Shock!

A Fish! menő. Egyszerű, nagyszerű, néha klisés, közhelyes, ám a hangvétele kétségkívül egyedi. És menő. Ami a legnagyszerűbb, hogy erről a leginkább ők tehetnek. 2010-ben értem össze először a Halacskával, mikor fényképezőmmel kószáltam a gatyarohasztó melegben egy fényes délután a Hegyalja Nagyszínpada előtt. Messziről még nem tudtam, mi szólt, csak valami angolul, markáns hangon éneklő fickót hallottam és fogós, popos rockzenét. Meg mintha az egyik szám olyan ismerős lett volna. Aztán odaértem, és két dal között megszólalt az énekes magyarul, és felkonferálta a Majdnem Kaliforniát. Ezt is fújtam, akkoriban már rommá játszotta a Petőfi, és mint kiderült, a Keep Your Secret volt az előbbi szám, ami aztán napokig hangzott a fejemben, képtelen voltam kitenni onnan.

Következőleg már felkészülten érkeztem a koncertjükre, a Csinálj egy lemezt! lemezt sokszor végigtoltam a lejátszómban az év során, egyszerűen mindenhova passzolt: vezetéshez, itthon, edzés közben, ráadásul a szövegeket sokféle szituációban lehetett idézni, akár haverok közt voltam, akár nem. Aki még nem tudná, a csapat mozgatórugója és közönségmágnese Kovács Krisztián, a.k.a. Senior Hal. Ő írja szövegeket, ő tolmácsolja azt a felfogást a közönség felé, amivel szembesülve tényleg csak lelazulni lehet, és röhögni egyet a világ hülyeségein. A Fish! zenéje tömör, egyszerű megfogalmazásban jön létre: négy akkord, egy verze, majd egy fogós refrén, hozzá többnyire jópofa szövegek, olykor ostoba rímekkel, de mégis szeretnivaló, hanyag pop'n'roll, vagy ahogy maguk szeretik megfogalmazni, 100 százalék Hard Pop a végeredmény.

Idei eresztésük a Konzervzene. Miért épp konzerv? Egyrészt van, ugye, ez a cinkelő vonulat, pikírt módon jellemezni a kortárs popzenét, amely elcsépelt panelekből, eldobható terméknek készülnek eleve, másrészt egy remek marketingötletet testesít meg: a koncepció szerint a lemez megvásárolható egy csomagként, amely konzervdobozban érkezik, egy mini CD-n van a szűk félórányi zene, emellé kapunk egy Fish! hűtőmágnest is. Krisztiánék teljes mértékben szakítottak a hagyományos forgalmazási formával: aki közvetlenül nem kívánja támogatni a zenekart vásárlással, az letöltheti az albumokat ingyé', aki pedig pénzt áldoz a csapatra, az vehet ilyen csomagolású pakkokat például.

A Konzervzene pontosan olyan recept szerint készült, mint a korábbi évek dalai. Lehet, hogy nincs rajta akkora sláger, mint a Keep Your Secret – oké, az angollal szakítottak, de vegyük akkor a Majdnem Kaliforniát alapul –, ám a gyűjteményben most is van olyan, amelyet a szimpatizánsok követelni fognak élőben is. Ilyen a címadó tétel is, vicces szöveg, lendületes alapok, popos pumpálás, ahogy eddig is előkerültek ezek a fogások. A Fish! lemezeken időnként felbukkannak vendégek is, ezúttal Deniz rapper a 'Több a többnél'-ben teszi tiszteletét néhány verze erejéig. Egész jól ritmizál a szövege a rockalapokra, de hát Senior Hal is szokott szavalni elég sűrűn, nem meglepő e műfaj felbukkanása.

Sajnos a Hülyegyerekbe belecsúszott egy ócska mondóka, amely lehúzza az egyébként szórakoztató témát, az ilyeneket nem szoktam szeretni tőlük, ez az a pont, amikor a jópofaság csak üres jópofizás. Szokták emlegetni, hogy a zenekar imázsát túlságosan Krisztiánra hegyezték ki, és ez kétségtelenül így is van. Frontembernek kiváló, hangja egyéni, szövegei pedig túlnyomórészt viccesek. Igaz, egy-két rím azért döcög, az viszont elvitathatatlan, hogy önálló hangvétele van minden sorának. Csípős, cinikus, odamondó, fanyar humorú, és van mondanivalója, amit éppen annyira kell mellre szívni, mint amennyire ők veszik komolyan magukat. Aki akarja, megtalálja benne az üzenetet, és még bele is lehet gondolni, de ha a hallgató nem akar mélyfilozófiát kihámozni az egészből, akkor sincs gond, egyszerűen csak meg fogja jegyezni a sorokat, mert jól ülnek a ritmusokra. A témák többnyire azt tolmácsolják, hogy érezd magad jól, és ha mégis inkább meg akarnál savanyodni, akkor meg is érdemled, és engem hagyj ki ebből.

A Nyomot hagyban megjelent előttem az Offspring is, gördeszkás punk rock vonat ez, majd jön egy politikus-gyalázó rappelés, Fish!-éknek belefér mindez, szimpla eszközök jó arányban felhasználva. Mindezt röviden, tömören, frappánsan összefoglalva. Egyik dal sem több 3:10-nél, aminek előnye, hogy a Fish! igazi terepén, a klubokban, sátrakban elég sok számot el lehet nyomni a publikum nagy megelégedésére. Ja, ha már élő, akkor mindenképp meg kell említenem, hogy a Hal! Magyarország egyik legjobb koncertzenekara. Senior Hal közlékenysége és flegma fricskázása roppant szórakoztató tud lenni, éppen annyira feszíti csak a húrokat, hogy még éppen ne legyen ripacs.

A Konzervzene sem lett más, mint fél óra jókedv, egy klassz kis örömlemez. Elindítod, mosolyogsz.