Shock!

Német hard/heavy metal. úgy az első két dal erejéig. Most úgyis divatos lett ez a vonal, erőre kaphatnak a germán csapatok újra, például az Angel Dust is felfrissült alaposan. (Merthogy ők sem mai csirkék...)

Egy minden tekintetben hagyományos gyors nótával kezdődik az album, sajnos előre ki lehet számítani minden egyes fordulatot (fordulatot?!) a zenében, csak ez speciel mérföldekkel jobban szól, mint egy 80-as évek-beli album. A gyorsaságból, virgázásból később sem adnak alább; valamivel csak be kell indítani a bajuszos német fiatalságot! Színesítés gyanánt nagyobb szerepet kaptak a billentyűk is így az album közepétől olyan érzés szállt meg, mintha valami jó kis progresszív csapatot hallgatnék nem kevés Dream Theateres megoldással. Érdekes, hogy az eleinte követhetetlen váltások is lassan teljesen kiszámíthatóvá válnak, ahogy a Dream Theater és társai egyre nagyobb teret és rajongót hódítanak meg. Az Angel Dust esetében unalomról szerencsére még szó sincs, roppant élvezetesen szólóznak minden hangszeren, nemhiába öreg rókák a szakmában!

Kakukktojásnak tűnt számomra a Nightmare c. dal, melyet akár a Rammstein is jegyezhetne, bár itt a refrén dallamosabb. Amúgy nem rossz, csak kilóg a többi közül. Nem kell megijedni, a következő tétel visszaránt a true metal ösvényeire, klasszikus gitárszólókkal megspékelve, még akár Yngwie Malmsteen is írhatta volna a nótát az új albumára, (persze szólók nélkül.)

Amennyire nem barátkoztam meg velük az első ismerkedés alkalmával, most - kb. a 3. hallgatás után - oly nagyon tetszik az egész album. Van itt minden, profi muzsikusok, jó kis dalok, remek hangzás. Kérdőjelből felkiáltójellé változtam, és nyugodt szívvel ajánlom bárki érdeklődőnek a Border Of Realityt.