Az idei év a vitatott albumoké, és nagyjából borítékolható, hogy a Morbid Angel Illud Divinum Insanusa, az Opeth Heritage-e és a Lulu mellé december 6-án újabb versenyző áll rajthoz a Korn dubstep DJ-kkel közösen készített The Path Of Totality lemeze képében. Jonathan Davis énekesnek azonban nincsenek kétségei a dolog életképességét illetően.
„Néhány Korn rajongó biztos belemerül majd a dubstepbe a lemez hatására", mondta Jonathan az MTV Hive-nak. „Ugyanez a Follow The Leadernél is lejátszódott: a hip-hop színtér hatalmasat robbant akkoriban. Ma már tök kommersz az egész, a dubstep színtér azonban ugyanolyan élő és pezsgő, mint az volt annak idején. Az egész arról szól, hogy az utcáról, az undergroundból érkeztél, és jó vagy valamiben. Ezek a srácok underground show-kat nyomatnak. Ilyen például Skrillex is, aki rengeteget tesz a színtérért. Egyesek szerint tönkrevágta a műfajt, mások szerint ő tette naggyá. Sokan gyűlölik, mások istenítik. És persze mindig vannak puristák – akárcsak a metalosok között. Nekünk is rengetegen mondják, hogy bezzeg az elején még igazán jók voltunk, de minden típusú zene úttörőinek fel kell készülnie az ellenséges reakciókra. Az emberek kapaszkodnak a múltba, ez pedig a jövő: ez az új hip-hop, ez az új metal, ez az új minden."
Jonathan szerint a dubstep bulik hangulata is sajátos. „Ismerjük a metal bulikat, amik tele vannak gyűlölettel: szétbaszlak a moshpitben, satöbbi... Az elektronikus zenei show-k azonban a békéről és a szeretetről szólnak, de közben durvábban zúznak, mint a metal rajongók. New Yorkban egy buli után megnéztem a Nerót, akik teltházas fellépést csináltak a Webster Hallban, a közönségük pedig tízszer keményebb volt, mint akármilyen metal közönség, amit csak életemben láttam. És a Nero lágy, popos dubstep... Találkoztam is velük a buli után, és kiderült, hogy nagy Korn rajongók. Nem is értem, miért. Úgy voltam vele: basszátok meg, csak hülyítetek! Tök jó, amikor ilyesmi történik. Csak néztem a show-t a színpad széléről, és úgy éreztem magam, mint valami régi Gary Numan bulin, az egész produkció felépítése arra emlékeztetett. Állatira élveztem, és a kölykök is élvezik. Rákattannak, mert soha életükben nem tapasztaltak még ehhez hasonlót. Én már negyven vagyok, láttam Gary Numant és az összes hasonló arcot a '80-as években... Mennyire jó volt akkoriban a zenei élet! Ez pedig ugyanolyan friss és fasza, mint a '80-as évek zenéi. Rengeteg eltérő alirányzat és szarság létezik..."
A Shock! hamarosan interjút közöl Ray Luzierrel, a Korn dobosával, aki nekünk is részletesen elmagyarázta, miért készített a zenekar dubstepes albumot.
Hozzászólások
Na azért ez erős túlzás. Legalább az első négy Korn lemezen (főleg az első kettő dalaiból) érezni lehet, hogy Jonathan őszintén énekel, meglehet nézni a régebbi koncertfelvétel eket is, hogy miket művel, mit hoz ki belőle a zene. És a mai napig is, ha már nem teljes erőbedobással, de ugyanígy átérzi a dalszövegeit, ugyanúgy beleéli magát a dalszövegekbe (habár azért 15000xre nem lehet nagy élmény újra elnyomni a Here to stay-t).
Egyébiránt nekem is bejön ez a keverék.
Kapj már a fejedhez Jonathan!!!!!!! !!!!!!!!!
Ember egy f..... vagy!