Shock!

Az Aenima 1999-es bemutatkozása, a Revolutions album máris kedveltté tette a portugál csapatot a melankolikus, atmoszférikus zenék hívei körében, a Never Fragile pedig alighanem tovább mélyíti majd a kialakult kapcsolatot zenekar és közönsége között. Most sem késő azonban bekapcsolódni a játékba, így akik nem hallották még az Aenimáról, azok a The Gatheringnek, a Lacuna Coilnak, a The Third And The Mortalnak és a Dead Can Dance-nek egy finom, ízléses ötvözetét próbálják elképzelni.

A mikrofont egy Carmen nevű leányzó birtokolja (a promóciós csomaghoz sajnos elfelejtettek fényképet mellékelni!..), aki gond nélkül kiállja az összehasonlítást Annekével, Cristinával vagy mondjuk Sharon den Adellel (Within Temptation). Középfekvésből bármikor képes kristálytiszta szopránba váltani és az ő dallamai is valósággal lebegnek a föld felett, maradéktalanul visszaadva a szövegekben megfogalmazott érzelmeket.

A zene, ahogy a fentiekből kiderülhet, nem az a karcos fajta, jóllehet két gitáros is játszik a bandában. Jószerivel az At The Edge Of The Cliff az egyetlen tétel, ahol a súlyosabb, gitárközpontú hangzás a meghatározó, ezt leszámítva a billentyűsök illetve samplerek vannak inkább előtérben és az egész korongon megfigyelhető a dark rock és a popos/ambient dolgok, a lüktető (gépies) groove-ok és éteri dallamok szimbiózisa. A Lacuna Coillal kötött barátságom is a Halflife EP-vel kezdődött, amelyet tudvalevőleg megelőzött egy album, szóval lehet, hogy idővel már kevésnek fogom érezni ezt az öt számot (plusz intro) az Aenimától...