Hűha. Ez aztán az agy-gyalu! 24 trackes írországi death/grind. Szerencsére abból a fajtából, aminek van húzása is. Nem is kicsi. A gitárokat mélyebbre hangolták, tehát ha a death-et értékelem benne, akkor inkább a Morbid Angel-féle reszelés a mérvadó. Súlyos...
Mázli, hogy a dalok nem mennek át eszetlen cséplésbe, blastbeat-hegyekbe, sőt. A dobos elég karakteresen üti a cuccát, hmm. Mindenhol akad olyan rész, amibe bele lehet kapaszkodni, középtempó, döngölés akár. Szóval itt megdőlt az az elmélet, hogy színtiszta grind zenét hallunk. A gyors részeknél sem esik szét a zene, profi produkció, kíváncsi lennék koncerten ebből mi jön át.
Ha jól hallom, két vokalista van a csapatban, egyikük mélyebben hörög, a másik inkább károg, na utóbbi kicsit mókás, az inkább sima vérhányás. Maradnék a mélyebb hangoknál, ha lehet. Meglepett, hogy csak hárman (legalábbis a frissebb képeken, úgy tűnik korábban négyen voltak) zenélnek a formációban, iszonyat sűrű az egész cucc, bár ez a remek stúdiós munkának is köszönhető persze. Na meg persze a Nasum-os Miesko produceri munkájának.
Az egész lemez egy korrekt arcul-csapás, bár néha úgy éreztem fél óra bőven elég lett volna, 43 perc már túlzás ebből a típusú zúzásból, noha természetesen a dalok hosszúságát nem viszik túlzásba. Bár a fogós riffek feledtetik a hosszúságot. Korrekt pörölycsapás-nóták és ahogy már említettem a húzós témáik is nagyon ott vannak! Olykor egy-egy eltévedt gitárszólót is megfigyelhetünk, nos, nem ezek miatt jó a lemez!
Nem mondom, hogy nem hallottam még hasonló zenét, ennek ellenére minden jóérzésű brutáliabarát bátran beszerezheti a CD-t, csalódás kizárva!
