Shock!

Ha meghallod a Diamond Head nevét, nem biztos, hogy rögtön képbe kerülsz, ha viszont azt mondom: Am I Evil vagy Helpless, valószínűleg egyből kapcsolsz, hogy ez az a brit banda, akik bő harmincöt évvel ezelőtt többek között a Metallicára is óriási hatással voltak. Olyannyira, hogy azok fel is dolgozták tőlük az említett nótákat, első lemezük felével egyetemben, világszerte ismertséget hozva és némileg igazságot is szolgáltatva ezzel legalább az életmű egy szeletének.

A Diamond Head tehát egy ősi NWOBHM-csapat, akik 1976-ban alakultak, első korongjuk, a Metallicát is nagyban inspiráló Lightning To The Nations pedig 1980-ban jelent meg. Azóta kétszer is jegelték magukat hat-hat évre, 2000 óta azonban töretlenül aktívak az egyetlen őstag, Brian Tatler gitáros vezetésével. Bár a lemezkészítést nem viszik túlzásba, hiszen a tizenhat évvel ezelőtti újraaktivizálódást követően idén márciusban napvilágot látott, szimplán csak Diamond Headre keresztelt cucc kilenc évvel követi az előző What's In Your Headet?, de összességében is csak a hetedik a sorban, ami negyven év termésének eléggé soványka.

Bár a ritmusszekció 2002 óta egészen az album megjelenéséig állandó volt Tetler mellett, a ritmusgitárosi és énekesi posztokon megint akadtak csereberék, 2014-ben pedig az a Rasmus Bom Andersen érkezett a csapatba, aki a mikrofon mögött tíz évig tevékenykedő Nick Tartot váltotta (pár hónapja pedig új basszusgitárosuk van Dean Ashton személyében). És ugyan lassan fél éve kint van már ez a cucc, hiba lenne végleg elsiklani fölötte, ugyanis ahogy néhány éve a Satan is igen huszáros comebacket produkált, úgy a Diamond Head is olyan anyagot kalapált össze, amely méltó a régi időkhöz. Ez a tizenegy dal maga a tökéletes NWOBHM-esszencia: némileg nosztalgikus és régimódi, de kellően friss és izgalmas is. Azaz, bár egyértelműen célja, hogy örömkönnyeket csaljon a régi rajongók szemébe, kellően jó ahhoz is, hogy új arcokat állítson a csapat mellé.

Rasmus hangja abszolút illik a klasszikus, régisulis zenéhez, és amellett, hogy kiváló énekdallamokat hoz, orgánuma is olyan, amelyhez hasonlóakat harminc-harmincöt évvel ezelőtt egy rakat bandában is imádott a színtér (lásd pl. Angel Witch). Nagy megfejtések nincsenek persze a Diamond Headen, ez szimplán csak tizenegy kiválóan eltalált dal emlékezetes refrénekkel, fogós dallamokkal és ragadós gitárszólókkal. A zeppelines záró Silence, valamint a szimfonikus elemekkel operáló All The Reasons You Live lóg ki talán kissé, mivel azonban mindkettőben ízléssel és mértékkel alkalmazzák a vonósokat: ez a két tétel egyben ki is emelkedik a lemezről. A korong egyebekben többnyire húzós, rockos, dallamos metal-dalokat tartalmaz, amelyekben a hangsúly a fogós dallamokon és fülbe ragadó refréneken van: a nyitó Bones, a Shout At The Devil vagy a Wizard Sleeve ugyanúgy tízpontos, ahogy a középtempós See You Rise vagy a kifejezetten súlyos Our Time Is Now is.

Ha tehát szeretted anno a NWOBHM másodvonalát, akkor az idei Diamond Headdel nem tévedhetsz, de akkor is érdemes tenned vele egy próbát, ha kíváncsi vagy rá, hogy a '80-as évek elején a nagyok (Maiden, Priest, Saxon) mellett miféle csapatok mozogtak a színtéren. Garantált időutazás az akkori Nagy-Britanniába!