Egy vészjósló intróval nyitja nyolcadik lemezét a német thrasher Dew-Scented, hogy aztán az Arise From Decay képében egy kapkodós, kissé darabos tétellel mutassák meg, a Dew-Scented háza táján minden a régi.
Pedig nem elhanyagolható tény, hogy a legutóbbi, Incinerate albumot követően Leif Jensen vokalista és Alexander Pahl basszer kecses mozdulattal cseréltek le mindenkit maguk körül a bandában, így az új lemez két frissen érkezett gitárossal és egy dobossal készült, az előzőekhez mérve különbséget viszont jobbára csak a dalcímekben találunk. Na meg a hangzásban, ami nem lett túl tömény, viszont szikár és száraz, akár a nevadai sivatag.
Sokszor meghallgattam már az Invocationt, de mindig ugyanaz történik velem, az intrót követően valahol a negyedik dal környékén kapom fel a fejem, addig mintha nem is hallgattam volna semmit. A Have No Mercy On Us szaggatott, váltott riffelése némileg felráz az unásig ismert thrash témák okozta szendergésemből, de az Artifical Life élettelenül elővezetett majd' négy perces középtempója érdektelenné teszi az amúgy se túlzottan ötletes thrash riffeket. A Condemnationnel végre felpörög az iram, a két gitáros, akiknek felesleges bepötyögnöm a neveiket, úgyse jegyzi meg a kutya sem, tekernek becsülettel, de lélektelenül, Leif pedig bömböl, de a néhol deathesen szakító rifförvényekre és blastbeatekre se képes monoton stílusával emlékezeteseket üvöltözni.
Mondjuk azért a Global Hysteria ötletes dob-gitár összjátéka a lemez legjobb pillanatai közé tartozik, de ha már dob, akkor érdemes meghallgatni a Critical Mass című szerzeményt, hogy az új dobos, Marc-Andree Dieken mit össze nem játszik a bőrökön. Igazából talán az a legnagyobb hibája a Dew-Scentednek, hogy hiába adott egy profi hangszeres szekció, ha a dalszerzési folyamatból nem veheti ki mindenki a részét, s így a végeredmény se lesz több, mint egy, vagy két alfahím agyszüleményénél, amit hivatalos tagoknak nevezett bérmuzsikusok játszanak el. Kár, pedig a 2003-as Impact lemeznél még éreztem esélyt arra, hogy ez a csapat esetleg kitörhet a másodligás thrash körből, de azóta mintha Leif Jensenék szánt szándékkal törekednének arra, hogy a középszernél még véletlenül se alkossanak kiválóbbat.
