Shock!

Újabb énekesnős formáció, ismét tévés tehetségkutatós kötődéssel, csupán a zenekar már egy kicsivel előbb is létezett, és ránézésre sem tizenéves suhancokból áll. Több tehetségkutatón is jó helyezést értek el, hozzánk pedig egy kétszámos bemutatkozó EP érkezett, amit néhányan meghallgattunk és véleményeztünk.

Valentin Szilvia: Felfutó tendencia, hogy több rock/metal vonalról érkezett énekes próbálkozott a zenei tehetségkutatókban, így a souldiveres Jaksa Adrienn is ott kezdte, noha a műsorban elég magas volt a léc az Evanescence dallal. Saját zenekara az Evanescence-nél kicsit súlyosabb, ám énekdallamok tekintetében populárisnak mondható. Adrienn nem is vállalta itt túl magát, a két szám közül a lendületesebb másodikra szavazok, az első kevésbé meggyőző, és több a gyermekbetegség az énektémákban. Bemutatkozásnak nem rossz, már csak néhány azonnal megjegyezhető slágertéma hiányzik.

Draveczki-Ury Ádám: Ugyan többé-kevésbé képben vagyok a tehetségkutatósdit illetően, bevallom, Jaksa Adrienn neve elsőre nem csengett ismerősen, de így legalább prekoncepciók nélkül hallgattam meg a SoulDiver két dalát (aztán utána persze beazonosítottam). Modern rock a játék neve, és mondjuk Karai Anna szólódalával szemben ez hálistennek igazi rock vastag, zakatolós gitárokkal, Vári Gábor-féle bika hangzással, az énekdallamok terén néhol egy leheletnyi speciálisan magyaros fűszerrel, ami egyáltalán nem rossz irány. Adrienn hangja nyilván nem olyan karakteres, mint mondjuk Annekéé vagy Amy Lee-é, de az orgánuma kellemes, és tudja is használni. Ugyanakkor az énekdallamok fogósságán meg a prozódián (bocsánat, ez a vesszőparipám) lenne még mit fejleszteni, de kezdetnek egyáltalán nem rossz ez a két dal. Nekem inkább tetszik az összkép, mint nem – innen simán lehet építkezni.

Nagy Andor: Újabb énekescsajos banda, aki egy tévés „tehetségkutatóból” lehet ismerős, csak ezúttal X-Faktor a hivatkozott csoda, nem Voice. Fogalmam sincs, hogy Jaksa Adrienn meddig jutott, és meddig se, viszont szépen szóló (ám nem kifejezetten erős) hangja az mindenképpen van neki. Az általa vezetett SoulDiver egy szegedi banda, ez a második EP-jük, rajta két számmal, modernnek is hívható, dallamos metal zenét tolnak, magyar szövegekkel, amiről - mind a vokális megoldások, mind pedig a szövegek miatt - egy női énekes Black-Out képe rémlett fel. A hangzásért Vári Gábor felelt a Black Hole Soundban, és ezzel mindent el is mondtam róla.

Oravecz Zoltán: Sallangmentes, riffközpontú zene, amely ének terén nyugodtan elviselne még több „szőrt”.

Kiss Gábor: Kifejezetten jó hangzással és egy harapós riffel robban be az Egy lélegzet, a melankolikus énektémák alapvetően alakítják át azonban a dal karakterét. A végeredmény kicsit szomorkás, nekem meg valahogy az Aebsence ugrik be a hangulatáról. Jaksa Adrienn hangja jó, de az énekdallamok még nem igazán karakteresek. Az Ál/Arc is tök jól indul egyszerű, de hatásos riffjével, de Adrienn egy kicsit ezt is „leülteti.” Alapvetően az vele a problémám, hogy bár a hangja tényleg erős, a dalokhoz maximálisan passzoló énektémák kialakításával még gondjai vannak. A csapat és Adrienn adottságai is megvannak ahhoz, hogy összehozzanak néhány igazán jó dalt, de némi további rutin, vagy egy külső fül segítsége még elkélne.