Shock!

Brant Bjork egy ösztönlény. Illetve ez azért nem hangzik a legszebben, úgyhogy inkább mondjuk úgy, hogy olyan intuitív ember, aki inkább hallgat a pillanatnyi hangulatára, mint a logikus gondolkodásra, akit mindig a megérzései vezetnek. Ez eddig is jellemző volt rá, most meg aztán pláne. Mert hogy az van, hogy a legutóbbi Bjork anyag, a Jacoozzi, bizony közel sem a legújabb szerzeményeit tartalmazza. Ezeket a dalokat ugyanis kábé tíz éve, a Punk Rock Guilt és a Gods & Goddesses anyagainak a megírása között rögzítette a jó Brant, hirtelen ötlettől vezérelve, csak bement a stúdióba, és néhány nap alatt szép egymásutánban feljátszott minden hangszert egymaga, mintegy saját magával jammelve.

És ez a lelazult, ad hoc jelleg teljes mértékben érződik is a bugyborékoló jakuzziban, egyrészt a tíz dal hozza a már jól ismert, mindenbe beleszaró stonerhippi-feelinget, másrészt pedig egyetlen kivétellel instrumentális tételekről beszélünk. Emellett sajnos az is igaz, hogy némelyik olyan, mintha csak dalvázlat maradt volna, a Five Hundred Thousand Dollars például mindenképpen, hiszen ez nem más, mint egy alig negyvenöt másodperces dobszóló, de a hosszabb számokban (és azért vannak itt hat-hét perces „eposzok" is) sem nagyon bukkan fel több egy-két témánál, aztán ezt variálgatja jó hosszan. Az első két dal (Can't Out Run The Sun, Guerrilla Funk) hossza együttesen például üti a negyedórát, és hiába tetszik mindkettő, ez azért sok a jóból. De később a szinte slágeres Lost In Race-ben sincs bő hatpercnyi kraft.

Pedig az összkép igencsak változatos: van itt blues (Mexico City Blues), funk (Guerrilla Funk), elektromos zongorás, nem kicsit Doors-ízű hippizene (Mixed Nuts), fuzzos recsegtető (Polarized), meg persze már-már akusztikus lírázásba hajló merengés (Do You Love Your World?). Ezutóbbi egyébiránt a lemez zárótétele is, és kakukktojásként az egyetlen énekes dal, ami tökéletesen mutatja meg, milyen is a Jacoozzi: szép-szép, és tényleg jólesően elbódító, de a harmadik-negyedik hallgatás környékén ez már nem lesz elegendő, és az egész kezd halálosan untatni. Azért nincs gond, a jó Brant koma továbbra is ott van legnagyobb stoner hőseim között, de a következő anyagába azért majd kicsit több energiát is belefektethet.