Shock!

Lehet, hogy egyedül nekem nem jött be 100 százalékosan az előző Strato-lemez a csapat hívei közül, de a mai napig úgy érzem, Tolkki papa '98-ban kicsit túlságosan is átment biztonsági játékosba és Destiny címmel legyártott egy szokás szerint igényes, de az addigi korongok után kevésbé izgalmas, a már bevált recept alapján készült anyagot.

Az album ezzel együtt nem ingatta meg a finn-svéd-német "vegyesvállalat" előkelő pozícióját az európai mezőnyben, valószínűleg még lendített is rajta, de szerintem az Infinite-tel fognak csak igazán nagyot robbantani. Gondolom, senki se várta, hogy a banda zenéje valami radikális változáson megy keresztül, de azért arra, hogy az új lemez ilyen jó lesz, talán én se voltam felkészülve. A titok nyitja természetesen a dalokban keresendő. Míg a Destiny-n viszonylag kevés valóban maradandó nótát találtam, a mostani termés elképesztően magas színvonalat mutat végig! Az első igazán komoly ámulatot a lírai Mother Gaia okozza. Itt előbb Timo Tolkki kápráztat el csodálatosan letisztult gitárjátékkal, aztán olyan gyönyörű szimfonikus betét bontakozik ki, hogy attól leesik a kék az égről (kösz, Tökfej!). Szinte fáj, hogy ezzel véget is ér a dal...

A félig-meddig címadó szerzeményben, az epikus Infinity-ben újra a szimfonikus hangszerelés dominál, ez a szám a lemez másik abszolút előremutató tétele. Utána a Celestial Dream már csak afféle kis levezető szösszenet az anyag végére. Persze a hagyományosabb Strato-témák is a helyükön vannak: mindjárt a nyitó Hunting High And Low (ehhez készült az első maxi) lazán lepipálja a múltkori klipnótát, az S.O.S.-t, az A Million Light Years Away sem sokkal marad el a Hunting mögött, míg mondjuk a speedelős Freedom még a címével is a '97-es Forever Free-t idézi (azt a szintidallamot egy emberként fogja teli torokból énekelni a tömeg a koncerteken) és ugyanebben a kategóriában indul pl. egy újabb kedvenc, a Millennium is.

Az egyes dalok mögött egyébként bizonyos koncepciót vélek felfedezni: nem egy alkalommal esik szó a szövegekben a világ legégetőbb jelenkori problémáiról, az előttünk álló bizonytalan jövőről... A szokásosan művészi borító szintén ezt a feltevésemet támasztja alá. Szóval ez itt egy minden ízében átgondolt, csúcsminőségű dallamos metal album. Mondhatnánk, az említett robbantás nagyságát mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a mostani albumot bemutató turné már hazánkat is érintette.