Na, jöjjön az interjú után néhány szó magáról az albumról is, hadd legyen teljes a kép! Az inti elkészítése óta hazánkba is be kellett már szivárognia a hármas Masquerade-nek. Gőzöm sincs, hányan várhatták nálunk tűkön ülve a lemezt, én mindenesetre közéjük tartoztam - egészen addig, amíg többször egymás után végig át nem rágtam magam rajta, mert utána bizony az az érzés fogott el, hogy ezért kár volt annyit izgulni.
A hat évvel ezelőtti Surface Of Pain album amerikai beütésű, helyenként Alice In Chains-ízzel fűszerezett dallamos power metalját valamifajta poszt-grunge váltotta fel. Kis odafigyeléssel fölfedezhető a banda karaktere a Seattle-máz alatt, de borzasztó sótlan, ehetetlen formában tálalják mindezt. A tengerentúli színtérről (amely ugye olyan közel áll a svéd srácokhoz - ők maguk mondták) mostanság a Creed királykodik hasonló zenével, de azt legalább tényleg jólesik hallgatni. Ők szerintem éppen annyival fantáziadúsabban is nyomják, amennyivel több lemezt adtak el eddig, mint ahány a Fluxból valaha elpötyög majd...
Ez ugyanis egy furcsán belassult, lagymatag nótagyűjtemény, pláne Masquerade-mércével mérve laposak a dalok. Tony Johansson énekesnek persze nem ment el a hangja és Thomas G:son gitárja is meg-megpöccen, de néhány korrekt énekdallamnál és pár egészséges riffnél, szólónál többre sajnos nem futotta. Ráadásul a hatos számban pl. akkora AIC nyúlás van (a kezdés szinte egy az egyben a Would?-ra üt), hogy az már bosszantó. Azért azt el tudom képzelni, hogy tizenakárhány év muzsikálás után, érettebb fejjel csakugyan egy nyugisabb zenei világot éreznek sajátjuknak, van ilyen. De könyörgöm, így most kb. kétszer annyit öregítettek magukon, mint amennyi idősek valójában. Én pedig nem tudok hozzájuk korosodni és van egy olyan sejtésem, hogy ha megérem, még hetven fölött is inkább a Surface-t hallgatnám tőlük naphosszat, ha-ha!
Akárcsak a másodosztályú Pretty Maids/Sinner-pótlékká satnyult (véletlenül szintén Metal Blade-es) germán Chinchilla esetében, itt is azt érzem, hogy nem jó irányban indult el a csapat és valamit baromira elvesztett útközben. De talán nem végérvényesen.
