02. Strapping Young Lad: SYL
03. Soilwork: Figure Number Five
04. Dead Soul Tribe: A Murder Of Crows
05. The Devin Townsend Band: Accelerated Evolution
06. Superbutt: The Unbeatable Eleven
07. Dimmu Borgir: Death Cult Armageddon
08. Type O Negative: Life Is Killing Me
09. Anthrax: We’ve Came For You All
10. Star One: Live On Earth
11. after@all: Something/To/Show... (maxi)
12. Evanescence: Fallen
13. Stereochrist: Dead River Blues
14. Derek Sherinian: Black Utopia
15. Da Capo: Senkiföldje
16. Marty Friedman: Music For Speeding
17. CasketGarden: This Corroded Soul Of Mine
18. Spock’s Beard: Feel Euphoria
19. Ritual: Think Like A Mountain
20. Moonspell: The Antidote
2003 legjobb koncertjei
Nem mondanám, hogy koncertről koncertre ugráltam idén, de azért így is láttam és hallottam pár nagyon is említésre méltót. A csúcs egyértelműen a Nevermore E-klubos alapvetése volt. A szén beteg brigád a Fisherman’s Friend reklámemberré avanzsált Warrellel az élen olyan érzelmekkel teli, pörgős és nyakoncsapós bulit tolt az arcunkba, amit nehéz elfelejteni - majd a következő bulijuk segíthet ebben, hehehe. Egy Anthrax koncertre már nagyon vágytam, be is jött rendesen a Summer Rocks Fesztivál headlinereként elzengett műsor. Ráadásul tele volt jó sok régi ezzelazzal, lehetett énekelni lelkesen, hogy jórenti jórentiszosső.
Hazai bandák terén se vagyunk a kutyapopó alatt, a Superbutt mindig ugrálásra késztet (csak aztán legyőzöm, mert nagyon hülyének lennék nézve), az Isten Háta Mögött pedig olyan széles vigyort tud az arculatomra vésni, mint egy teljes útfelbontó brigád. Az Aebsence is megtekerte szívizmaimat a Sick Days hajnananaj hajnananaj témáival. Na meg itt van a kedvenc wadkörtém, a magyar effektprocesszorember és a gumiszléjer, azaz a Wackor, amin egyszerre lehet fejet rázni meg vigyorni. És ez ugyebár nem kis teljesítmény, tekintve, hogy az öreg rókernek könnyen kiesik a műfoga.
Az After Crying és Queen Emlékzenekar koncerteket is élveztem, hehehe.
Jövőre meg legyen még sokabb meg ilyesebb meg hajnananaj.
2003 örömhírei és vidámságai
Sok jó zene tetszett idén, sok olyan banda volt amelyik magához tért vagy főnixként feltámadt (modjuk a Spock’s Beard, pedig a 2002-es Snow lemez után csúful temetni kezdtem őket, mikor a fő dalszerző elmorzézott a bandából). Vicces dolgokon is lehetett jókat derülni, a Centvrion hallatán bizony újra Uhrin Benedek fan-clubok hangulata lengte által a lelkem, na meg név nélkül megemlítenék egy demót, amiből megtudtuk, hogy “etye a petye a bal hegyetretye” - és a félreértések elkerülése végett bizony magyar bandáról van szó.
Iszonyatosan örülök annak is, hogy a 2003-as évben jó pár hazai banda eljutott az első lemezük elkészítéséig, a Superbutt (na jó, nekik a második lemezük jött ki tavaly), a Stereochrist és a CasketGarden is nemzetközi színvonalú anyagot pakolt le az asztalra, mégpedig azért, mert nem voltak hajlandóak kibékülni egy „átlagmagyar” hangzással, érzés nélküli „zúzzunk srácok” nótákkal. Példaértékű ez a törekvés, halljátok, többiek???
2003 szomorúságai és hülye dolgai
Zene szinten volt jó sok. Halford papa és a Judas Priest újra egy malomban őrölnek, ahol az egy követ fújják. Közben Ripper, aki számomra maga volt a fiatal erő, a legkisebb fiú a népmesékből, aki királyfi lett egyszercsak. És bang, a pénz meséje átírta a hepiendet. Vártam is az Iced Earth lemezt, hogy majd a királyfi jól megmutatja. Mert onnan meg Matt Barlow ment védeni a Hazát, ezzel csupán egy Metalistent sikerült vesztenie a népnek. Nademajdaripper. És mi lett a vége? Jellegtelen dalok és sikítozás. A többit a kritikában. De a lényeg a jajj.
A Queensryche-tól megint sikerült csodát várnom. A sokadik pofáraesés után is. Meg hát, reménykedtem, hogy a Sanctuary-istállóban legalább icipicit visszametalosodnak. Hát nem. Öreg zenészek fáradt prüntyikéje az új lemez. A Dream Theater pedig megvillantotta zseniális hangszeres tudását, hogy a Train Of Thought képében legyártson egy műanyag prog lemezt. Tök jól zenélnek, ez tény, de az egész úgy zúgott el mellettem, mint egy train. Without thought.
Namivanmég. Metallica. Hehe. Majd olyan kemények leszünk, mint az egy hetes fagyott tevekaki. Mondta Lars ugyebár, akinek kábé másfél médiabirodalomnyi marketingduma van a szájában preinstall. Hát olyan is lett a lemez. Na nem kemény, csak kaki. Keménykedünk, de közben az egész olyan, mint egy kártyavár. Nálam az első pillanatban elfújta a csalódott sóhajtásom szele.
Tragikomikus a Stratovarius körüli kavarás is, amolyan Dallas utánérzés, ahogy Tolkki Ewing elbánik a kis Bobby Kotipeltoval.
Engedtessék meg persze egy kis szubjektív szössz is dupla zárójelben.
Lehet?
Akkor jó.
De psszt.
(((A Stonehenge-es történésekbe még mindig sokszor beleszakad a szívem...)))
2004-es reménységek és félelmek
Tyühej, végre egy jó téma. Mert igenis reménykedni kell, várni az új zenéket, az új csodákat. Sose nőjetek fel! Ahogy Superbutt-Szabika mondaná: LÁZADJ!
Még léteznek csodák, visszatérnek gyerekkori álmok és születnek újak!
Itt van például a Europe, persze most máris címzitek nekem a nyálmetal jelzővel ellátott maileket, de akkor is: a svéd istenek 2004-ben visszatérnek, ráadásul a John Norum-féle felállás, tehát a metalosabb, svédebb, igazibb verzió! Akarok koncertet is, meg lemezt meg mittomén, mit lehet még akarni ezzel kapcsolatban.
Van megint Whitesnake is, csak még nem jutott el Pestig. De ugye el fog? Anyu, ugye tényleg? Te tudod, már a kisszobában is erre ráztam a focistát...
Jön a Pink Cream 69 is, ami az első olyan német csapat volt számomra, amelyik el tudta feledtetni velem germánságát. Ott fogok csippantyúzni az első sorban, megrököny ide, megbotránk oda. Az ex-Guns tagokat felsorakoztató Velvet Revolverre is kíváncsi vagyok, nem kicsit.
Jorn Lande állítólag megint tervezget valami szólólemezt, remélem, nem németesedett el a fiú a Masterplan soraiban és lepakol a leesett állam fölé egy új mesterművet. Az meg nagyon utópia, hogy lesz 2004-es Nevermore lemez és koncert is, nem? Devin Townsend, az őrültzsenilökött is csinálhat bármit, megvesszük, meghallgatjuk, megőrülünk. Olyat lehet, hogy egy icipici magyarországi koncertet esetleg talán léccilécci...
Magyar vonalról nagyon várom már az Isten Háta Mögött lemezt, csak remélni merem, hogy nem veszik el rajta az a vigyorgásra késztető őskáoszpoén koncertfeeling. Másrészt, nem érdekel, ha a Télapó tavasszal jön vagy épp nyáron, de Wackor lemezt AKAROK. Francba a piros matchbox-szal meg a rohadt banánnal. Nahát. Miskolcon meg kezdjenek már bele az after@all lemez nagyüzemi legyártásába, mert.
((((((Wendigo lemezt meg koncertet meg mindent is várok, de psssssszt, oda az objektív image.))))))
Végül, de nem utolsósorban: lehet minket meglepni! Mi örülnénk legjobban, ha gombamód szaporodó igényes, érzelmekkel és energiával teli új zenéket mutathatnánk be, szóval hajráhajráhajrá! Senkit ne riasszon el egy esetleges rosszabb kritika - a szívvel-lélekkel megcsinált jó zenéket sosem húzzuk le, és Ti is ilyet akartok csinálni, nemde??? Szóval, boldog és minden jóban gazdag új évet kívánok minden Igazi Olvasónak, remélem, idén is sokszor „találkozunk”!
Pálinkás Vince
Az év lemezei
01. Lost Horizon: A Flame To The Ground Beneath
02. Royal Hunt: Eyewitness
03. Pagan’s Mind: Celestial Entrance (kolléga, az 2002-es cd - V.Sz.)
04. Seven Witches: Passage To The Other Side
05. Brainstorm: Soul Temptation
06. Adagio: Underworld
07. Krux: I.
08. Rob Rock: Eyes Of Eternity
09. Dream Evil: Evilized
10. Rawhead Rexx: Diary In Black
11. Narnia: The Great Fall
12. Masterplan: I.
13. At Vance: The Evil In You
14. John Arch: A Twist Of Fate
15. Holy Mother: Agoraphobia
16. Deep Purple: Bananas
17. Dream Theater: Train Of Thought
18. Ring Of Fire: Dreamtower
19. King Diamond: The Puppet Master
20. Cage: Darker Than Black
Az év koncertjei
Külön szerencse, hogy Szerkesztő Nagyasszonyunk ebben az esetben nem kérte a listás formát, hiszen ebben a kategóriában talán még nehezebb felállítani a rangsort, mint a lemezek esetében. Így maradhatok a kronológiai sorrendnél, és ennek alapján memóriámból könnyebben elő tudom csalogatni a szép emlékeket – de persze az eltett jegyeket is segítségül hívom (persze, csak ha a puskázás megengedett).
Elkényelmesedett, de azért még emlékező húszontúli generációnk jól tudja, hogy nem volt mindig jellemző az olyan külföldi koncertdömping, ami az utóbbi években egyre nagyobb mértéket ölt kis hazánkban. Volt tehát miből szemezgetni, csupán pénzzel és dobhártyával kellett győzzük: már rögtön az év elején hatalmasat alakított a Hammerfall-Masterplan páros és, hogy a hazai pálya sem maradjon szégyenben, nem sokkal később a Nemesis is egy zseniális, maratoni hosszúságú, egyben családias hangulatú lemezbemutató koncerttel kedveskedett a prog metal híveknek. Yngwie Malmsteen kora tavaszi műsora számomra semmihez sem hasonlítható élményt nyújtott, ha egyetlen bulit kéne etalonként megnevezni, hát a Maestro első magyarországi fellépése az volt a javából! Pedig még bőven volt hátra az évből: a lemezen mára megfáradt, sőt, azóta egyenesen “elemeire” széthullott Stratovarius is hengerelt monumentális Húsvét környéki koncertjével, persze az alapvető élményhez egy olyan partner sem ártott, mint a Symphony X (a Strato-kópiának titulált Thunderstone-ról sajna lemaradtunk, ami azért is kár, utólag megismert első lemezük bőven kenterbe veri még a Tolkki-műveket is!). Hogy továbbra sem feledjük honfitársainkat, a P. Box és a Lord egy-egy elcsípett koncertje is szebbé varázsolta a tavaszt (sajnálatosan keveset játszotok Pesten, öregfiúk!).
Mozgalmas nyár következett: már az elején indultunk Bécsbe, hogy egy bivalyerős Whitesnake-felállás (Reb Beach-Doug Aldrich-Tommy Aldridge, hogy csak a nagyágyúkat említsem) élén megnézzük-meghallgassuk Covi apót, akinek a hangja szemernyit sem kopott a banda takarékon tartása alatti években sem! Ki sem pihentük ezt a kirándulást, már indultunk is Németországba, hogy a Bang Your Head! fesztiválon is magasra emeljük a metal zászlaját! Itteni élményeimet részletesen is elmeséltem a Shock! hasábjain, de muszáj újra megemlítenem a zseniális Rob Rock, a visszatérő TNT, a remek formában zenélő Dokken, a szimpatikus Dio, az életerős Brainstorm, a veterán Y&T, és végül, de nem utolsósorban az utolérhetetlen Twisted Sister fellépéseit, amelyek örök élményt jelentettek. Ja, és még a német kiruccanás előtt finomabb vizekre evezvén nagyot ámultunk-bámultunk a Budapest Arénába fenséges hangulatot varázsló Yes öreg proggereinek kortalanságán. A Summer Rocks idén (pont a külföldi utakra való spórolás végett) kimaradt, de azért az Anthrax még a Pecsa előtti gyepbe is bele tudta döngölni az embert. És hát a Nightwish sem bénázik a színpadon…
A 2003-as Szigettel kapcsolatos benyomásaim is olvashatók ezen magazin más oldalain. Itt az akkor még szarkavarás-mentes Circle II Circle és a Slayer fellépései okoztak maradandó, utólagos dobhártya-lüktetést; a Testament hangzása sajnos kevés volt az üdvösséghez – erről persze korántsem a banda tehet.
Ősszel is kijutott a jóból: felejthetetlen élmény volt az Iron Maiden debreceni mutatványa, a Rage a Helloween előtt és a hihetetlen tömegeket megmozgató, szintén arénás Deep Purple koncert (és remek dolog, hogy Gillanék Debrecenben még sikerrel újráztak is). A Saxon fergeteges karácsonyi koncertjénél jobb ajándékot pedig elképzelni sem lehet. Biffék partnerei azonban habot fújtak arra a bizonyos tortára: mind a Wisdom, mind a Dionysus remekül teljesített, de még a „Metal Kovács Katija”, az elnyűhetetlen Doro nyanya is becsülettel helytállt szkeptikus asztaltársaságunk előtt.
„2003 best of live” témában röviden ennyi.
A végére két rövid gondolat:
Szűkebb vagy tágabb társaságunkkal egész évben szorgalmasan látogattuk a különféle tribute-esteket. Ezek kapcsán elmondhatom, hogy szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy van Kiss Forever Bandünk, Iron Maidnemünk, Mithrilünk, Cry Free-nk, Echoes Of Pink Floydunk, Queen Emlékzenekarunk, Helloween Tribute Bandünk, Judas Bestünk és Meltdownunk (bár ez utóbbinál az ének sajnos hagy kívánnivalót maga után. Javasolni tudnám a két Priest-emlékbanda egyesítését). Sok esetben az eredeti is csak csettinthetne elismerésül. Köszönjük, hogy életben tartjátok az aktív vagy éppen inaktív bandák szellemét!
Félig-meddig tribute szerepet tölt be Dream Theater-estjeivel a Dreyelands zenekar is. Mivel ők maguk nem különösebben propagálják magukat a (nem feltétlenül létező) metal sajtóban, hadd tegyem meg helyettük én. 2003-ban ugyanis több koncerten is meggyőztek és nem feltétlenül a DT-nóták interpretálásával, hanem a néhány, rendkívül ötletes saját nótával. És ezt nem azért mondom, mert ismerem a gitárosukat – hanem mert Kiss Gábor kolléga még tiszteletbeli énekes is volt a csapatban. Szóval, a Dreyelands-re tényleg érdemes odafigyelni, bár az énekes nem (vagy itt sem) tökéletes. Igaz, LaBrie sem az. (Vagy most akkor ezzel már átugrottam a “Mit várok 2004-től?”-kategóriába? Hoppá!)
2003 csalódásai
„Csak a szépre emlékezem!” Ez így persze nyálasan hangzik, de az igazság az, hogy a rossz emlékekből, csalódásokból tényleg kevesebbet tud az ember felidézni. És ebben az esetben még puskát sem vagyok hajlandó elővenni, hiszen amit feledni kell, azt feledni kell…
De nézzük csak: lemezfronton a legkomolyabb csalódást az Artension okozta – egy szürke, átlagos, dinamikátlan anyagot adott ki a kezéből a Kuprij GMK: remélem, idén vagy jövőre jobban összekapják magukat. Unalomba és csalódásba fulladt sajnos a Stratovarius Elements 2. lemeze is. A Tad Morose új anyagától sem estem hanyatt, bár az ő munkáikat mindig is emészteni kellett. A Queensryche Tribe-ja viszont egyenesen emészthetetlenre sikerült…
Ami a koncertes csalódásokat illeti, két Citrom-díjat osztok ki: az egyiket a Testament (vagy a Sziget) hangmérnöki gárdájának, a másikat Ozzy papának adományozom (minek ül autóba, ha nem tud koncentrálni???).
Mit várok 2004-től?
A már említett Dreyelands zenekaron kívül a Wisdom lehet 2004 nagy dobása underground metal szinten. Amit Nachladal István énekes a Wigwamos Priest-esten és a Saxon előtt énekileg-sikolyilag nyújtott, annak ma Magyarországon true metal fronton nincs párja. Ráadásul a banda kiállása egységes, kiforrott; a dalok jók, úgyhogy csak rajta! Szerintem mondjuk kicsit elmehetnének szigorúbb, riffelősebb irányba…
Három nagy külföldi zenekartól várok igazán sokat 2004-ben: Judas Priest, Iced Earth, Europe. További kommentár ehhez, azt hiszem, nem szükséges…
Egyébiránt pedig: már most, január elején hallani, kik látogatnak majd el hozzánk az év folyamán. Az előzetes híresztelések alapján ebben az évben sem lesz okuk panaszra a hagyományos megközelítésű hard rock és heavy metal rajongóknak. Attól meg sose kellett tartani az utóbbi években, hogy ne lenne várható néhány szenzációszámba menő lemez, zenekar, project, rock-metal opera, úgyhogy 2004-ben is: hadd szóljon! HEAVY NEW YEAR!
Kiss Gábor
2003 legjobb lemezei
Az első 10 között a sorrend nem igazi sorrend, inkább csak felsorolás!
01. Destruction: Metal Discharge
02. Anthrax: We’ve Come for You All
03. Masterplan: I.
04. Iron Maiden: Dance of Death
05. Overkill: Killbox 13
06. Brainstorm: Soul Temptation
07. Balance of Power: Heathen Machine
08. Machine Head: Through the Ashes of Empires
09. Circle II Circle: I.
10. Cage: Darker Than Black
11. Moby Dick: Golgota
12. Star One: Live on Earth
13. Tourniquet: Where Moth and Rust Destroy
14. System of a Down: Steal This Album
15. Queensryche: Tribe
16. Rawhead Rexx: Diary in Black
17. Agent Steel: Order of Illuminati
18. Seven Witches: Passage to the Other Side
19. Lost Horizon: A Flame to the Ground Beneath
20. Mystic Prophecy: Regressus
Legjobb koncertek
Rengeteg koncerten voltam idén, hogy csak a külföldi bandák közül említsek párat: Nevermore, Symphony X, Exodus, Anthrax, Slayer, Saxon, Death Angel (kétszer), Testament (kétszer), Iron Maiden (szintén kétszer), de a legnagyobb élményt mindenképpen a Bang Your Head! jelentette Németországban! Ott is főleg az Overkill, Brainstorm, Rob Rock, Dio négyes, na meg ugye a legendás Twisted Sister, akiket idén nálam nem lehetett überelni.
Zseniális volt a Slayer (örök favoritjaim) eredeti felállása a Szigeten, az Exodus Brnoban, az Anthrax a Summer Rockson, valamint a Death Angel (bárhol, bármikor ). Mit csináljak, akkor is Thrash ’til Death!!!
A hazai bandák közül a legjobban a Moby Dick tetszett, akiknek sikerült valami olyan súlyos koncertet adniuk december végén a PeCsában, hogy nyomban elszállt belőlem minden karácsonyi hangulat…
Két dolgot sajnálok csak: egyik, hogy a Deep Purple-t mindkétszer elmulasztottam itthon, a másik, hogy nem jutottam ki a Machine Headre Bécsbe! Majd 2004-ben…
Csalódások
Olyan sok csalódás nem ért idén, általában jó lemezek, koncertek voltak. Egy-két kivétel:
Metallica… számomra már teljesen leírták magukat (tudom, sznob vagyok, stb… de akkor is, ez a véleményem), ezen kívül nagyon sajnálom a Panterával történteket, mivel szerintem a Superjoint Ritual meg sem közelíti Anselmo régi bandájának szintjét.
Ugyanígy sajnálom a Megadeth feloszlását is, kár értük. (Állítólag van remény egy újjáalakulásra… én bizakodom.)
Még egy dolog, amiért tuti, hogy megköveznek: Utálom, hogy Rob Halford visszament a Priestbe!!! Félreértés ne essék, nagyon szeretem az öreget, minden tiszteletem az övé és biztos zseniális lesz az új lemez, de nem volt szép dolog Tim Owens nyakába varrni a Demolitiont! Éljen Ripper, sok sikert neki… már alig várom az Iced Earth turnét.
Koncertek terén igazából kettő volt, ami csalódást okozott:
Az egyik Malmsteen! Kissé fárasztónak éreztem már a sok virgát, inkább hagyni kellett volna Dougie White-ot kibontakozni!
A másik pedig az Annihilator. Ők is régi favoritjaim, de minél hamarabb ki kéne rúgni az új énekest!
Összességében azonban nagyon jó kis év volt 2003! Soha rosszabbat!
És hogy mit várok 2004-től?
Sok-sok jó lemezt, például az új Slayer már nagyon jöhetne. Ezen kívül biztosan megjelenik az új Exodus és lemezzel rukkolnak elő csaknem másfél évtized után a filippínó thrash császárok… Death Angel… aaargh!
Mostanában nagyon divatosak az olyan mondatok, hogy „ Már nagyon fárasztanak a power-prog lemezek…”, de ez engem nem érdekel, úgyhogy minél több olyan lemezt nekem, mint 2003-ban volt az Alkemyst, Mystic Prophecy, Lanfear stb. alkotása.
Nagyon várom már a Pink Cream 69/Axxis bulit, valamint a Morbid Angelt is, a Brainstorm Edguy előtti fellépéséről nem is beszélve.
Remélem idén is sikerül izmos programot összehozni a Summer Rocksra, Szigetre! Utóbbira akkor biztos kiköltözöm megint, mivel Vince barátommal ellentétben, bennem burjánzik a Sziget-feeling! Lehet, hogy az életkori eltérés az oka?
A hazai bandák közül, remélem érkezik már végre az after@all, Varso, Wisdom, Eclipse új anyaga, kíváncsi vagyok a Mood utódzenekaraira (Stereochrist, Wall Of Sleep), és annak is drukkolok, hogy a régi nagy favorit Moby Dick töretlen lendülettel folytassa!
Kívánok ezúton Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet minden zenésznek, zenekarnak és nem utolsó sorban rajongónak!
Tóth "Björn" Balázs
2003 legjobb lemezei
01. The Haunted: One Kill Wonder
02. Opeth: Damnation
03. Black Label Society: The Blessed Hellride
04. Dimension Zero: This Is Hell
05. Carnal Forge: The More You Suffer
06. Nevermore: Enemies Of Reality
07. Amorphis: Far From The Sun
08. The Crown: Possessed 13
09. Machine Head: Through The Ashes Of Empires
10. Anthrax: We’ve Came For You All
11. Entombed: Inferno
12. The Forsaken: Time Of Grace
13. Bridge To Solace: Of Bitterness And Hope
14. Cradle Of Filth: Damnation And A Day
15. Dew-Scented: Impact
16. The Black Dahlia Murder: Unhallowed
17. Wayd: Decadence
18. Soilwork: Figure Number Five
19. Arch Enemy: Anthems Of Rebellion
20. Zyklon: Aeon
Kis értékelés…
A 20-as listám 0. helyére még képzeljétek oda a Casketgarden „This Corroded…” lemezét, mert ugye hülye lennék, ha nem a saját bandám lenne a kedvencem, csak hát ugye az illem, meg az erkölcs.
Sajnos tavaly nem voltam olyan aktív tagja a Shock!-nak mint 2002-ben, ezt a külső okokkal lehetne indokolni. Nem fogom, mert elég nehéz megérteni egy „nem zenésznek” hogy egy zenekar nem csak zenélésből áll.
Mindenestre így is jó sok zenét hallgattam, koncertet láttam, aminek egy kis kivonata ez a lista. Mondjuk főleg az első 5 helyezett az, ami igaz, többi csak – mondjuk úgy – a legtöbbet hallgatott lemezeim közé tartoznak a múlt évben. Külön gratula a Bridge To Solace-nek mert szerintem ők voltak a legjobb magyarok 2003-ban!
Ez évi fölfedezettem, pedig a Wayd nevű szlovák banda, akik jó kis jazzes death metalt tolnak szaxofonnal/trombitával, tök különleges zene és tök jó számokat is írtak a lemezükre. Kár hogy nem kapnak nagyobb elismerést…
Csalódás
Nekem az év két nagy csalódása a Dimmu Borgir és a Metallica lemeze. Előbbi a frenetikus Puritanical… után egy minden ízében profi, de unalmas lemezzel rukkolt elő (és szerintem egy szintén borzalmas koncert teljesítménnyel Pesten). Az utóbbi világsztár meg ugyan lazára akarta magát venni, hogy „ők megmutatják a rock őserejét”, de e helyett egy „mindegy milyen szar, úgyis megveszi a közönség” jellegű lemez lett belőle. Bocs.
Bizonyos szinten csalódás volt a Soilwork és az Arch Enemy is, de azért ők még tudnak dalokat írni, ezért is vannak a listámon.
Csalódás volt még Phil Anselmo távozása a Panterából, Downból, és szintén csalódás a Superjoint Ritual lemeze, meg egy másik kedvenc énekes Tompa (ex-ATG) Nightrage nevű bandája, mert az meg túl standard lett szerintem.
Reménység
Amit a következő évtől nagyon várok, az a Damageplan ex-Pantera tagokból álló formáció lemeze, kíváncsi vagyok Zakk Wylde előrukkol-e valamivel, mert Ő az ISTEN. Ozzy meg eljöhetne már igazán, ha kikászálódik a tolószékből.
Amire azonban legkíváncsibb vagyok az a The Haunted újra Peter Dolvinggal a fronton. Ez a srác egy Anselmo szintű vokalista szóval (remélem) csalódás kizárva. . Biztos lesz In Flames, Carnal Forge szóval nem lesz rossz év a svéd színtéren…
Ja, meg van egy dán thrash tartalék, akik a The Haunted túráján voltak: Hatesphere. Jegyezzük a nevet!!!
A magyar bandák közül kíváncsi vagyok talpra áll-e végre a Testimony vagyis Tesstimony. Nem rossz az új demó, úgyhogy reménykedem. Bridge To Solace, Bridge To Solace!!!! Hányszor kell még leírnom e hosszú nevet? Kíváncsi vagyok kijut-e külföldre a Sin Of Kain meg a Watch My Dying (a minőséget tekintve megérdemelnék), és persze kíváncsi vagyok, hogy az Ektomorf beveszi-e ajrópát nukleárissan?
Drukkolok a köv. bandáknak is: Agregator, Blood Rainbow, Gholgoth, Megazetor, Sable, Malediction, Age Of Agony, Bornholm, Depths Of Depravity death/black/extreme - és a Wall Of Sleep, Stereochrist doom részről (ami a szívem másik csücske). Éljen az UG meg a rokkenroll skacok!!!
Örülök hogy felnőtt egy szerethető és minőségi zenekar-generáció az underground bandák szintjén is Magyarországon!!!
Koncert
Ebben az évben rengeteg koncertélményem volt, amelyről talán még beszámolok a Shock!-ban, mint restancia…
Először is álmom vált valóra a The Haunted bécsi koncertjével. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez a koncert minden Slayer és Pantera ütközetnél nagyobb harc volt. Életem meghatározó élménye: 1. - így kell szólni élőben, 2. - így kell mozogni és dobálni a riffeket orrba-szájba, 3. - így kell(ene) beindulnia minden közönségnek, mint ahogy az a 9 magyar ott vergődött a színpad előtt. . A harmadik lemezük számai pedig élőben éppoly gyilkosak mint a többi!!! One Kill Wonder!!!
Hasonlóan király volt a bécsi No Mercy fest Testament (életemben először láttam az isteneket!!!!) / Death Angel (hihhhhetetelen!!!) párosa, és nagyon tetszett a Darkane is ugyanitt. Nekem személy szerint a Szigetes Testament is bejött: előre kellett volna nyomulni kedves tömeg.
Ami pedig az ez évi transzba ejtő koncerteket illeti: OPETH!!! Csupa nagybetűvel, sajnos ez is csak bécsi buli volt, ráadásul keddi napon, de teltház előtt és valami hihetetlen atmoszféra uralkodott ott. Várom őket az E-ben!!! A másik amitől transzba estem, az a The Crown volt megint csak Bécsben, főleg mondjuk az előző napi éjszakázás miatt voltam transzban, de ami nagyobb poén hogy Crownék láthatóan még rosszabb állapotban voltak fizikailag. . Csak másnap eszméltem, hogy ennek ellenére milyen fergeteges energia volt ebben a buliban is. Revolution 666!!!
Itthoni királyság volt az Anthrax a Summer Rockson és a My Dying Bride a Szigeten, valamint a Nevermore csodálatos E-Klubbos bulija. Nekem csalódás volt a Slayer idén, túl standard, túl rutin volt az egész, és túl távoli…
Legjobb magyar zenekaros koncertem a Watch My Dying székesfehérvári Tanévzáró Fesztiválon adott bulija volt. Itt még a régi és a hamarabb érkezett új gityós volt duóban és valami állat volt a hangulat. Na ez most nyakatekert mondat volt, de a zenéjük is ilyen. . Meg persze a Korog a Szigeten és egyszer a Blind Myself a Kultiplexben… ez mindig élmény.
Már most látszik mi várható a jövő évtől. Szerintem kemény év lesz szóval…
Rock on!
Pfleger Bea
2003 legjobb lemezei
01. Balance Of Power: Heathen Machine
02. Tiamat: Prey
03. For My Pain: Fallen
04. Lacrimosa: Echos
05. Soilwork: Figure Number Five
06. Moonsorrow: Kivenkantaja
07. Wizard: Odin
08. Dark Moor: Between Light And Darkness
09. Kamelot: Epica
10. Poisonblack: Escapexstacy
2003 csalódásai
Matt Barlow világga megy az Iced Earthből. Néhany Strato tag vilaggá megy ott fenn, északon. Rob ismét a Priestben. Feladta a nehezen meglelt, önálló utat. Ismét korlátok között. Ő tudja... Én nem örülök.
