Shock!

A Korog mindig is a megdöbbentésről, a meglepő ritmusképletek és megoldások tárházáról szólt. És mégis, mi a jó franccal tudna még bárkit is meglepni egy olyan zenekar, aki próbálkozott már magyar és angol nyelvű (jobbára értelmezhetetlen) szövegekkel egyaránt, igen sokáig ördögszarvakkal fején, bemázolva lépett színpadra, illetve olyan sátáni frontemberei voltak, mint Csihar Attila és M. K. Atorz? Nyilván azzal, ha ezúttal egy olyan énekest vesznek be, aki tényleg énekel, mármint rendes dallamokat, elszállt refréneket, egymásra úsztatott, többszólamú vokálokat. Na, ez a dalnok ráadásul nem más lett, mint a turbós Tanka Balázs, ráadásul már 2012 óta folyamatosan. Erről mondjuk nem sok mindent lehetett hallani, engem például már az is alapvetően meglepett, hogy a Korog egyáltalán él, hiszen biza a jó hat évvel ezelőtti Mumus óta nem hallottam róluk semmit (és hát az sem vált épp a kedvencemmé tőlük).

Igen, dallamos ének a Korogban, és ezt bizony ízlelgessük is szépen egy ideig, mert Tanka jelenléte alapjaiban változtatta meg a dolgokat. Hiába van itt Sebestény Balázs kivételével a régi tagság magja – azaz Ágoston „Eki" Péter és Keszei Krisztián gitárosok, illetve Lukács Dávid doboló –, a zene mégis más: sokkal kevésbé ritmusorientált és rock and rollos, ellenben jóval gitárdúsabb és hard rockos. Ja igen, sokkal könnyebben befogadható is. Azonban - amint az interjúnkból is kiderül - hiba lenne egy személyben Balázs nyakába varrni az átalakulást, hiszen legalább akkora szerepe van ebben annak is, hogy az újfiú Jeli András basszer kapásból fő dalszerzővé is lépett elő. Meg nyilván a srácok ízlése egyébként is változhatott, hogy mást ne mondjak, bizonyára ők is öregszenek.

Az első, de még a második hallgatás is a döbbeneté volt, hogy aztán harmadszorra rájöjjek, nekem ez az egész voltaképpen igenis tetszik. Oké, sehol nincsenek a régi hörgő-morgó-üvöltő-acsarkodó-visító-sikoltó énekmegoldások, viszont Tanka mesternek vitán felül jó hangja van, amit már sokszor bizonyított is. Azzal együtt, hogy ezúttal is elköveti szokásos hibáját: sokszor bizony túlénekli a dolgokat, kissé dagályos megoldásokat alkalmazva. De stílusa ezzel együtt is tényleg annyira sajátos, hogy az első dal (Stopped Waterfalls) alatt arra gondoltam, ez akár egy nekivadultabb Turbo dal is lehetne, kivéve persze a végén hallható hörgés-szerűséget, amit a régi énekesek felé történő főhajtásnak is tekinthetünk. A kettes Shame Of Love még finomabb, az elején szinte southern hangulattal nyitunk (az talán bendzsó lenne?), túlzás nélkül slágernek való tétel. Hát igen, ezt is megértük, slágerek egy Korog korongon! A The River's Age volt így aztán az első, aminél elhittem, hogy tényleg Korogot hallgatok, nem is csoda, hogy ez és a rákövetkező, összetettebb, rafinált Warmtongue Prophet igen bejönnek.

A lemez hiába megdöbbentően rövid (hat év után alig 35 perc!), még így is rátettek két olyan „dalt", ami leginkább hallgatóriasztásra lehet jó. Ezek a Warmtongue Prophet Reprise és a záró Valar Morghulis, amik szaxofon-orientált, free jazzbe, vagy a fene tudja mibe hajló instrumentális tételek, és bizony szegecselt cipőben táncolnak az idegeinken. Később a The Dive kissé szürkébb, jellegtelenebb darab, hogy aztán a finomabb és megtekert megoldásokat egyaránt alkalmazó Sorrow (Under The Mountains Of Grief) újra üssön. Pláne a szép lassan kedvencemmé váló Songs Of Tenenebris / Blind Black Bird kettős! Ezekben érzem a legérdekesebbnek a ritmikai megoldásokat (Lukács Dávid még mindig király!), jók a szólók, és talán Tanka teljesítménye is ezekben a legmegkapóbb. Nem csoda, hogy a szinte táncolható ritmusú BBB volt az elsőként meghallgathatóvá tett dal is.

És akkor ennyi is az egész, a tíz tétel igen gyorsan lepörög, és tényleg csak azt tudom tanácsolni, hogy ne ítélj elsőre! Oké, nekem sem ez lesz a kedvenc Korog anyagom, az marad továbbra is a Simon Gáborral súlyosbított Álmodj makkal debüt, de akkor is, ez itten több mint érdekes lett! A lényeg pedig, hogy újra itt a Korog, és holnap például koncerten is megsasolható, ami igencsak javallott is, hiszen a csapat igazi terepe bizony az! A zárószám címére válaszolva pedig csak annyit mondhatok: Valar Dohaeris!

A Korog lemezbemutató koncertje június 7-én lesz az A38 Hajón, a Void ov Voices társaságában.