Shock!

A lengyel death metal zenekar ötödik nagylemeze több szempontból is fordulópontot jelent a csapat történetében. Már maga a cím is, a borítóval megfejelve, valami keserű állhatatosságot sugall: carnival is forever, avagy the show must go on. A tragédia pedig, amelyre a lemezcím utal, 2007-ben következett be, amikor az épp turnézó csapat súlyos buszbalesetet szenvedett, melyben a dobos Witold „Vitek" Kiełtyka, ki egyben alapító tag is volt, életét vesztette, Adrian „Covan" Kowanek énekes pedig olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy képtelen volt tovább folytatni a zenélést. A zenekar kvázi főnöke, a gitáros Wacław „Vogg" Kiełtyka azonban a szerencsétlenségben Vitek személyében nemcsak zenésztársát, de testvérét is elveszítette.

A cím ugyanakkor nem csupán a szörnyűségre utal. Olyan zsigeri élni akarást is sugároz, amely tényleg csak a legerősebbek sajátja. Vogg tehát nem hagyta az egykoron fivérével alapított zenekart veszni hagyni, új embereket toborzott, s elkészítették a 2006-os Organic Hallucinosis folytatását. A Decapitated Lengyelország egyik legjobb death metal formációja, akiknél még nem csekély zenei fejlődés is tetten érhető. A kezdeti nyers, brutális világból némileg kivetkezve mára egyfajta technikásabb, nyakatekertebb irányba mozdultak, s míg kezdetben inkább a tengerentúli bandák stílusát tették magukévá, addig mai zenéjükben svéd ízek is felbukkannak, keveredve azzal a tipikusan lengyel, vagy inkább közép- és kelet-európai dalépítkezéssel, amelyről azonnal megismerszik a származás.

Az új lemez zeneileg alapvetően az Organic Hallucinosis folytatása, ám a lassabb tempók, részek mintha megszaporodtak volna, változatosabbá téve az anyagot. Az új dobos, Kerim "Krimh" Lechner stílusban nem áll távol elődjétől, erőtől duzzadó kiállásai és feszes blastbeatjei hallatán nem hinném, hogy Voggnak különösebb kompromisszumokat kellett volna kötnie extrém elképzelései terén, Vitek tehát békében nyugodhat, posztjára nem hoztak szégyent. A rasztahajú Rafał "Rasta" Piotrowski hörgős süvöltözése viszont hosszabb távon fárasztóvá válik, igen egysíkúan használja orgánumát.

Abba bele se tudok gondolni, milyen nehéz is lehetett Vogg számára ennek a lemeznek az összehozatala, de a záró, akusztikus-instrumentális, és egyébként megejtően melankolikus Silence sokat kifejez abból az érzésből, amit előbb-utóbb mindannyian megtapasztalunk az életben. Ezt leszámítva a Carnival Is Forever túl nagy meglepetéseket nem tartogat a banda rajongóinak, vagyis a hurrikán tombolását ismételten sikerült a lengyeleknek belepréselniük ebbe a korongba.

Szokás szerint intro nélkül robban a nyitány, ezúttal a The Knife képében. Vogg őröl, szaggat, gyilkol, de azért a harmóniákat se felejti el, nem hiába volna ő Lengyelország egyik legjobb death metal gitárosa. A majd' 9 perces címadó szerkezetileg talán a lemez csúcspontja, sejtelmes betétekkel, adrenalin pumpáló váltásokkal. Azért a titkos fegyver is előkerül: a Homo Sum arra a szaggatott, staccato riffelésre épül, amit extrém zenei berkekben (és azon kívül is) gyakorlatilag mindenki ellőtt már, de mégha ezredszerre halljuk, akkor is működik.

Kellemes, zúzásmentes felvezetővel nyit az A View From A Hole, roppant nyomasztó tétel, míg a Pest szinte túlcsordul a pusztító dühtől. Furcsa, de mindeme brutalitás ellenére is, a már említett Silence kakukktojás mivolta ellenére se lóg ki a sorból. Hiába, ismét csak bebizonyosodott, hogy a megfelelő hangulat megteremtéséhez nem elektromosság, hanem elsősorban tehetség kell.

Változatosság terén előrelépést érzek, ebből a szempontból nézve a lemez elsőre hat. Dalok tekintetében viszont már nem vagyok ennyire biztos, mintha ezúttal kevesebb emlékezetes téma született volna, vagy csak a minőség roppant egyenletes. De mégis, mintha Vogg most belső lelki hangulatát kívánta volna kiönteni, amely borongós és komor, akár az őszi hajnal.