Shock!

Laza egy évvel az eredeti megjelenést követően írunk erről az anyagról, ami a bemutatkozó írás is lesz nálunk, ami a Fattyút, Madarasi „Avius" Tamás egyszemélyes black metal projektjét illeti. A késésre persze létezik magyarázat azon túl is, hogy baromi lusták vagyunk (ez esetben én). A tavaly télen napvilágot látott anyag eleinte csak digitális terjesztést kapott, később született fizikai verzió is, előbb kazettán, majd CD-n is kijött az album, utóbbi ráadásul egy vadiúj kiadó első kiadványa. És ez már tavaly ősszel volt, engem viszont csak a múlt hónapban ért utol a lemez megjelenésének híre, Szénégető Ricsinek legyen hála, az ő podcastjében szerepelt Tamás, aki meglepően szép, kerek mondatokban beszélt az őt zeneileg érdeklő dolgokról, saját útjáról. Kiderült az is, hogy nagyjából ugyanazon időszak klasszikusain szocializálódtunk, már ami a black metalt illeti, illetve megtudhattuk, hogy már ő maga sem tudja igazán, hányadik kiadványánál jár a 2017 végén életre keltett Fattyú nevű projekt.

Mindegy, engem ekkor már nem lehetett elijeszteni, elkezdtem hallgatni a Pusztát, átnézni mellé a hátteret, és persze bevillant, hogy hallottam én már Tamásról korábban, de az határozottan nem rémlett, hogy amit hallottam, ennyire jó lett volna akkoriban. Márpedig a Puszta 2023 egyik legjobb hazai feketefém-anyaga azok közül, amelyeket hallani volt szerencsém, szóval bizonyára történt némi technikai fejlődés és zenészi koncepcióváltás. Vagy nem. Vagy is-is. Teljes értékű LP-kből azért nem számol olyan istentelenül sokat a Fattyú-diszkográfia, és bár Tamás jellemzően minden kreációjának megadja a módját, ezeknek a kiadványoknak különösen. A Puszta meghatározó érdekessége, hogy minden dalt más vendég énekelt fel, amiből csak menet közben lett koncepció, ahogy szerintem maga az anyag is folyamatosan formálódott egyre kerekebbé. A vendégek természetesen Ismert Underground Arcok, szerencsére mindannyian egészen eltérő (hang)karakterek, és alapvetően meg is határozzák a hozzájuk rendelt dalokat.

Persze a vokál, de maga a zene sem valami végletekig finomított, lekerekített okosság, hanem olyasmi, amilyet a műfaj hagyományai és a koncepció megkívánnak. Merthogy konceptalbumról van szó, kezdetben nem is volt itt más, csupán néhány fotó, és az Alföld kikezdhetetlen, zord végtelenje. Ebbe a képbe szeretett bele Tamás, és ebből lett a Puszta, meg persze a '90-es évek black metaljának DNS-be égett örökségéből és a Fattyú jellegzetes ambient megoldásaiból. Plusz ugye a vendégek, akik esetében beszédesebb lesz a zenekarneveket felsorolni: Bipølaris, Shum, Superfrost, Rém, Boru. Egy ilyen sorra igent is mondanék mondjuk az idei Fekete Zajon, megfejelve egy Fattyú-koncerttel. A maga módján kifejezetten jól is szól a lemez, a gépi dobok még egy extra indusztriális ízt is adnak a főzethez. Nem állítom, hogy ne lenne tér a további fejlődésre a megszólalást illetően, de a black metal egész más normákat állít, mint más zenék. Tamás hallhatóan vette a Burzum üzenetét.

És ha már adottak a Puszta / Alföld / Tamás párhuzamok, kikerülhetetlennek látszik az összevetés a legutóbbi Thy Catafalque-kal, ráadásul a két Tamás kölcsönösen (el)ismeri egymás munkásságát – én mégis megkímélnélek ettől. Bár ezúttal nagyjából ugyanarra indultak el, Kátai Tamás a death metal és az avantgarde felől közelít, míg Madarasi Tamás a feketefém és a dungeon zenék irányából érkezik, és nekem bőven elég annyi, hogy a Puszta és az Alföld is kiemelkedően minőségi munka lett. Hadd szóljak még a fizikai termékekről, mert mind a kazetta, mind a CD kiállítása nagyon ütős vizuális megoldásokkal fokozza az élményt, a CD ráadásul egy nagy csomó extrát is tartalmaz a Puszta 38 perces anyagán kívül. Ezeket kézbe véve végre nem csupán annyit kell kérnem, hogy ha tehetitek, a hazai underground túlélése érdekében vegyetek ilyen kiadványokat, de ezáltal tényleg lényegesen többet kaptok néhány sovány fájlnál. A stílus híveinek mindenesetre bármilyen kiszerelésben erősen ajánlott munka.

...lélegzik a határ!