Shock!

Égzengés, földindulás, fogpiszkáló vastagságú gitársound, jajj, mi lesz ebből? Két és fél perces bevezető. Reménykedtem, hogy csak itt szól ennyire gyéren a gitár, de nem. Ez ilyen. Vékony, mint egy anorexiás karja, atyaég, hova rakták a fülüket a hangmérnökök, meg persze a "zenészek"?

A nyolcvanas évek közepén szóltak ilyen Sokol-rádióként a hazai demók, jujj és még egyszer jujj. A gitárszólóból csak egy torzított zajmasszát lehet hallani, amiről egyébként valamiért egy kies, szélfútta, téli orosz tajgamező ködlött fel előttem. Bármiféle tanulás nélkül, bárki penget ilyesmit. Szerencsére nincs sok belőle, tán csak egy-kettő. Meg pontatlanok is, mint a disznó.

A zene állítólag black metal, de inkább valami bugyuta gitárpilinckának tűnik az egész, amit mondjuk a Motörhead inspirált (legalábbis az első nótában, később ez a fura hatás eltűnik), valaki hörög persze (tonnányi visszhanggal a hangján), de ettől még nem lesz ijesztő semmi. A második dal már teperős black, a dob is teper, a hangzás még mindig retro, engem pedig csuklásszerű röhögés támad meg alattomban. Hallhatóan ránk akarják hozni a frászt, ez kevéssé sikerült nekik eddig.

A zene amúgy elvileg a Bathory (régi), Tormentor (régi), Samael (régi), Treblinka (ezt nem ismerem) és a Sarcofago (ezt sem ismerem, de a nevében hordozza a minősítést asszem) nyomdokain lépked, bár szegény Quorthon (béke poraira) sem bírt ennyire satnya kávédaráló hangszínt kihozni a gitárjából, bármennyire szeretett volna. Kár, hogy a Damnation dalaiban szemernyi hangulat sem rejtőzik, egyszerűek, mint Józsika nyolc feles után. Semmi nincs a régi "nagyok" szellemiségéből ebben a zenében, mondjuk azok sem a bonyolultságról voltak híresek, de volt bennük "valami" plusz mégis. Két feldolgozást is elrejtettek a saját kis csodáik közé; a Volcano 1986-os Bloody Vengeance című nótáját és a Bathorytól az Armageddont. Szép dolog az elhivatottság, ám nem biztos, hogy ezt mindenképpen a világ elé kell tárni.

Van néhány fotó a tagokról is a cd-n, a szokásos: pandamaci arcfestés, százas szögek a csuklóra aggatva, vicsorgás, mindez pocsék minőségben, ez is retro biztos. Az ilyesmitől tán már csak az ijedne meg, aki egy másik naprendszerből jött, de inkább hanyatt-homlok menekülne. (A borítón meg a szárnyas ördög seggében mi a fenét keresgél a mögötte térdeplő, somolygó (!) hölgy?.. Rejtély.)

Egyébként jól szórakoztam a lemezen, mosolyt csalt az arcomra, de csakazértis kegyetlen leszek, ez nem más, mint negyven perc ŐSBORZALOM!!!!