The Waiting Ones néven fut a többek között a Watch My Dyingból, a Superbuttból vagy a Varso zenekarból ismert Kovács Attila gitáros új projektje. A Rakshasa című dal most nálunk debütál, Attila pedig saját szavaival mutatja be a lemezt.
A The Waiting Onesról és a nagylemezről
Több mint tíz lemeznyi, részben vagy majdnem teljesen kész, szerintem sok szempontból élvezhető dalom kallódik az archívumban hosszú évek óta úgy, hogy rajtam kívül legfeljebb a közvetlen családtagjaim hallják őket, és ez a tény az idő múlásával egyre inkább bosszantott. Tavasszal elhatároztam, hogy szép lassan, ahogy időm engedi, befejezem, majd közzéteszem ezeket. Lassú víz, Bartók mos.
Az első album, amit néhány napja publikáltam a projekt Bandcamp-oldalán, a For Those Who Love To Be On The Road címet kapta. A lemezen tizenhárom instrumentális, 2007 és 2018 között megírt, de idén elkészült dal hallható, melyeknek közös nevezője a teljes spontanietás, és az, hogy megszületésük pillanatában nem nagyon foglalkoztam semmiféle elvárással. Az anyag zeneileg ennek következtében igen szerteágazó, ugyanúgy fellelhetők benne indusztriális és filmzenés elemek, mint vadabb death és black metal hatások, de ezek csak támpontok, a felfedezést elsősorban a hallgatókra bíznám.
A For Those Who Love To Be On The Road száz százalékig szólólemez abban az értelemben, hogy minden hangszerszólamot magam írtam és rögzítettem, emellett az én munkám a keverés, a master, és a borító is. Vendégek nincsenek. Elsőre ez tűnt kézenfekvő megoldásnak, hiszen ha már szólóprojektről van szó, legyen tényleg az. A későbbiekben megjelenő lemezeken ez nem feltétlenül marad így, hiszen egy-egy korszak lenyomataként mind némileg - vagy nagyon - eltérő zenét rejt majd: lesz black metalosabb anyag, de akár az elektro / ambient határvidékére is kalandozom majd, a totális zenei szabadság jegyében. A később megjelenő albumok egy részénél szándékomban áll olyan zenésztársak felkérése némi közreműködésre, akikkel álltunk már együtt színpadon - meg persze olyanoké is, akikkel még nem, de ez majd derüljön ki akkor.
A For Those Who Love To Be On the Road digitálisan kizárólag a Bandcampről letölthető, mivel ez az egyetlen streaming szolgáltató, amit nem olyan fehérgalléros bűnözők működtetnek, akik töredékcenteket fizetnek az őket tartalommal, ezáltal kattintásokkal és bevétellel ellátó zenészeknek. Emellett kapható fizikai formátum is, saját definícióm szerint ReCD kiadás, ami nagyrészt újrahasznosított alapanyagokból, kézzel készül, egyedi, számozott példányok formájában. Ez a kapcsolódó oldalakon rendelhető, de igényelhető ingyen, postaköltség ellenében a digitálisan megvásárolt példányokhoz is.
A dalról
A Rakshasa 2012-ben, néhány nappal az albumot nyitó FoodChainSaw után készült, ugyanazon meg nem valósult projekt második, egyben utolsó dalaként. Címe a hindu mitológia emberfaló démonjára utal, de senkit nem akarok azzal kábítani, hogy ilyen könyveket bújok nap mint nap: a kifejezést még tizenévesen olvastam egy Predator képregényben, és hirtelen ez jutott eszembe munkacímként, aztán meg is tartottam. Zeneileg számomra a Voivod, a Today is the Day és a Chimera albumos Mayhem világa keveredik benne némi elektronikával, de bízom abban, hogy lesznek olyanok, akik mást is felfedeznek benne. A gitárszóló utólag lett hozzáadva. Mivel nem vagyok egy született szólómágus, ráadásul kifejezetten vastag húrokat használok, gyakran előfordul, hogy hosszú órákon át küzdök egy-egy ilyen felvétel alkalmával, és a végén már abszolút nem tetszik, amit csinálok. Ezúttal is ez történt, így aztán készült egy olyan változat, ahol a szóló visszafelé játszva lett bevágva. Érdekesen szólt, de ezzel sem voltam elégedett, így néhány nappal később próbaképpen visszatettem az eredeti változatot, és akkor már tetszett. Ha minimum segédmunkás órabérben fizetnék a fáradtságos, de fölöslegesen elvégzett munkát, valószínűleg már milliomos lennék. Csak idő kérdése.
A teljes lemez meghallgatható a The Waiting Ones Bandcamp-oldalán, ahonnan letölthető a digitális változat teljes booklettel együtt. Facebook itt.
