Valentin Szilvia
2004 legfontosabb lemezei
Mivel idén nem jelent meg sem Slayer sem Nevermore lemez, ezért nincs év lemeze számomra. A viccet félretéve: egyre jobban nem kedvelem sorrendbe rakni, hogy mi tetszett, mert egy rakás zene tetszett, viszont olyan szinten nem döbbentett meg tavaly semmi, ami abszolút első helyezés lehetne.
Sok lemezt nagyjából egyforma szinten imádok - és hála az égnek egyre több hazai zenekartól jön arculcsapás, másik sokat meg nagyon szeretek.
Másrészt meg szokás szerint nem hallottam minden olyan 2004-es lemezt, amit szerettem volna, van ami nem jut el semmilyen formában hozzánk, pedig valószínűleg a listán lehetne.
Harmadrészt meg ahogy nézem a tavalyi listát, van rajta pár olyan lemez, amit azóta túl sokszor nem hallgattam meg, pedig anno lelkesedtem érte. Van ilyen.
Bár az is igaz, hogy leginkább három magyar nagylemeztől képedtem el rettentően idén, az irgalmatlanok közt ott figyelnek (IHM, Wackor, Thy Catafalque).
No. Lássuk mi tetszett idén irgalmatlanul, mindenféle sorrend nélkül:
Slipknot: Vol.3 - The Subliminal Verses
Isten Háta Mögött: Rosenkreutz Kémiai Menyegzője
Evergrey: The Inner Circle
Wackor: Methanolid
Blind Myself: Worst-Case Scenario
Paatos: Kallocain
Wendigo: Reconnecting... (EP)
Pain Of Salvation: Be
Dead Soul Tribe: The January Tree
Thy Catafalque: Tűnő idő tárlat
Fates Warning: FWX
...és mi tetszett nagyon-nagyon:
Voodoo Hill: Wild Seed of Mother Earth
Bridge To Solace: Kingdom of the Dead (EP)
Meztelen Ebéd: Karmatológus
Symphorce: Twice Second
Death Angel: The Art Of Dying
Vast: Nude
Cadaveres De Tortugas: Versus
Ayreon: The Human Equation
Damageplan: New Found Power
Grip Inc.: Incorporated
Mercenary: 11 Dreams
Cataract: With Triumph Comes Loss : Forcilized (EP)
Megadeth: The System Has Failed
Meshuggah: I (EP)
Rammstein: Reise, Reise
Orphanage: Driven
Entwine: Dieversity
Pure Inc.: Pure Inc.
... meg még ami nagyon tetszett és érdemesnek tartom megemlíteni:
Fear My Thoughts: The Great Collapse
Alanis Morissette: So-Called Chaos
Spastic Ink: Ink Compatible
The Dethroners: Explore (MCD)
Insane: IcBad (EP)
Forgotten Suns: Snooze
Deadsoil: The Venom Divine
Fear Factory: Archetype
Jorn: Our To Every Nation
Hatesphere: Ballet Of The Brute
Europe: Start From The Dark
Watch My Dying: Klausztrofónia
Kedvenc koncertjeim 2004-ben
Tavaly igazán nem panaszkodhatott senki, mindenféle műfaj kisebb-nagyobb neve megfordult nálunk, talán már túl sok is - legalábbis a pénztárcákhoz mérten sok.
Itt viszont van sorrend. Nyáron még azt hittem, hogy a Testamentet nem fogja überelni senki, aztán de. Méghozzá:
Sebastian Bach a mindent vivő.
A Summer Rocks-os Testament így a második leg lett számomra, közös dobogón a szeptemberi A38-as hajón fellépő Dead Soul Tribe-bal.
Az Isten Háta Mögött májusi koncertje sem volt éppen rossz...
Az After Cryingot az őszi, biatorbágyi koncertjén picit jobban szerettem, mint a decemberi Pecsás fesztiválon (talán mert végigvacogtam a tíz fokos teremben).
A Wackor bármikor, bárhol félisten.
A Wendigo koncertek közül a márciusi fellépésük azért tetszett, mert első volt, a Wigwamos azért, mert végre normális méretű színpadon, normális fényekkel és hangzással szólalhattak meg, a Süss Fel Napos meg azért, mert ott érződött leginkább az a különleges hangulat a tagok között ami átültetődött a zenébe.
Amiről viszont lecsúsztam anyagi/egyéb okok miatt és roppant módon sajnálom, az a Judas Priest/Queensryche páros a Summer Rocks-on. Meg az Aebsence. Meg a Stampin' Ground. Meg a Europe, bármilyen furcsán hangzik is ez.
A Slipknot koncert élmény lett volna, ha nem olyanok lettek volna a körülmények, amilyenek. Így ez lecsúszott sajnos a listámról.
Csalódásaim, bánataim 2004-ből
Nem kérdés, hogy mi 2004 legnagyobb bánata: Dimebag Darrell értelmetlen halála. Felfoghatatlan, megemészthetetlen. Mennyi zene benne maradt örökre... Sajnos egyre betegebb a világ.
Iced Earth - nem, és nem. Akkor sem tetszik Ripperrel. Vissza Matt Barlowt, azonnal!
Threshold koncert - ez a zene nem a tökmarkolászásról és a részeg dülöngélésről szól. Repatarurgyán!
Továbbá nagyon utálom Ian Astburyt azért mert beleborult a The Doors-ba és már nem akar Cultozni.
Mire leszek kíváncsi 2005-ben?
Slayer, Nevermore lemez (meg csak egészen halkan: Wendigo is).
Lemezek még: Gire, Aebsence, Biomechanical, Haelo, Judas Priest (ami remélhetőleg jobb lesz, mint az az egy szem letölthető dal), System Of a Down, Testament, Meshuggah, The Dethroners (remélem minimum azt a színvonalat hozzák, mint az mcd-n), Deftones, Korn, Disturbed, CasketGarden, Bridge To Solace, Stereochrist, Portishead.
Koncertek, amiket szeretnék látni (csak külföldieket írok): Fates Warning (ez már biztos!), Nevermore, Slayer, (tudom, egysíkú vagyok... :)), Pain Of Salvation, Devin Townsend bárhogy, Machine Head, Meshuggah, The Haunted, Soilwork, Biomechanical, Mötley Crüe (de csakis a klasszikus négyes felállással!), Megadeth (ha már Mustár Dávid ilyen jó kis lemezt bírt készíteni újra), Dead Soul Tribe (talán végre főzenekarként, teljes műsorral), Jorn Lande, Testament (igen, őket is bármennyiszer megnézném), Mnemic, a-ha (csak, hogy borzoljam az idegeiteket), Deftones, Korn, Disturbed, Evergrey.
És nem kevésbé szeretném, hogy a harmadik Star Wars filmet Lucas papa nem szúrná úgy el, mint az első két részt...
Bátky Zoltán
2004 legkedvesebb lemezei
01. Pain Of Salvation: BE
02. Dead Soul Tribe: The January Tree
03. Fates Warning: FWX
04. Evergrey: The Inner Circle
05. Forgotten Suns: Snooze
06. Ayreon: The Human Equation
07. Wackor: Methanolid
08. Voodoo Hill: Wild Seed of Mother Earth
09. Pain Of Salvation: 12:5
10. Slipknot: Vol.3 - The Subliminal Verses
11. Isten Háta Mögött: Rosenkreutz Kémiai Menyegzője
12. Spastic Ink: Ink Compatible
13. Cadaveres De Tortugas: Versus
14. Hetedik Érzék: Per Aspera Ad Astra
15. Mercenary: 11 Dreams
16. Paatos: Kallocain
17. Symphorce: Twice Second
18. Derek Sherinian: Mythology
19. The Dethroners: Explore (MCD)
20. Europe: Start From The Dark
2004 legkedvesebb koncertjei
Nos, idén sajnos nem voltam túl sok koncerten (legfeljebb Wendigo és After Crying esteken, de ezeket meg bizonyos okok miatt nem tudtam kívülről nézni :-) ) ezért ezt a témát egyszerűbb ömlesztve körüljárni. Ami biztos: első helyen egyértelműen Sebastian Bach Wigwamos koncertje áll. Nagyon szép élmény volt Devon Graves kényszerűen magányos, akusztikus koncertje a pécsi Progfeszten, de említhetném a Dead Soul Tribe bármelyik koncertjét is (ez ügyben hálistennek eléggé el voltunk kényeztetve). A Slipknot is odarakta magát a Sportszigeten, sajnos ezt a hatalmas és leginkább oda nem illő közönség miatt nem lehetett maradéktalanul élvezni.
A Summer Rocks nagy élménye egyértelműen a Testament nevéhez fűződik, míg a Cradle Of Filth a vicc-verseny, esetleg a black metal Uhrin Benedekje kategóriában alkothatna nagyot. Jól esett az Anthraxet viszontlátni a Szigeten, a Haelo-t, a Blind Myselfet, a Bridge To Solace-t, az Isten Háta Mögött vidám káoszát megtapasztalni több helyen is.
Azt pedig iszonyatosan sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni sem az Europe, sem a Hughes-Turner és a Pink Cream 69 koncerteken, bizonyára a listán lenne a helyük.
Az év csalódásai és mélypontjai
A legszomorúbb dolog egyértelműen Dimebag halála. Értelmetlen és megmagyarázhatatlan... No more comments.
Aztán persze volt még mindenféle negatív, egyértelműen ide tartozik bizonyos emberek (mind a szakma, mind a Névtelenek részéről) teljesen negatív, rosszindulatú hozzá(nk)állása. Rég vártam egy jó kis tökös Aerosmith anyagot, de a blues-cover lemezt egyetlenegyszer sikerült úgy-ahogy végighallgatnom. Kár.
A Metallica 2004-ben sem az a Metallica volt amit anno kedveltem. Már talán sosem lesz az. És még mindig csalódott vagyok, amiért olyan zenekarok foglalják el a magyar rockzene "trónját" akik sok esetben tucatszeméttel és műanyagmetallal etetik a szegecsekkel kivert jónépet, az igazi értéket képviselő bandák (IHM, CDT, Blind, stb.) még mindig olyan szinten vannak elnyomva mint a körömre égett cigarettacsikk...
2005-ös reménységek
Sok mindent várok az új évtől. Lemezeket. Sokat. Nevermore-t, Devin Townsend bármilyen formációjáét, a Pain Of Salvation DVD-t, az új Biomechanicalt, végre Billy Idol is alkot valamit, remélem, nem valami modernkedő divatbigyó lesz... A levegőben lóg egy teljes Damn Yankees és Blue Murder újjáalakulás, hátha lemez is lesz belőle. Várom a Gire lemezt is, megérdemlik végre. Iszonyatosan kíváncsi leszek, lesz-e itthon is Queen feat. Paul Rodgers koncert (már erősen folynak róla a tárgyalások!!!) és milyen lesz a show (kicsit félek ám tőle...). A Queensryche Operation: Mindcrime remake-jétől még inkább félek, de azért picikét még reménykedem. Kíváncsi vagyok, csinálnak-e valamit a valakik. :-) És reménykedem abban, hogy májusban már az újonnan felépült "szerkesztőségből" tudósíthatunk. Nos, zanzásítva ennyi.
Kántor Tamás
A 2004-es év 20 legjobb lemeze
01. Pain Of Salvation: BE
02. Pain Of Salvation: 12:5
03. Orphaned Land: Mabool
04. Europe: Start from the Dark
05. Aeon Spoke: Above the Buried Cry
06. Isten Háta Mögött: Rosenkreutz kémiai menyegzője
07. Ayreon: The Human Equiation
08. Dead Soul Tribe: The January Tree
09. Sun Caged: Sun Caged
10. Thy Catafalque: Tűnő Idő Tárlat
11. Complex7: Process
12. Blackfield: Blackfield
13. Meshuggah: I (EP)
14. Fates Warning: FWX
15. Porcupine Tree: Live In Warzsawa
16. Killswitch Engage: The End of Heartache
17. My Dying Bride: Songs Of Darkness, Words Of Light
18. Therion: Syrius B/Lemuria
19. Beyond the Embrace: Insect Song
20. Korn: Take A Look In The Mirror
(ez igazán csak tisztelgésből, nomeg a jó Pink Floyd feldolgozás miatt)
A legjobb koncertek
Először, mindenek előtt és felett: Fantasztikus volt az Opethet élőben látni/hallani! Aztán az Anathema lepett meg alaposan, mert megmutatták, hogy egy befordulós lemez után is képesek egy tökös rockbulit adni. Nem mintha baj lenne a depisebb oldalukkal, de Danny szegedi akusztikus koncertje pl. a nyomába sem ért a tavalyi pesti buli hangulatának. Aztán a nyár: gyermekkorom óta vágytam egy Europe koncertre, és ez nem is akármilyen volt! Aztán a G3, Steve Vai élőben!!! Már miatta megérte! A szépemlékű 91-es Monsters of Rockon lekéstük a Queensryche-ot, így régi tartozásukat rótták le a Summer Rocks-on (Operation végig, nővérkéval egyetemben!), ám a Priest csak nosztaligia-buliként volt értékelhető számomra, bocs.
Idén Szigeten egy napon voltam csak, de láthattam az Amorphist, utoljára Pasival (sajnos… bár ki tudja), és meglepően sok régi dal volt. Örültem. A prágai Rush volt életem legnagyobb volumenű bulija, és a zenészekről is csak szuperlatívuszokban nyilatkozhatok, megérte az is, bár ellopták a discmanemet. A hazai felhozatalból jeleskedett az Angertea, a Flop, az Aebsence, a Wendigo és persze a Haelo. És megismertem az Isten Háta Mögöttet, háromszor is sikerült elcsípni őket egy hónap alatt. Jaj. (De pozitívan jaj.)
2004 csalódásai, bánatai
Dimebag halála mindenkit lebénított, de nem szabad elfeledkeznünk a Sudden Death gitárosáról, Deák Sándorról sem, aki áramütés áldozata lett egy klubkoncert alatt. Előző nap mosolyogva léptünk fel együtt a Malomvölgyi Rockmaratonon. Bármelyikünk lehetett volna a helyében. Emellett egy elmaradt koncert, egy rosszul szóló lemez nem téma.
Mit várok 2005-től?
Év elején a Green Carnation és a Porcupine Tree új lemeze, nomeg a Pain of Salvation - Be DVD miatt fogok koplalni. Ja, és Devin bácsi biztos alkot majd. A sok-sok kedvenc magyar bandám mindegyike lemezt KELL, hogy kiadjon: Haelo, Angertea, Gire, Flop, Wendigo, Perfect Symmetry, Eclipse (lassan 6 éve reménykedem!), Aebsence, Polly Is Dead, Without Face, Stonehenge, Psycho Symphony (igenigenigen!!!) és még sokan mások, a lista évről évre bővül. És a nonpluszultra: Jön a Saviour Machine - Legend 3/2! Monumentális, hihetetlen lemezt várok. Ha meglesz, leülök a négy CD-vel (plusz a maxi és a dupla koncert), egyvégtében meghallgatom őket és az utolsó track után jöhet a világvége.
Kiss Gábor
2004 húsz legjobb lemeze
01. Exodus: Tempo of the Damned
02. Death Angel: The Art of Dying
03. Iced Earth: The Glorious Burden
04. Therion: Lemuria/Sirius B
05. Astral Doors: Of the Son and the Father (kolléga, ez 2003-as! :) - B-V.Sz.)
06. Ayreon: The Human Equation
07. Distant Thunder: Welcome The End
08. Saxon: Lionheart
09. Hellfueled: Volume One
10. Exciter: New Testament
11. Jag Panzer: Casting the Stones
12. King Diamond: Deadly Lullabyes
13. Nightwish: Once
14. Primal Fear: Devil's Ground
15. Silent Force: Worlds Apart
16. Thunderstone: The Burning
17. Pink Cream 69: Thunderdome
18. Grip Inc.: Incorporated
19. Iommi-Hughes: The DEP Sessions
20. Motörhead: Inferno
Koncertek
Idén sajnos a Szigeten és a Summer Rocks-on sem tudtam végig jelen lenni, remélhetőleg ez 2005-ben másképp lesz!
Az év koncertje egyértelműen a Judas Priest/Queensryche buli, de nem sokkal utána következik a zseniális Therion koncert, valamint a Grave Digger metal esszenciája a Szigeten. Ezeken kívül a legnagyobb meglepetés mindenképpen a D.R.I. pesti felbukkanása volt, de tetszett a Pink Cream 69 és a Hughes-Turner Project Wigwamos fellépése is.
Komoly csalódás viszont, hogy a Mezőtúri Fesztivál fő attrakciója, a nagy favorit Death Angel elmaradt és ugyancsak hiába várhattuk az idén gyilkos lemezzel előrukkoló Saxont és Danzig mestert.
Mindenesetre azt már most tudni lehet, hogy jó koncertekben szerencsére jövőre sem lesz hiány! Nagyon várom már a februári Kreator és Fates Warning bulikat, de a januári Cornerstone is igazi csemegének ígérkezik, a Brainstorm áprilisi fellépésével egyetemben. A tökéletes évkezdéshez már csak a Grave Digger/Astral Doors turné itthoni leszervezése hiányzik, remélhetőleg ez is megvalósul, de ha mégsem, hát ne legyünk telhetetlenek…
Csalódások
Lemezek tekintetében mindenképpen komoly csalódás az Annihilator új anyaga! Reméltem, hogy lemezen jobb lesz az új énekes, mint élőben, de a produkciója valahogy az All for You-n sem jön be. Ugyanígy csalódtam a Probot és Metal Church lemezekben. Lehet, hogy a felfokozott várakozás volt az oka, de messze elmaradtak az általam remélt szinttől, mint ahogy az Impellitteri modernizálódása sem nyűgözött le.
A legnagyobb csalódás azonban mindenképpen a Pantera-féle szappanopera, mely végül tragédiába torkollott. Hihetetlen és elkeserítő, hogy mindez megtörténhetett! R.I.P. Dime!
Mit várok 2005-től?
Az első és legfontosabb, hogy remélhetőleg májusban lediplomázom! :-)
Félretéve a tréfát, csak a szokásos kliséket lehet ilyenkor leírni: minél több jó lemezt és koncertet stb., nem is eresztem tehát bő lére:
Örvendetes a klasszikus thrash brigádok újbóli felbukkanása, így remélhetőleg megindul a mozgolódás a Forbidden, Vio-Lence - vagy amit már remélni se nagyon merek - esetleg a Mekong Delta körül.
Lemezek tekintetében a Kreator új anyagára vagyok leginkább kíváncsi, az Enemy of God cím sok jót sejtet… Nagyon jöhetne már az új Testament, Slayer és Hades (ha léteznek még egyáltalán) lemez is, valamint jó lenne, ha az Exciter sem elégedne meg a régi klasszikusok leporolásával és rászabadítana néhány új keletű power hengert a világra! Ja, majd elfelejtettem, jön az új Priest is! Mindenki készüljön!
Leginkább azonban abban bízom, hogy a hazai metal fellendülés tovább folytatódik, és az olyan zenekarok, mint a Haelo, Cyborn, Varso, Replika, Nemesis végre kicsit előrébb tudnak lépni!
Kirsch J. András
2004 legjobb lemezei
Bátran állíthatom, hogy 2004-ben a zenei világ telis-tele volt mindenféle meglepetéssel, gondoljunk csak Komár László gyermekének születésére, Aradszky László vendégszereplésére a Barátok Köztben, vagy Zalatnay Cini sanyarú sorsára. Ami viszont a súlyosabb/keményebb/sötétebb (kinek mi a szimpatikusabb) muzsikákat illeti, nem volt annyira ütős év, mint a tavalyi.
Lemeztermés szempontjából semmiképp, legalábbis cefet nehezen sikerült összehoznom ezt a kis listát. Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy jó pár hazai reménység új műve nem jutott el hozzám, így hát bocsánatáért esdeklem mind a Cadaveres De Tortugas, mind az Isten Háta Mögött, mind a Wackor zenekaroknak (bocsánat, ha valakit kifelejtettem volna), hogy nem indulhattak a versenyben.
Tehát:
01. The Gathering: Sleepy Buildings
02. Bad Religion: The Empire Strikes First
03. John Frusciante: Shadows Collide With People
04. Slipknot: Vol. 3 - Subliminal Verses
05. Black Label Society: Hangover Music Vol. VI
06. Anthrax: Music Of Mass Destruciton
07. Soulfly: Prophecy
08. Red Hot Chili Peppers: Live In Hide Park
09. Thy Catafalque: Tűnő Idő Tárlat
10. Damageplan: New Found Power
11. Wall Of Sleep: Slow But Not Dead
12. Watch My Dying: Klausztrofónia
13. Fear Factory: Archetype
14. Neurosis: The Eye Of Every Storm
15. Ministry: Houses Of The Mole
16. The Shitheadz: Dirty Pounding Gasoline
17. Rammstein: Reise, Reise
18. Killswitch Engage: The End Of Heartache
19. Samael: Reign Of Light
20. Probot: Probot
+1. Ganxsta Zolee és a Kartel: Szabad a Gazda
2004 legjobb koncertjei
Könnyen előfordulhat, hogy nem ma lesz az a nap, amikor végképp megcáfolom kedves barátaim, ismerősem azon aljas rágalmát, hogy elfogult vagyok a The Gathering zenekarral szemben. De hát mit csináljak, ha egyszer mindamellett, hogy megalkották - szerintem - minden idők legcsodálatosabb koncertlemezét, adtak két olyan elbűvölő hangversenyt (egyet a Wigwamban, egyet a Szigeten) hogy még most is végigfut a hátamon a hideg, ha eszembe jutnak? (Neeem, ehhez semmi köze annak, hogy Anneke a világ legbájosabb, legkedvesebb énekesnője. Illetve csak egészen kicsi.) Az Anthrax is hasonló cipőben evez, mint a The Gathering, a zseniális Szigetes fellépés után zseniális élő lemezzel, ill. DVD-vel jöttek ki. Valahányszor megnéztem, amolyan pavlovi reflexként villába rándultak az ujjaim. Felejthetetlen volt továbbá a Cavanagh tesók akusztikus estje a Marco Poloban, ahol szerintem csak a klausztrofóbiások és a tömegiszonnyal küzdők nem tudtak igazán elvarázsolódni.
Clawfingerék megmutatták az A38 hajón, hogy jó hangzással mekkora királyok tudnak lenni, svéd kollégáik, Tiamaték pedig a Wanted fesztiválon azt, hogy ramaty megszólalással is lehet hangulatot teremteni. A Slipknot a Sport Szigeten hatalmasat alakított, más kérdés, hogy pár, a zöld szemes-ostoros moszat egyszerűségével vetekedő ember mindent megtett azért, hogy mások még véletlenül se tudják jól érezni magukat.
Aztán óriási volt továbbá a Flop a Benczúr Házban, a Watch My Dying, a CDT és az IHM a Kultiplexben, a Stereochrist és a Wall Of Sleep a Wigwamban, a Polly Is Dead és a Fürgerókalábak az EFOTT-on, és még sorolhatnám napestig. Ezenkívül súlyos vétek lenne nem megemlíteni a Stress együttes és a bevezetőben már említett Komár Laci fellépését a Szigeten.
2004 bánatai
Azt hiszem, Dimebag halálánál aligha érhette volna nagyobb tragédia a metal világát. Bár elment közülünk, de halhatatlan életművet hagyott hátra, köztük kedvenc gitárszólómat is a Trendkill lemez 10's című számában. Nyugodj békében, Dime, hiányozni fogsz.
Reménységek, várva-várt dolgok
Koncertek, koncertek, koncertek, itthon rég, vagy soha nem látott zenekarokkal, úgy mint System Of A Down, Tool (vagy az A Perfect Circle, édesmindegy), Bad Religion, Voivod (Snake-kel és Jasonnel, hmmmm!), Type O Negative, Machine Head, Fear Factory, Deftones, Korn, Danzig... nem is folytatom, igazából rettenet boldog leszek, ha ezen előadók közül kettő eljut hozzánk idén.
Remegve várom az újjáalakult Life Of Agony tavaszra ígért lemezét, remélhetőleg a súlyos részek még súlyosabbak, a dallamos részek pedig még dallamosabbak lesznek. Nem kevésbé vagyok kíváncsi arra, hogy miféle virágcsokrot köt nekünk szívszaggató balladákból a Slayer Lombardoval, illetve, hogy vajon milyen hosszú útszakaszt lehet majd felbontani az új Crowbar lemezzel. Hazai pályán egy Flop és egy Relikvia nagylemez megjelenésébe vetem minden bizodalmamat, illetve, hogy még jó páran követni fogják az Ektomorfot nyugat felé.
Ja, és őszintén remélem, hogy még 2011 előtt kijön az Guns 'n Roses (annak ellenére is, hogy Axl Rose-t szívesen lökném kiéhezett barnamedvék közé), ugyanis a Pentagon akkorra újabb jégkorszakot jósol, ami tovább halogathatja a megjelenést.
Jut eszembe, szerintetek egy J.Lo és Ben Affleck közötti újrakezdésnek mennyi az esélye?
Pálinkás Vince
2004 legjobb lemezei
Tavaly nagy nehezen összeizzadtam egy 20-as listát, idén azonban úgy döntöttem, nincs rangsor. Minden év végi rangsorolás csak igazságtalan lehet, hiszen egy csomó lemezt nem is sikerül beszerezni vagy meghallgatni december 31-ig, így jártam tavaly is, tehát egy csomó 2003-as zseniális mű kimaradt a listából, csak a teljesség igénye nélkül néhány név, akik számomra meghatározót alkottak: Wuthering Heights, Space Odyssey, Astral Doors. És hogy ne csak a Patrik Johansson által énekelt anyagokat említsem, hanem kissé szélesebb körben is hozzak néhány példát: Firewind, Symphorce, Thunderstone, Overkill, Nevermore, Evergrey, Balance Of Power, Cornerstone, Rage stb.
Ma már nem is állok szóba magammal, amiért ezek lemaradtak, és mindez egyszerűen csak azért történhetett így, mert a lista összeállításának pillanatáig még nem jutottak el hozzám vagy pedig annyira az év végén jelentek meg, hogy már nem. Úgyhogy idén nincs lista, és nemcsak a fentiek miatt, hanem azért is, mert ha belegondolok, mégis milyen alapon teszem az egyik albumot a huszadik, a másikat a 13. helyre, mikor minden lemez, ami tetszett 2004-ben, egyaránt ott lehetne az első háromban? Úgy próbálom áthidalni ezt a dilemmát, hogy ABC-sorrendben sorolom fel azokat az anyagokat, amelyek, postabankosan szólva igazán közel álltak Önhöz, vagyis hozzám.
Azt a pár szavas kis kommentárt, amelyet mindegyikhez fűzök, kéretik megbocsátani, de ha már egyszer az a feladat, hogy mondjam el a véleményemet az évről, hadd legyen személyes a dolog:
Axel Rudi Pell: Kings And Queens - a 2002-es Pell lemez csalódást okozott, ezért nem vártam sokat az új anyagtól, de talán pont ezért nagyon bejött a Kings And Queens.
Cans: Beyond The Gates - egy nagyon kellemes meglepetés, nagyon változatos és a Hammerfall világán messze túlmutató szólólemezt hozott össze Joakim testvér.
Dio: Master Of The Moon - lehet, hogy egyedül nekem tetszett igazán az új Dio, de akkor is nagyon jó!
Distant Thunder: Welcome To The End - US power először: ÁLLAT!
Dream Evil: The Book Of Heavy Metal - harmadszor is letaglózott a banda. Három év alatt három zseniális lemez, mindezt úgy, hogy semmi, de semmi újat nem tesznek hozzá az ezerszer is eljátszott metal klisékhez - erre csak a legnagyobbak képesek, de Dream Evilék olyan frissességgel, fiatalos lendülettel teszik mindezt, hogy az utánozhatatlan!
Eldritch: Portrait Of The Abyss Within - nekem új, idei év végi ismeretség ez a banda és bár régi rajongójuk, Szilvia kissé lehúzta ezt a lemezt, nekem az El Nino mellett ez is nagyon tetszik. Később majd kiderül, mennyire volt ebben szerepe az újdonság varázsának.
Empty Tremor: The Alien Inside - Az ex-At Vance-es Oliver Hartmann egy Dream Theateres világú bandában: gyilkos párosítás.
Hellfueled: Volume One - ilyen jó kópiabanda nincs még egy a világon! Teljesen kikészített ez a full ős-Sabbath/Ozzy album, ami bizonyára valami páncélszekrényből lopott 20-25 évvel ezelőtti kiadatlan nótákat tartalmaz! :-)
Iced Earth: The Glorious Burden - ez az anyag nagyon beütött! Ripper és az Iced Earth - szintén gyilkos párosítás. Ez az az anyag, amelynek Shock!-os kritikájától Kiss Gáborral együtt elhatárolódtunk, igaz, ezt nem közöltük nyilatkozatban, tehát, nem tudom, érvényesnek vehető-e.
Jag Panzer: Casting The Stones - Gábor, ettől a kritikától is elhatároljuk magunkat? (Bocs, Bea.) Amúgy pedig, US power másodszor: MÉG ALLATABB!
Jorn: Out To Every Nation - Jorn legjobb szólóalbuma lett a 2004-es és az egyéb általa énekelt lemezek között is előkelő helyet foglal el.
Nightwish: Once - a finnek eddigi fejlődése is töretlen volt, de ezzel a lemezzel még ahhoz képest is óriásit ugrottak előre. Még egy hatalmas meglepetés!
Pain Of Salvation: 12:5/Be - a POS unplugged koncertanyaga és a minden eddiginél komolyabb hangvételű Be lemez szimplán az idei év legzeneibb kiadványai.
Rhapsody: Symphony Of Enchanted Lands Part 2.: The Dark Secret - nyilván Christopher Lee karizmája is inspirálólag hatott az olaszokra, de akárhogy is, ez az új lemez méltó lett az első részhez.
Sabbtail: Nightchurch - Mats Leven legjobb formáját hozta ezen az őserejű, Hammond-orgonától hangos metal lemezen, az év egyik legnagyobb és legkellemesebb meglepetése.
Saxon: Lionheart - na, ez az a lemez, ami nagyon feladja a leckét a Priestnek! Hihetetlen, hogy micsoda formában vannak Biffék!
Scorpions: Unbreakable - megint csak egy nagyon kellemes meglepetés! A németek visszatérő lemeze nagyon erősre sikerült!
Seven Witches: Year Of The Witch - US power harmadszor: LEGÁLLATABB!!
Threshold: Critical Energy/Subsurface - ismét egy koncert- és stúdióanyag páros. A Subsurface az egyik legjobban sikerült Threshold lemez mind közül.
Twisted Sister: Still Hungry - nemcsak a pesti koncert, de ez az újrafelvett anyag is nagyon odab*ott (csak hogy jó SMF-ként fejezzem ki magam)!
Veni Domine: IIII.: The Album Of Labour - isteni sugallatra talán, de ez az album is bekerült a legjobbak közé.
Warrior: The Wars Of Gods And Men - US power negyedszer: LEGESLEGÁLLATABB!!!
Wolf: Evil Star - nagyon beletalált nálam ez az ős-Maidenes/Mercyful Fate-es zene, és bár ez a lemez lassabb lett elődjénél, pont ezért sokkal jobban ütnek a dalok.
A fentieken kívül kellemes perceket, de katartikus élményt nem okozott néhány "nagy" banda 2004-es alkotása, ill. még idő kell teljes befogadásukhoz. Az előbbiek közé tartozik a Primal Fear, a Magnitude 9 (illetve manapság már betűvel Nine), a Lionsheart, az Impellitteri, a Dokken, az U.D.O. 2004-es anyaga; utóbbi csoportba sorolható az idei Death Angel, Evergrey, Ayreon, Fates Warning album, illetve a Genius rockopera második része. És akkor még hány 2004-es keltezésű zenét nem hallottam egyáltalán (hogy csak azokat említsem, amelyekről tudom, hogy érdekelnek: Silent Force, Mystic Prophecy, Iommi-Hughes, Nocturnal Rites, Edguy), plusz akiket itt és most kifelejtettem…
Az év koncertjei
A tavalyitól eltérően nem sorolok fel kronológiai sorrendben szinte mindent, amit láttam, mert idén elég egyértelmű a rangsor (ilyen is van néha): Priest, Europe, Uriah Heep. Utána pedig: Hughes-Turner, Threshold, Rage, Sebastian Bach. Ezek voltak a legjobbak, bár a Pink Cream 69 és az Edguy/Brainstorm/Nocturnal Rites szentháromság kimaradt.
És, hogy nagy Nyugat-mániánkban ne feledkezzünk meg a hazánkfiairól sem: a Thorday Ákos emlékkoncert is felejthetetlen élmény volt a Wigwamban a Nemesis-szel és az erre az alkalomra újra összeállt Unicum State's zenészgárdával, valamint ugyanott sikerült végre életemben először elcsípni a Szekeres Tamás Bandet, ez a koncert pedig a legjobb, legszebb hangzású volt, amit valaha láttam…
2004 csalódásai, bánatai
Először is saját magam, mert idén nem voltunk kint a Bang Your Head!-en, hogy lássuk például a Cage-et, a Kingdom Come-ot, a Lillian Axe-t stb. Nem baj, 2005-ben megint csak valami elképesztő összeállítással várnak bennünket a germánok (Vicious Rumors, Jag Panzer, Candlemass, Morgana Lefay, Axel Rudi Pell, Virgin Steele - csak hogy a csemegéket említsem) úgyhogy nichts wie hin, hogy stílusos legyek.
Néhány lemez, ami csalódást okozott 2004-ben: Europe (jó kezdés, jó befejezés foglal keretbe egy végtelenül unalmas középső részt), Steel Prophet (sajnos az új énekes sehol nincs a kettyós Rick Mythiasintól), Messiah's Kiss (pedig az első lemez nagyon jó volt, vázz…), W.A.S.P. (a Neon God második részéről jókat hallok, de az első a kritika megírása óta sem tetszik jobban). P. Box (a koncertanyaggal kapcsolatos fenntartásaimmal kapcsolatban semmit nem tudok hozzáfűzni az ismertetőben leírtakhoz).
Végül pedig: milyen világ az, ahol koncert közben csak úgy felmegy valaki a színpadra és rálő a zenészekre és a közönségre??? Dimebag tragikus, értelmetlen és érthetetlen halálával sajnos minden remény elszállt egy esetleges Pantera újjáalakulással kapcsolatban, tehát az a "visszadallamosodás" sem várható már, amiben mindig reménykedtem. R.I.P., Dime! És, ahogy sokan megfogalmazták a tragédia kapcsán: ezek után semmilyen a rockkoncertek sem lesznek már olyanok, mint eddig…
Mit várok 2005-től?
Nem sokat, 5 dolgot:
új Priest lemezt
új Priest lemezt
új Priest lemezt
új Priest lemezt
új Candlemass lemezt
Ezenkívül sok-sok prog-power, US power, power doom, hard rock és klasszikus heavy metal albumot; jó koncerteket (úgy néz ki, megint lesz egy pár nagy dobás), mindezek finanszírozásához sok-sok pénzt; valamint: nyugalmat, szeretetet, békességet (bár ezekre sok esély nincs, úgyhogy tennünk kell érte)
HEAVY NEW YEAR!
Pfleger Bea
Kedvencek 2004-ből, nem sorrendben
Rammstein: Reise, Reise
Therion: Lemuria/Sirius B
Turisas: Battle Metal
Nightwish: Once
Ensiferum: Iron
Vision Divine: Stream Of Consciousness
Crematory: Revolution
Steel Attack: Enslaved
Evergrey: The Inner Circle
Ayreon: The Human Equation
Heavenly: Dust To Dust
Nocturnal Rites: New World Messiah
Icycore: Wetwired
Cans: Beyond The Gates
Finntroll: Nattfödd
Lunatica: Fables And Dreams
Edguy: Hellfire Club
Magnitude Nine: Decoding The Soul
Farmer Boys: The Other Side
Remények 2005-re
Nem okoz csalódást a várva-várt Priest album, Rob pedig fenntartja a saját, önálló irányvonalát is.
A Crematory nem oszlatja fel magát ismét.
Megjelenik új Lacrimosa anyag.
Nem marad el a Rammstein koncert.
Dan Brown ír néhány újabb remek könyvet, melyekből kiderül, hogy Arthur király földönkívüli volt, Marco Polo pedig kínai transzvesztita, aki mellesleg víziszonyban szenvedett.
Egy szemfüles illető Peter Jackson kezébe nyomja a King-féle The Dark Tower 7 kötetét. Jackson ráharap a csalira és holnaptól 7 filmet rendez egy időben. (Ehhez csupán kiszolgált bicaját kell elcserélnie Kevin Spacey elektromos robogójára.)
