Shock!

Itt, a Shock! oldalain többnyire kerülgetjük, óvatos távolságból szemléljük a folkos zenéket, kicsit tudatosan is, így meglehetősen ritkán akad olyan muzsika az utunkba, ami valami miatt izgalmassá válik egyikőnknek. Néha így is megtalál valami, de akkor aztán nagyon. Tavaly év végén a Heilung konkrétan annyira gyorsan a bőröm alá fészkelte magát, amire évek óta nem volt példa. December elején koncerteztek nálunk, előtte pár nappal ajánlgatta Réti Zsolt fotós kolléga, de akkor a koncertet elengedtem már, meg le is robbantam pont aznap, szóval a „ha előbb észbe kapok, sem tudtam volna ott lenni” klasszikus esete történt, de a Drifet piszok gyorsan megkedveltem és szó szerint nonstop hallgattam. Aztán visszaástam a zenekar diszkográfiájában, a többi meg már a saját kis mini történelmem: nem sokkal később úgy történt, hogy az összes kiadványukat megrendeltem hirtelen felindulásból, pedig fizikai formátumban tényleg már csak azt helyezem a polcra, ami valamiért fontos. Sőt: Fontos.

A Heilung nem csupán egy zenekar, de ezt nem is kell magyaráznom azoknak, akik tisztában vannak a zenekarral és a történetükkel, meg a performanszukkal. Eleve a zenekarnév is tökéletesen kifejezi, amit képviselnek, hiszen azt jelenti, hogy „healing”, azaz gyógyítás, és ehhez a gyökerekig nyúlnak vissza minden téren, látvány, zene, előadás. Sajnos ugye nem voltam ott, de HISZEM, hogy ez a zene élőben még gyógyítóbb erejű, mint csak itthon hallgatva, és élőben egy Heilung-koncerten TÖRTÉNNEK dolgok. A dán, német és norvég földekről származó formáció experimentális elemeket tartalmazó muzsikája, előadása (talán életvitele is, ki tudja) a korai időket húzza át a mai színpadokra. Vaskor, vikingek, bronzkor, és ezek a hívószavak mai fejjel romantikusnak tűnhetnek, legalábbis a bőrbe öltözött kosztümökre nézve valami idilli világot vizionálhat bárki, azonban a valóság mindig sokkal véresebb, kegyetlenebb, és mai fejjel igazság szerint borzasztóan idegen számunkra. Ezt a már nem evilági korszakot, hangulatot, érzéskavalkádot próbálják meg a zenéjükkel és színpadi, megkoreografált előadásukkal átadni, érzések, benyomások, de legfőképpen energiák szintjén.

A Heilung olyan világot tár elénk, amire csak az erre érzékenyek fogékonyak, így korántsem biztos, hogy bármilyen ismertető miatt rá fogsz kattanni. Így azt tanácsolom: hallgass bele, vagy akár nézz bele YouTube-on valamelyik jobb minőségű koncertfelvételükbe (és ne lepődj meg a látottakon), így rögtön érezni fogod, hogy mindez hozzád szól, vagy teljesen más dimenzióban mozogtok, de akkor nem is kell erőltetni a barátkozást. A Drif hangulati utazásra hív, kilenc tételen keresztül, szűk egy órában, ami alatt egy másodpercig nem fogod érezni, hogy ez sok, vagy jobb lett volna két tétellel kevesebb. Kerek, egész mű, mely közben a zsigereidben fogod érezni a dobok lüktetését (az egyéb bizarr és kevésbé bizarr ütőhangszerek mellett), Kai Uwe Faust torokénekét és Maria Franz éteri dallamait, mindezek között vagy a ki tudja milyen nyelvű spoken word részeket (lehet izlandi, ónorvég, gót, ónémet, de akár latin is többek között). Nincs szó itt másról, csupán érzésekről, de azokból tényleg valami olyan ősi energiák által keltett csatornákon érintenek meg, ami ritkaságszámba megy ezen a szinten. Nyitottság, odafigyelés, érzékenység, őserő, amitől folyamatosan libabőrös leszel – összefoglalva talán ez is egyfajta lényege a Heilung zenéjének.

A körítés is pazar és csodálatosan szól a lemez, de hát nem is zsúfoltak egymásra egy csomó torzított hangszert, szellős, de mégis sokrétű, finoman lebegő és egyben erőteljes rétegekben gyönyörködhet a füled. Mintha melletted muzsikálnának, de közben körbeölel a tér, pazar munka produkciós szempontból is. A maga műfajában tökéletes zene, tökéletes formában, tökéletes előadással, amit remélhetőleg legközelebb én is élőben megtapasztalhatok. És hogy a Heilungról miképp vélekedik az érzések nélküli mesterséges intelligencia? Így: „Mint OpenAI modell, nem rendelkezem érzésekkel vagy véleményekkel, azonban általánosságban Heilung zenéjét egyedinek és izgalmasnak tartják. Az ősi népek hangzásainak és rituáléinak újragondolásával és ötvözésével hozzák létre az egyedi zenei tapasztalatot. Az embereknek általában pozitív visszajelzéseik vannak a zenéjükről, és sokan élvezik a különleges hangulatot, amit létrehoznak. Azonban, ahogyan bármely művészi alkotással, a Heilung zenéjét hallgató emberek véleménye egyénfüggő lehet.”