Shock!

Három évvel ezelőtt, a Sea Savage kapcsán egyértelműen úgy éreztem, elfogyott az ötlet az ír speed/thrashereknél. Az már a hetedik Gama Bomb-nagylemez volt, és nagyjából ugyanazt is nyújtotta, mint elődei, épp csak egy árnyalatnyival szürkébben, kevésbé ötletesen. Szóval minden arra utalt, hogy bizony megállt a tudomány. Nem volt kifejezetten rossz eresztés azért a Sea Savage, épp csak nem sikerült összehozni rá egyetlen egy olyan fogós, karakteres Gama Bomb-slágert sem, amilyen korábban mondjuk a Kurt Russell vagy a Ninja Untouchables volt, és úgy összességében is kissé unalomba fulladt.

Bár eget rengető feltámadásról a Bats kapcsán sem beszélhetünk, most mégis valahogy erősebbnek érzem az új anyagot, amiben talán az is szerepet játszik, hogy itt-ott néhány újdonság is felüti rajta a fejét. Az Under The Pyramids intrója után érkező nyitódalban, a keleties gitártémával kezdődő Egyptronban például amellett, hogy esetükben akár már lassúnak is nevezhető a pattogós refrén, még szaxofon is hallató, amire korábban sosem volt példa. Meg tök jók benne az Egyptian Lover álnév alatt vendégeskedő producer/DJ/muzsikus Gregory James Broussard vokáljai is. Az emberi psziché legmélyebb bugyraiban lakozó ősi félelmet megelevenítő, záró, kvázi címadó Bats In Your Hairben is előkerül a Gavin Kerins által megszólaltatott fúvós hangszer, ezek a kis újdonságok pedig egyértelműen feldobják az anyagot.

Ezeken túl akad még pár, leheletnyivel a szokásosnál talán melodikusabb refrén is itt-ott (lásd például a Rusted Goldot vagy a Dreamstealert), de azért hatalmas megújulásról így sem beszélhetünk. A 35 perc alatti játékidejű lemezanyagon továbbra is többségben vannak a szélvész tempók, melyek legjobbika egyértelműen a Living Dead In Beverly Hills, amiben a Gama Bomb-hagyományokhoz híven több zenei geget is elrejtettek. Erre a dalra kis jóindulattal azt is mondhatjuk, hogy van annyira karakteres és fogós, hogy már csak miatta is megérdemelnek legalább plusz fél pontot a Sea Savage-hez képest. A nyaktörő tempók mellett a másik fő-összetevő is megvan természetesen, azaz a komolyan nehezen vehető dalszövegeket szerencsére ezúttal sem cserélték le világmegváltó fejtegetésekbe bocsátkozó bölcsészmetalra. Ennek kapcsán elég talán csak utalnom az olyan dalcímekre, mint a Don't Get Your Hair Cut, a Speed Funeral vagy a fentebb már említett Bats In Your Hair.

Némi megtorpanás, illetve sablonosodás sajnos továbbra is érezhető a Gama Bomb esetében, valamivel azonban most mégis izgalmasabbak a riffek, jobban ülnek a csordavokálok, mint legutóbb. Viszont még így is inkább csak alsó-középmezőny a diszkográfiában, amit röviden és tömören úgy jellemeznék, hogy kellemesen kiszámítható.