Shock!

Tipikus köcsög kiadói fogásnak is hívhatjuk a BLS legújabb gyűjteményes korongját - Zakk Wylde & Co. a közelmúltban új kiadóhoz került, legutóbbi lemezük (Shot To Hell) lassan már hároméves, az új album még a fasorban sincs, viszont Zakk némileg visszatért a köztudatba azzal, hogy ismét Ozzy Papi közelében sertepertél (ha még egyáltalán...). Hát mit kell ilyenkor megjelentetni? Úgy van, vagy válogatást, vagy koncertlemezt. Az Eagle Rock Entertainment kötelékében üzemelő Armoury Records azt választotta, hogy mind a kettőt választja.

A Skullage tizenkét tétele jelenti a tényleges best ofot, az utolsó négy pedig a mézesmadzag: korábbi BLS slágerek 2004 februárjában rögzített akusztikus verziói hallhatóak itt, nyilván azzal a céllal, hogy azért legyen, aki meg is veszi a lemezt. Zakk és Nick Catanese akusztikus duójának előadásában hallhatjuk tehát a Hellride-ot, a Spoke In The Wheelt és – természetesen – a Stillbornt, a negyedik dalnak pedig elég, ha ideírom a címét: Slightly Amped Instrumental Intro (Acoustic). Érdekes kísérlet valamennyi, leginkább még talán pont a fenti instru, de azért az eredeti változatok bizony jobbak. Új dal pedig nincs, márpedig az elmúlt két és fél év alatt nyilván született egy pár, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy 2006-ig a BLS évente nyomott ki új lemezt magából. Mindegy, nyilván semmit sem kötelező megvenni (vagy éppen letölteni).

A válogatás pedig végül is korrekt keresztmetszetet ad Zakk Wylde Ozzy-mentes pályaszakaszáról, ugyanazt a koncepciót követve, mint a 2005-ös Kings Of Damnation. Azaz ismét kapunk Pride & Glorys dalt - ezúttal a Machine Gun Mant - és a Dead As Yesterday képében újra van tétel a Neil Youngos hangulatú Wylde szólólemezről is. Utána pedig kronológiai sorrendben minden korongról van egy-két szám, én meg újfent megállapítottam, hogy a legjobbak a The Blessed Hellride-on és a Mafián találtattak (ők is hasonlóan vélekedhetnek a dologról, mivel ezekről szerepel a legtöbb). Az legalább korrekt dolog, hogy a Kings Of Damnation válogatással igazán minimális az átfedés, és hát egy Bleed For Me-t, pláne az Ozzy énekét felvonultató Stillbornt tényleg lehetetlen lett volna lehagyni.

Érdekesség még, hogy az akusztikus darabok miatt nyilván, de a Won't Find It Here, az In This River és a New Religion jelenléte következtében még inkább - ez utóbbinál persze csak a dal első felére gondolok - Wylde Bátyó nyugisabb oldala lett jobban kidomborítva, némileg árnyalva a róla kialakult tufa, sörvedelő, szőrös tökű rocker képét. Ha totál kezdőként közelítesz a BLS-hez akkor egyrészt képzelj magad elé egy egyre ozzysodó hangú gitárhős által vezetett mocskos, tökös rockbandát, másrészt pedig inkább a már többször idecitált Kings Of Damnationt ajánlanám az ismerkedéshez, az jobban jellemzi a csapatot. De még inkább azt ajánlom, hogy szerezd be a Blessed Hellride-ot, aztán meg jöhet szépen a többi sorlemez!