Shock!

Bulgáriából megérkezett a napfényes Kalifornia. Komolyan. Ilyen zenét már rég nem csinál szinte senki az Államokban sem, pedig jaj, de hiányzik! Toto, Yes, Whitesnake, és a többiek - rémlik még valami? Ez a duó (Nikolay Raikov énekes és Konstantin Jambazov gitáros-bőgős-szintis-vokalista) valami olyan szinten műveli a blues-alapú hard rockot, ahogy csak a klasszikusok tették.

Középtempós szerzemények dominálnak, sok szintivel, monumentális, simogatóan bársonyos hangszereléssel, és olyan vokális megoldásokkal, amiktől libabőrbe rándul a dallamos rockzene stagnálásában megfáradt zenehallgató karja. Ugyan a Feel The World egy tempósabb nyitó nóta, a kettes Gift From Time-val kezdődően egyre lassul és líraibbá válik a lemez megközelítése, amolyan Asia típusú rockzenévé válik, amilyet fáradt országúti vezetéshez, csendes bárokban kísérőzeneként lehet legjobban elképzelni.

Persze ez cseppet sem azt jelenti, hogy gyengébb lenne a lemez folytatása, egyszerűen csak egy elringató, igényes lebegés lesz a kezdeti tradicionálisabb hangzásból. A vokálok, az ízes gitárjáték, a csodálatosan eltalált szintihangzások mind-mind a befogadhatóságot szolgálják, végig ugyanazzal az igényességgel és színvonallal. A négyes Love And Tenderness nyitó a capella vokálja a régi Kansast idézi, melyet egy, a legjobb AOR hagyományokat követő dal követ. Helyenként, mint például a The Way To Love You More-ban IQ-t idéző, prog rockos megmozdulások is helyet kaptak, az I Will Fly pedig egy 70-es évek végi AOR-funk-disco (!) dal, és igenis, hangulatos!

A lemez végén kapott helyet két bolgár nyelvű dal, talán ezek az egyetlen olyan pontjai az albumnak, ahol a szkeptikus hallgató meggyőződhet róla, hogy tényleg nem egy tősgyökeres amcsi bandát hallgatott idáig. Furcsa persze a recsegő-pattogó nyelv, de hamar túllép rajta az ember, a zene ugyanis ugyanaz a multivokálos AOR mint eddig. A záró bónusz szerzeménytől látatlanban kissé fáztam, ugyanis ez a Queen legendás Bohemian Rhapsody-jának feldolgozása. De nem kellett csalódnom, nem az eredeti (überelhetetlen) változatot próbálták erőltetni, inkább ügyes kísérletbe fogtak: Akusztikus gitár kíséretre torzított és akusztikus gitárok "éneklik" Freddie dallamait: okos megoldás, nem kicsit tetszik.

Nem tudom, meddig viheti egy olyan bolgár csapat amelyik cseppet sem bolgár, inkább amerikai, és cseppet sem 2004-es, inkább a 80-as évek legjobbjait idézi. Remélem, a hely és az idő nem sorvasztja és tünteti el őket. Nekem nagy meglepetést jelentettek, és remélem, valamilyen úton-módon más is rájuk talál.