Shock!

Hú, nagyon odatették az új Grip lemezt! Sok évet kellett várni rá, igazából nem is reméltem, hogy lesz még új album, mióta Lombardo újra Slayerezik (na jó, munkamániás a fickó, és van ezer másik projektje szerencsénkre). Szóval intenzíven indít az anyag, persze elsőre megismerhető jellegzetesen waldemaros riffel és hangzással, és ilyen is marad végig.

Thrash, dinamika, jó refrének, dallamok, fergeteges dobkiállások, és ugye a szokásos Lombardo-féle nyálcsorgató tikatika helyenként, remek gitárszólók, némi keleties feelinggel, üvöltés és dallam, ehh, szóval így dióhéjban ilyen. Tényleg a lehető legjobb jelző a cd-re a dinamika. A refréneknél folyton kirobbantják az embert a székből, ráadásul jó kis fülbemászóak, azonnal meg lehet jegyezni, dúdolni, ordítani, ki hogy szereti. Sorychta még több keleties szólót játszik, mint eddig, remek érzéke van az ütős dalszerkezetek felépítéséhez, nemhiába neves producer, ugye. Vannak "menetelős" dalok - a régi lemezeken is voltak hasonlóak - pörgősebb nóták, és fifikásan felépítettek szintén. Még latinos gitárvarázslás is (Enemy Mind), nagyon feelinges, és nem kicsit kontrasztos a zene és a szöveg. Na persze azért bedurvul ez is, a lemez egyik legjobbja, zseniálisan megtekert tétel! Thrashben meg szintén varázslatos a csapat, ez a minimum, hogy így kell játszani a tikatikás thrasht (Skin Trade), ráadásul szitárral indítják mindezt! Ezt gyorsan meg is hallgatom párszor egymás után, annyira üt. Mondjuk nem álltak messze sosem az apró zenei lelemények a csapattól, de azért most igazán kitettek magukért.

A legmeglepőbb azonban a (Built to) Resist című dalban felbukkanó cselló, naná, hogy az Apocalyticából Eicca Toppinen jóvoltából. Nyilván Lombardo múltkori Apocalyticás szereplése miatt a barátság. Rajta kívül is akad még vendégzenész, mondjuk főleg vokálban, a szitáron azonban a most éppen Kreator tag Sami játszott, hegedűn pedig egy Su Maha Ya nevű illető (nő? férfi? ki tudja). Azt nem írják, hogy a bőgőtémákat ki játszotta fel, de gondolom Sorychta, koncerteken még mindig Stuart Carruthers segíti ki őket. Gus Chamber is sokkal változatosabban ordít és énekel, mint eddig, bár angol révén a tősgyökeres brit akcentusa néhol mókásnak hat az üvöltős részeknél.

A cd-n van mindenféle video, a stúdiózást örökítették meg, ebből próbáltak klipet csinálni, de jobb lett volna inkább egy rendes klip, valahogy nem jön át a zene ereje ezekből a visszafogott stúdiós képekből. Olyan semmilyen. Oké, emléknek jó, de klipnek nem, főleg egy ilyen zenekartól. No, azért nem rossz ez a lemez, nagyon nem. Ráadásul ugyanilyen jó lesz pár év múlva is, az a fajta, aminek nem kopik a fénye.