Sosem voltam egy megveszekedett szegecses metalista, ennek ellenére a Gamma Ray Powerplantjét bármikor szívesen hallgatom - és nem azért, mert most ez újra divat! A felemelő heroikus énekdallam-hegyekkel átitatott szélvész nóták egy hurrikán erejével törnek elő a hangfalakból, amihez a kitűnő bika hangzás rápakol egy lapáttal.
megjelenés:
1999 |
kiadó:
Noise / MusiCDome |
pontszám:
9 /10 Szerinted hány pont?
|
Mit sem érne azonban mindez, ha Kai Hansen nem írna magával ragadó dalokat, nincs egy unalmas másodperce sem a Powerplantnek. A nyitó Anywhere In The Galaxy azon nyomban megadja az alaphangulatot, dübörög a kétlábdob, reszelnek a gitárok, a zene életkedv-növelő hatása igazolt. A titka teljesen egyszerű; energikusak és fantáziadúsak a nóták, igényesek minden porcikájukban, és komplexitásért sem mennek a szomszédba.
Kicsit kilóg a lemezről a Short As Hell középtempós döngölése - amúgy ez az egyik kedvencem, de piszok módon bika szerzemény. Ezt követi az legelképesztőbb feldolgozás, amit metal zenekartól eddig hallottam, a Pet Shop Boys It's A Sin. c. dala. Annak idején annyit nyomták a rádióban, hogy képtelen vagyok elvonatkoztatni az eredetitől, így - bár elismerem, hogy jól sikerült - nem lopta be magát a szívembe. A záró majd' 9 perces Armageddon a másik kedvencem, ebben minden megtalálható a heavy metalról. Döbbenetesen jók a vokáltémák benne, a szólók is briliánsak. Szívesen meghallgatnám élőben is!
A Gamma Ray kitűnően megkomponált dalokat rögzített, a korongot pedig a szokásos mega-igényes borító takarja, külön élvezet forgatni a füzet lapjait. Eszméletlen jól néz ki az egész! Ezek után már csak egy igazi látványos energikus buli hiányzik, ahol lobognak a hajak, és árad a fém a hangfalakból!